Fertőzöttek voltak vagy sem azok a dokumentumok, amelyeket az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) június végén megsemmisíttetett - ez az a kérdés, amelynek eldöntése felvetheti az intézmény vezetőinek felelősségét. Ha ugyanis fertőzöttek voltak, akkor jogosan semmisítették meg az anyagot, ha viszont nem, akkor akár indokolatlanul is kárba veszhettek pótolhatatlan értékek.

Az ügyben azonnali kérdést intézett július elején a kulturális tárca képviselőjéhez a parlamentben Mécs Imre országgyűlési képviselő. A tárca képviselője, Vass Lajos politikai államtitkár az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) szakvéleményét idézte, mondván, "itt van nálam a jegyzőkönyv, ez tartalmazza, hogy az anyag fertőzött, azt kérték, hogy az anyagot azonnal égessék el".

A HVG birtokában lévő jegyzőkönyv azonban nem csupán ezt tartalmazza. A felmérést a Johan Béla Országos Epidemiológiai Központ bakteriológiai osztályának mikrobiológiai felderítő csoportja végezte, s ők világosan különbséget tettek két dokumentumcsoport között: egy, általuk "kenyeres" műanyag kosárnak nevezett dobozban találtak penészgombával fertőzött anyagot, míg a többi, fonott kosárban (a könyvtár dolgozói szerint mintegy nyolcvan ilyen volt) csak porosat. Az egykosárnyi penészgombás dokumentum légmentes befedését javasolták a légúti fertőzések elkerülése érdekében, majd ezután égetéssel történő megsemmisítést írtak elő. A többi dokumentumot azonban a szakértők szerint csak le kellett volna porolni, ehhez maszk és szemüveg viselését ajánlották, "egyéb védőfelszerelésre nincs szükség" - írták jelentésükben.

A könyvtár vezetése azonban az egész anyag megsemmisítése mellett döntött, anélkül hogy szakszerűen feltárták volna, milyen értéket képez a hetven éve feldolgozatlanul heverő, egyes vélemények szerint valószínűleg ritkaságszámba menő gyűjtemény. A felháborodást látva a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) vizsgálatot indított, s megpróbálta körbejárni, mi is történt valójában. A vizsgálat nyomán kiderült, hogy a megsemmisítés zúzdában történt, ami önmagában kizárja, hogy a dokumentumok fertőzöttek lettek volna, hiszen azokat - szabályosan eljárva - csak égetéssel lehetett volna "hatástalanítani". A bizottság megállapítása szerint az anyagot a Herkules Recycling Bt. semmisítette meg, amelynek vezetője a sajtóban úgy nyilatozott, hogy ők csak az újrahasznosításban érdekeltek, veszélyes anyagokkal nem foglalkoztak. Monok István főigazgató erre úgy reagált, hogy az égetést egy másik cég, a Perratox Kft. végezte.

"Nem dolgoztunk az idén az OSZK-nak" - mondta a HVG kérdésére Udvardy László, a kft tulajdonosa. Az anyagot azonban ismerte, hiszen 2000-ben a könyvtár az ő cégét kérte fel a dokumentumok sterilizálására, rovarok elleni fertőtlenítésére. Addig ugyanis egy pesti vizes pincében tárolták azokat, s mielőtt a budai Várban lévő könyvtárépületbe szállították volna, egy részüket megsemmisítették, a megmenthetőnek ítélteket pedig Törökbálinton, egy külső raktárban rendbe hozatták. A cégvezető állította, hogy az általuk sterilizált anyagok "nem voltak sem penészesek, sem fertőzöttek". A munka befejezése után a dokumentumok a Vár egyik száraz helyiségébe kerültek. A ládákban tárolt anyagot egy évvel később fonott kosarakba pakolták át, de ekkor sem mutatkozott fertőzésre utaló jel.

A dokumentumok értékét ma már nem lehet felbecsülni, hiszen megsemmisültek. Kisebbségben könyvek, nagyrészt olyan, a 19. század végétől az 1950-es évekig terjedő időszakban keletkezett kisnyomtatványoknak nevezett pár lapos anyagok voltak, amelyeket egyesületek, vallási vagy civil szervezetek, cégek adtak ki. A vizsgálóbizottság megállapítása szerint az anyag nem került az OSZK állományába, nem képezte a gyűjtemény részét. Dörnyei Sándor, a könyvtár régi dolgozója szerint azonban a dokumentumok kötelespéldányként jutottak a könyvtárba, egy példányban, s általában rájuk került a könyvtár pecsétje is. Feldolgozásukra azonban nem került sor, hiszen a kisnyomtatványok - például képeslapok, gyászjelentések - katalogizálása roppant időigényes. A könyvtáros elmondása szerint egyébként korábban ebből az anyagból válogatták ki az OSZK jelenlegi kisnyomtatványtárában megtalálható s a kutatók által keresett gyászjelentések, képeslapok egy részét is. A könyvtár mindig számon tartotta ezt az anyagot mint restanciát, elképzelhető, hogy Monok a megsemmisítéssel akarta egyszerűen megoldani a problémát. Korábban ugyanis többször felvetődött, hogy fel kellene dolgozni a hátralékot, de se pénz, se ember nem akadt rá. 1989-ben például a könyvtár egyik főosztályvezetője, Ferenczy Endréné sürgette egy jelentésében, hogy az "elsőrendű, forrásértékű gyűjteményt" rendezni és hozzáférhetővé kellene tenni. Nem sokkal a megsemmisítés előtt pár darabot egyébként könyvtárosoknak sikerült kimenteniük, amelyek közül az egyik dokumentumról, egy egyesületi évkönyvről kiderült, hogy hiányzik az OSZK könyvállományából.

A minisztériumi vizsgálat megállapításai szerint "az OSZK vezetősége nem járt el kellő gondossággal az anyag kezelését és további sorsát illetően", ám ma már nem állapítható meg, mennyire voltak egyediek a megsemmisített anyagok. Azt azonban megállapították, "hogy a főigazgató mindvégig fertőzött anyagról beszélt, de az ÁNTSZ jelentése ezt nem támasztja alá, és lehetséges, hogy nem fertőzött anyagot is megsemmisítettek". Tették ezt ráadásul a vizsgálat szerint szinte írásos nyom nélkül. A tényfeltáró bizottság legalábbis nem találta semmilyen nyomát a megsemmisítésre vonatkozó írásos utasításnak.