Úgy tűnik, nincs mindenkinek egyformán joga az alkotmányban garantált "lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez". Erre lehet következtetni Takács Albert, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének válaszából, amit egy most 20 éves autista fiú ügyében írt Baltay Levente ügyvédnek, a Társaság a Szabadságjogokért (tasz) nevű civil szervezet ügyvivőjének. A másfél év alatt megszületett, másfél oldalas levélből ugyanis az derül ki, hogy Takács hatáskör hiánya miatt nem indított vizsgálatot a fiú ellátatlansága ügyében, továbbá hogy "a felvetett probléma, miszerint Magyarországon nincs olyan speciális egészségügyi intézmény, amely az autizmus betegség igen ritka, szélsőséges esetére szakosodna, alkotmányos jogok sérelmével nem hozható összefüggésbe". "Az ombudsmani hivatal szakértője szerint egy különlegesen ritka betegségről van szó, amire elképzelhetetlen egy külön intézményt alapítani, ezért nem akartam irreális ajánlással élni" - nyilatkozta a HVG-nek az ombudsman.

Csakhogy a már említett fiú, Janovszky Gábor kötelező pszichiátriai intézeti gyógykezelését a fővárosi II. és III. kerületi bíróság rendelte el. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI) 2005. március 21-én tartott tárgyaláson először azt kellett tisztázni, hogy indokolt volt-e az akkor 18 éves fiú intézetbe szállítása. Erre egyébként már azok után került sor, hogy Gábor nagykorúsága miatt kikerült a soproni Fogyatékos Gyermekek Otthonából. Innen ugyan olyan orvosi javaslattal engedték őt el, hogy intézeti áthelyezése feltétlenül indokolt saját és társai védelme érdekében, ám a megfelelő intézményt nem tudták megnevezni.

Otthon viszont a fiú egyre agresszívabb lett, egy dühroham alkalmával édesanyja előbb az ügyeletes orvost hívta, aki pedig a mentőt, s így került - utóbb kimondva, hogy indokoltan - az OPNI-ba a fiú. Itt kikötözték, hogy senkiben és semmiben ne tegyen kárt, s így várták meg, amíg a roham elmúlik.

"Itt valóban nincsenek meg a feltételek az ilyen betegek gyógykezeléséhez és gondozásához" - mondta a bírósági jegyzőkönyv szerint az ülésen Rigó Péter, az intézet főorvosa is. Ehhez állandó orvosi felügyelet, továbbá egy ápoló és még egy nővér kellene, az - azóta már megszűnésre ítélt - OPNI-ban viszont sem elegendő szakember, sem megfelelő hely nincs. Rigó a jegyzőkönyv szerint amúgy kitartásra biztatta a fiának megfelelő ellátást kereső édesanyát, de - mint mondta - ő is csak reménykedik abban, hogy előbb-utóbb "Magyarországon is minden tekintetben megteremtik a feltételeket az autista betegek ellátásához".

A kételyeket osztotta a bíróság is, ezért került a végzésbe, hogy a gyógykezelést ne az OPNI-ban, hanem egy erre alkalmasabb speciális intézetben teljesítsék. Ilyet azonban nem tudott kijelölni a bíróság. Ezért aztán a fiú kényszergyógykezelését sem folytatják, Gábor most egy alapítványi fenntartású lakóotthonban él Miskolcon.

Szüleinek eddig 6,5 millió forintjába van fiuk elhelyezése (akit az első három nap után egyébként viselkedése miatt egyszer már eltanácsoltak). Másfél milliót kértek tőlük, 5 milliót pedig ők ajándékoztak, hogy befejezhessék az intézet épületét. A HVG munkatársa inkább zavartnak, de nem agresszívnak látta a fiút - állítólag néhány nappal azután, hogy rátámadt az egyik ápolójára -, akinek idő kellett, hogy megszokja egy idegen jelenlétét. A laikus számára is elképzelhetetlennek tűnik, hogy őt hagyományos kórházi körülmények között kezeljék.

Az ő esete ritka, de nem egyedi, s az autizmus ezen típusa több ezer gyermeket érint - áll az ombudsman vizsgálatát kérő beadványban. Az autista betegek számát szakemberek 60 ezerre becsülik, akik közül 25 ezren vannak súlyos - de nem feltétlenül ennyire agresszív - állapotban. Helyzetük reménytelennek látszik: az autista betegek kezelésére szakosodott intézmények nem fogadják be a különösen agresszív betegeket, a nem specialista zárt osztályok pedig csak kikötözni tudják őket, hogy így várják ki a roham elmúlását - írta beadványában az ügyvéd. Hozzátéve, "az egészségügyi törvény megerősíti a betegek egészségi állapotának megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményeinek megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jogot".

Gábor és a hozzá hasonlók ellátására nem alkalmas a magyar egészségügy. Emiatt panaszkodnak érintett szülők belső levelezőfórumokon, s hasonlóképpen ítélték meg a helyzetet az Autizmus Kutatócsoport által működtetett ambulancián is. "Erre válaszul nem az ombudsmannak kellene azt mondania, hogy az államnak nincs rá pénze" - reagált a HVG-nek Takács válaszlevelére Baltay, aki amúgy azt sem érti, honnan tudná ezt a biztos, akinek vizsgálatától elsősorban figyelemfelkeltést várt volna.

Hiába. A beadvány egyetlen hatósági jogkörben hozott döntést vagy intézkedést sem sérelmezett - indoklása szerint ezért nem indított vizsgálatot Takács. A biztos levelében az Alkotmánybíróság korábbi döntéseit idézte, s ezek alapján jutott arra a következtetésre, hogy az egészségügyi ellátás terén az államnak annyi a kötelezettsége, hogy létrehozzon és működtessen egészségügyi intézményeket, s ezután - alkotmányossági szempontból - nem kifogásolható az intézményrendszer minősége. Pedig a helyzetre jellemző, hogy két felelős tárca, az egészségügyi és a szociális minisztérium még abban sem tudott megegyezni, hogy melyikük hatáskörébe tartozik, hogy ne maradjon ellátatlan egy állandó orvosi felügyeletre szoruló 20 éves autista.

PÁLMAI ERIKA