„Hahó, nem Pató Pál úr országában élünk!” – reagált a HVG-nek Havasiné Orbán Mária az MSZP-től érkezett kritikára, hogy a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnökeként túl gyors tempót akarna diktálni. A reformot szerinte nem tegnap, hanem már tegnapelőtt el kellett volna kezdeni, az „ej, ráérünk arra még” mentalitás csak tetézi a bajt. A szocialisták valóban hivatkoztak arra, hogy a jelenleg a Győri Ítélőtáblát vezető jelölt (HVG, 2008. november 29.) radikálisan akarna változtatni, szóba került angolnyelv-tudásának és tudományos publikációinak hiánya, valamint a Fidesz sajtóirodáján dolgozó unokaöccse. Mindez azonban csak a felszín. Leszavazásának – 203 igen szavazatot kapott 152 nemmel szemben, kilenc voks érvénytelen volt, megválasztásához viszont 257 képviselő támogatása kellett volna – oka a csupasz hatalmi politizálás.

Az államfő immár második éve erőből politizál a hatáskörébe tartozó jelöléseknél, amit a két nagy párt esetenként parlamenti hatalmának gyakorlásával megakadályoz. Igaz, olyan eset, amikor a Fidesznek egyedül kellett vállalnia a szerepet, elég rég volt: Majtényi László korábbi adatvédelmi biztos ombudsmanjelölésekor. Az MSZP viszont egyre gyakrabban él ezzel az eszközzel. Ráadásul fontosabb esetekben: az ombudsmanok alkotmányos súlya össze sem nagyon mérhető azzal, ami az LB mindenkori elnökét mint a harmadik hatalmi ág vezetőjét megilleti.

Az MSZP egyik legtöbbet szereplő, befolyásos jogász-politikusa, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban (OIT) is tag Bárándy Gergely következetesen kiáll amellett, hogy elvből elutasítja a politikai egyeztetés nélküli jelölteket. Az államfő ugyanakkor ragaszkodik a szuverén döntéseként megjelenő nomináláshoz – Sólyom László hétfőn közölte is, hogy újra Havasinét jelöli majd. Így azután mostanra a felek együttes erővel összehozták az elmúlt majd két évtized legsúlyosabb alkotmányos válságát, még ha ezt a mindennapi életben nem is lehet érezni, sőt – egyelőre – még a főnök nélküli bíróságok munkájának romlásában sem. Ráadásul Sólyom hétfőn tovább keményített, kártékonynak, felelőtlennek nevezve a kormánypárt magatartását.

Ebből a patthelyzetből nem sok remény mutatkozik a kibontakozásra. Így adódik a kérdés, pontosan mikor vonul vissza az LB-t jelenleg „elnöki jogkörben eljáró elnökhelyettesként” vezető, de kora miatt 2009 nyarán mindenképpen távozni kényszerülő Kaposvári Bertalan, illetve kijelölheti-e utódát. Nem lehetetlen ugyanis az, hogy Kaposvári január elején eredményt hirdet az elnökhelyettesi pályázaton. Elképzelhető forgatókönyv, hogy egy, az MSZP számára elfogadható személy nevét terjeszti a köztársasági elnök elé, aki az eddigi jogszokás alapján nem tagadhatja meg a kinevezést. Ezt követően a szocialisták kényelmesen hátradőlhetnének, számukra jó kezekben tudva a haramadik hatalmi ág „ügyvezető elnöki” posztját, s tetszés szerinti ideig obstruálják az államfő jelöltjeit. Szakmai körökben sokan tippelnek Zanathy Jánosra, aki korábban az OIT hivatalának vezetőjeként igazgatási és vezetői gyakorlatra tett szert, de akár Lomnici Zoltán exelnök újbóli felbukkanását sem tartanák meglepetésnek, noha az LB vezetője tett olyan nyilatkozatot, hogy ma már az elnöki jelölést sem fogadná el Sólyomtól.

A jogi helyzet azonban korántsem egyértelmű. Az elnökhelyettes elvben csak az elnök akadályoztatása esetén gyako-rolhatná az elnöki hatáskört, így saját utódának kiválasztása aggályos lehetne. „Ahol nincsenek részletes szabályok, ott értelmezni kell az alkotmányt, méghozzá úgy, hogy az intézmények működőképessége fennmaradjon” – véli ezzel kapcsolatban Hack Péter jogász, az alkotmányügyi bizottság 1994–1998 közötti SZDSZ-es elnöke. Kérdés azonban, Sólyom is elfogadná-e ezt a gondolatmenetet, vagy a legitimáció hiányára hivatkozva megpróbálna érveket találni az elnökhelyettesi kinevezés megtagadására.

A legjobb megoldás így a politika kompromisszumkereső hagyományaihoz történő visszakanyarodás lenne. Bár kevéssé ismert, de egyfajta negatív egyeztetés már működött az államfő és az MSZP közt akkor, amikor második nekifutásra már csak néhány szavazat választotta el a sikertől Péterfalvi Attilát, azt valószínűsítve, hogy harmadjára megkapja az adatvédelmi biztosi munkájának folytatásához szükséges kétharmadot. Akkor a kormánypárt tudatta, hogy semmiképpen nem fogadnák el a harmadszori jelölést, így Sólyom el is állt attól. Nem úgy, mint most Havasiné esetében.

FAHIDI GERGELY