Nem kell többé szülői segítség a tankönyvben szereplő leckék megértéséhez, ha teljesülnek Magyar Bálint oktatási miniszter álmai, és megjelennek a tárca elvárásainak megfelelő új típusú tankönyvek, munkafüzetek. Egy, a minisztérium felkérésére készült - a Commitment Pedagógiai Intézet által végzett - kutatás azt mutatta ugyanis, hogy ma még túlságosan is "okos" a diákok kezébe kerülő iskolai segédanyagok többsége. A tankönyvszerzők például jóval több információt gyömöszölnek beléjük, mint amennyire a tantárgyi követelmények teljesítéséhez szükség lenne, ráadásul az előadásmód is nehézkes. A szak- és idegen szavak túlburjánzása, a hosszú és érthetetlen körmondatok használata jellemzi a művek kétharmadát, s ezzel a szakértők szerint "nem minőségi, hanem eseti tanulásra késztetik a tanulókat".

A tankönyvek megrostálása, illetve korszerű művek megíratása csak az egyik lépés abból a hétből, amit múlt héten ismertetett Magyar Bálint, s amellyel tárcája kíván hozzájárulni a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által a tavasszal bejelentett száz lépés programhoz (korábban egyébként a minisztériumnál még 23 lépésről beszéltek). Ám - hasonlóan más tárcák "vállalásaihoz" - a tankönyv-jóváhagyatás új rendszere is csak távoli ígéret. A minisztérium maga is úgy számol, legkorábban két-három év múlva jelenhetnek meg az új elvárásoknak - így például a lexikális ismeretek csökkentésére vonatkozó kerettantervi követelményeknek - megfelelő tankönyvek. A politikai hovatartozását tekintve amúgy liberális tárcavezetés a konkrét szabályozási tervek terén azonban mintha szembemenne saját elveivel. A tervezett tankönyvszabályozás nem csupán a szakaszavak előfordulásának gyakoriságát, a mondatok hosszát határozná meg, hanem még olyasmiben is megkötné a szerzők kezét, hogy milyen arányban használhatnak igéket és főneveket.

Bár a tervezett változás alapelveiben jórészt szakmai, sőt politikai konszenzus van, az ellenzéki Fidesz-MPSZ oktatási szakértői például azért bírálják a tárcát, mert az szerintük későn és fölösleges kanyarok után cselekszik. Sió László, a Fidesz oktatási műhelyének vezetője emlékeztetett: az a 2002-es minisztériumi rendelet, amelyet még az Orbán-kormány idején adott ki a tárca, s egyebek közt nyelvi, illetve pedagógiai-didaktikai szakértő közreműködését írta elő a tankönyvvé nyilvánítási eljárásban, gyógyírt jelenthetett volna a bajokra. A kormányváltás után azonban a 23 paragrafusból álló rendeletet - még mielőtt életbe léphetett volna - hatályon kívül helyezték. Négy szülői érdek-képviseleti szervezet ugyanakkor a napokban azért írt nyílt levelet, mert szerintük semmi nem indokolja a további várakozási időt, s hogy a gyerekek két-három évig még a rossz tankönyvekből tanuljanak. Követelik továbbá, hogy a tárca haladéktalanul hozza nyilvánosságra a kritikával illetett tankönyvek listáját, valamint a korábbi tankönyvbírálók nevét.

Nem hat az újdonság erejével a tárca másik két lépésterve sem. A kistérségi együttműködések ösztönzése - aminek egyik eleme például az iskolabusz-hálózat fejlesztése - már évek óta napirenden lévő téma. Szakértők és politikusok rendszeresen vitatkoznak róla, pró és kontra véleményeket egyaránt felsorakoztatva a keményebb és puhább körzetesítési formákkal kapcsolatban (HVG, 2005. február 19.). A tárca ugyanakkor jogszabályban rögzítené, hogy az általános iskoláknak a jövőben a saját körzetükbe tartozó gyermekek felvételén túl - ha marad még helyük - az adott településen élő tanulókat is fel kell venniük. Vagyis miközben a diákok (illetve szüleik) továbbra is válogathatnának az iskolák között, az iskolák "diákválasztási" szabadsága megszűnne, hogy - a tárca szlogenje szerint - mindenki egyenlő esélyt kapjon a jó oktatásra.

A változás a községekben élő hátrányos helyzetű tanulókon azonban aligha segít. Mint az a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézetének két munkatársa, Kertesi Gábor és Kézdi Gábor korábbi kutatásaiból is kiderül: a falvak, kistelepülések többségében jó esetben is csak egy iskola működik. Épp ezért ezekről a településekről már ma is egyre többen ingáznak a közeli városok rangosabb tanintézményeibe. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a falusi gyermekek mintegy negyede - bár megtehetné - nem a lakóhelyén látogatja az általános iskolát. Ők elsősorban az iskolázottabb és tehetősebb családok gyermekei közül kerülnek ki, akiknek a szülei nem találták megfelelőnek a helyi színvonalat vagy éppen a diákság társadalmi összetételét.

Az oktatási tárca hét lépés programjából további három a pedagógusokról, illetve a pedagógusoknak szól (könnyített korkedvezményes nyugdíjazás lehetősége, részmunkaidős foglalkoztatás elősegítése, tanári ösztöndíj). A Szemünk fénye nevezetű programban pedig - amelynek keretében az iskolai világítási és fűtési rendszert korszerűsítenék - egy sajátos ppp-jellegű konstrukció körvonalazódik, amit úgy dolgoztak ki, hogy az államháztartásnak semmi pénzbe ne kerüljön. Központi közbeszerzési eljárást írnának ki, amelynek nyertese az energiatakarékos megoldásokkal megvalósuló fejlesztések révén elért megtakarítás összegéhez jutna hozzá. A mostani számítások szerint az összességében mintegy 80 milliárd forintos beruházásért a következő húsz évben 200 milliárd forint ütné a beruházó markát. Vagyis az államnak lényegében semmi nem kerülne kevesebbe attól, hogy a fejlesztések révén csökkenne a villanyszámla, miközben persze azt senki nem vitatja, hogy a korszerűbb világítást a diákok és tanáraik egyaránt megérdemelnék.

DOBSZAY JÁNOS