Anyád nevét szádra hiába ne vedd! - ez az elv vezeti az amúgy roppant kiterjedt és szigorúan szabályozott osztrák adatszolgáltatási rendszert. A név, a születési hely és időpont, a lakcím azok az adatok, amelyekkel a polgár a különböző hivatalokban megkülönböztetteti magát. Még a hatóságok által roppant szigorúan megkövetelt bejelentőlapot sem kötik ehhez az adathoz, pedig a gyakorlatban - noha elvben csak az ausztriai lakás tényét igazolja - ez a legfontosabb személyi dokumentum, felmutatását a hatóságok mindig követelhetik. Hasonló érdektelenség mutatkozik az "anyja neve" iránt a cégadatkérésekkor vagy éppen a bankoknál. Ismeretes azonban a bürokrácia nyelvezetében az adatikrek fogalma olyan személyekre, akiknek a neve és a születési időpontja is egyezik. Két, 1982-ben egy napon született Hans Mayer vív pillanatnyilag elkeseredett küzdelmet adattechnikai szétoperálásáért - egyikük Stájerországban, másikuk Tirolban lakik - a társadalombiztosítási pénztárnál, az adóhivatalnál. Ezek ugyanis még az aktuális lakóhelyre sem kíváncsiak.

Romániában egyetlen hivatalos dokumentumhoz, aktához sem kérik az illető személy anyjának nevét. Az útlevélhez, személyi igazolványhoz és születési bizonyítványhoz meg kell ugyan adni, ám ekkor mindkét szülőt be kell írni. Amióta pedig működőképes az országos számítógépes személyi nyilvántartó, a különböző adóbevallásoknál és járulékbefizetésekkor, a cégbejegyzési kérelmekben vagy éppen a bankszámlanyitáskor a fő azonosító a személyi igazolványban található személyi szám (CNP). Egyéni vállalkozóknak még adószámot sem adnak, mert arra is a személyi számot használják.