A július 1-jén hatályba lépett új társasági törvény előírja, a társasági szerződésben szereplő valamennyi természetes személy (a tagok, a tisztségviselők mellett például a könyvvizsgálók) anyja születéskori nevét is fel kell tüntetni. Ez a szabály nem csupán az új alapítású cégekre érvényes, a parlament által tavaly decemberben elfogadott szabályhoz való igazodáshoz 2007. szeptember 1-jéig kaptak időt a vállalkozások, addigra tehát a régi szerződéseket át kell írni.

A módosítással valójában csak a gyakorlathoz igazították a szabályokat. Az 1997-ben elfogadott s 1998 júniusától hatályos cégnyilvántartási törvény alapján ugyanis a bárki által hozzáférhető cégjegyzék eddig is tartalmazta az abban szereplő természetes személyek anyjának születéskori (régebben leánykori) nevét. A társasági szerződésben mostanáig elég volt ugyan a név és a lakcím feltüntetése, a cégbírósági eljárás megindításához szükséges bejegyzési kérelmen viszont eddig is kérték az abban szereplők anyjának nevét. A törvény indoklása szerint a pluszadatra azért volt szükség, mert a gyakorlatban többször is okozott már félreértést, hogy egy cég tagjai között szerepelt apa és fia, akiknek nemcsak nevük, de lakcímük is azonos. A jogalkotók szerint az ilyesfajta bonyodalmak kiküszöbölhetők, ha még egy úgynevezett természetes azonosítót feltüntetnek, ezért vezették be ezt a rovatot a cégjegyzékben (az újabb azonosító persze lehetne más is, például a születési dátum).

A megoldást az Alkotmánybíróság (AB) nem találta az alaptörvénybe ütközőnek. A más okokból többször is elmeszelt személyi szám miniszteri rendelettel előírt közzétételét a cégjegyzékben alkotmányellenesnek kimondó AB 1998. novemberi határozata szerint a cégnyilvántartás adatai csak akkor felelnek meg a közhitelesség követelményének, ha a regiszterben szereplők egyértelműen azonosíthatók. Márpedig az alkotmánybírák szerint sem elég ehhez az érintett neve és lakcíme. Nem sérti a jogállamiság követelményeit, sőt éppen a jogbiztonság érdeke kívánja meg az "anyja neve" adattartalom előírását, különösen a gyakori családi és utónevek, valamint családi vállalkozások esetében - mondta ki a testület.

Más kifogás eddig nem merült fel ezzel az azonosítási módszerrel kapcsolatban. Annak ellenére nem, hogy elvileg aggályos lehetne, hiszen adott esetben egy nagykorú személy azonosításához egy másik személy személyes adataira van szükség. Márpedig az adatvédelmi szabályok szerint a személyes adatok kezeléséhez vagy az érintett beleegyezése, vagy törvényi előírás szükséges. Ez utóbbi jóvoltából szerepelhetnek az igazolványok adatai több tucat hivatalos nyilvántartásban is. Annak megtippelésére egyébként, hogy összesen hány kitöltendő hivatalos adatlapon kérdeznek rá az anya nevére, egyetlen, a HVG által megkérdezett szakértő sem vállalkozott.

Az "anyja neve" használata mindenesetre hagyományos megoldás Magyarországon. Az egyházi nyilvántartásokat 1895-ben váltotta fel az állami anyakönyvezés, s eleinte rögzítették az anya és az apa lakóhelyét, születési helyét, vallását és állását. Azóta fokozatosan szűkült a nyilvántartott adatok köre, például azért, mert az 1975 óta létező számítógépes nyilvántartásba úgymond nem fér bele minden. De az "anyja neve" sor - sok más országgal ellentétben (lásd Szülők háttérben című írásunkat) - mindvégig megmaradt. Csupán egyetlen fontos okmány kivétel: az útlevélben azért nem szerepel, mert egy másik név könnyen megzavarhatná a külföldi határőröket, rendőröket - magyarázták a Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalban.