Furcsa kontraszt volt az Országgyűlés hétfő éjszakába nyúló ülésén, hogy míg az iraki magyar katonai misszió meghosszabbításáról szóló vita idején a képviselőknek talán ha ötöde-hatoda ült a teremben - korábban, az alkotmánymódosító szavazáskor természetesen telve voltak a padsorok -, a diplomáciai páholyok a karzaton szinte zsúfoltak voltak, talán abban a feltehetően hiú reményben, hogy ezzel is hatni lehet az ellenzékre. Különösen feltűnő volt a parkolóban a német követség Mercedese fölé tornyosuló brit diplomáciai Range Rover, mint ahogy az sem mindennapos a magyar politikában, hogy Tony Blair telefonbeszélgetésben próbálta a küldetéshosszabbítás érdekében "puhítani" Orbán Viktort.

Márpedig a parlament napirendjén szereplő mindkét katonai kérdés - a sorkötelezettség alkotmányban rögzített eltörlése, valamint az iraki misszióban részt vevő háromszáz magyar katona küldetésének további három hónapos meghosszabbítása - olyan volt, amelynek eldöntése, a kétharmados szabály miatt, formálisan a Fidesz szavazatán áll vagy bukik. A gyakorlatban nem ennyire kiélezett a helyzet, hiszen a kormány törvényhozási felhatalmazás nélkül is nullára tudta csökkenteni a behívandó honvédok létszámát (az utolsó sorkatonák a múlt héten szereltek le), és az iraki kivonulást is hetekig-hónapokig el lehet húzni, ha nem sikerül megszereznie a kormánynak a parlament hozzájárulását a március végéig szóló hosszabbításhoz.

A hirtelen álláspontot változtató Fidesz-MPSZ végül megszavazta az alaptörvény módosítását és az új honvédelmi törvényt is, amiket így szokatlanul nagy, a szükséges kétharmados mértéket látványosan meghaladó támogatással, 335, illetve 338 igen és mindössze 7, illetve 5 nem szavazattal fogadtak el. A HVG azon kérdését, hogy állt-e valamilyen politikai alku a háttérben, minden, név nélkül nyilatkozó cáfolta, de az ellenzéki támogatást pártállástól függően különbözőképpen magyarázták. A Fidesz-MPSZ politikusai a párt következetességét hangsúlyozzák, azt, hogy ők maguk is mindig a kötelező katonai szolgálat megszüntetésére törekedtek, a különbség legfeljebb annyi, hogy az átállást jobban előkészítve, megfontoltabban és - ezzel összefüggésben - hosszabb idő alatt hajtották volna végre. Pokorni Zoltán frakcióvezető-helyettes például azt mondta, a kormánypártok lejárató, vádaskodó kampányának kívánnak véget vetni hétfői igenjeikkel. A következetességet persze megkérdőjelezik a párt elnökének gyakran felemlegetett különböző nyilatkozatai, az, hogy Orbán 1990-ben - még Csurka Istvánnak riposztozva - amellett állt ki, a katonai szolgálatot nem teljesített férfiakat sem érheti semmiféle hátrányos megkülönböztetés, lebecsülés, miniszterelnökként viszont már azt hangsúlyozta, a nemzeti nevelés fontos eleme a sorkatonáskodás, s azt idézte fel, hogy a falusi fiatal a katonai szolgálattal válik valódi férfivá.

A kötelező katonáskodást a legkövetkezetesebben támadó és a bevonulás végleges megszüntetését kezdetben csak e kormányzati ciklus végére tervező MSZP-t is gyorsításra késztető SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor a fideszes irányváltást egyszerűen a politikai realitások felismerésének tudja be, annak, hogy a konzervatív párt nagyon "mellényúlt", a fiatalok jelentős részét riasztotta meg azzal, hogy egy ideig elutasította a sorkatonaság eltörlésének "visszavonhatatlan" törvényi szentesítését. Sőt immár lekerült a napirendről a főként Simicskó István (Fidesz-MPSZ) szorgalmazta Nemzetőrség vagy bármilyen más, önkéntes katonai kiképzésben részesülő, nagyobb létszámú területvédelmi erő felállításának gondolata is.

A hadsereg létszáma az utóbbi másfél évtizedben radikálisan csökkent, a nyolcvanas évek végi százezres egyenruhás állományból mára mindössze 33 ezer fős "tárcalétszám" maradt. Ebbe beletartoznak a háttérintézmények civil alkalmazottai; a - békeidőben meglehetősen furcsán hangzó - "harcoló" létszám 25 ezer fő. Jelenleg több tízezer olyan katonaviselt huszonéves van, aki szükség esetén "tartalékosnak" még legalább további 10-15 évig behívható, így a közeljövőben egyszerűen nincs szükség a honvédségben szolgálókon kívül mások katonai képzésére. Az új honvédelmi törvény indoklása azonban a távolabbi jövőre tekintve is azt tartalmazza, hogy "megelőző védelmi helyzet vagy rendkívüli állapot időszakában a korábbi több tízezres mozgósítandó létszám helyett - a magas feltöltöttség következtében - várhatóan néhány ezer fő hadköteles behívására lesz csak szükség".

A békeidőben való hadkötelezettség eltörlése mellett az alkotmánymódosítás és az új honvédelmi törvény elfogadása több más újdonsággal is szolgál. Eddig nem használt fogalom a kétharmados döntéssel kihirdethető "megelőző védelmi helyzet", ami az alkotmánymódosítás indoklása szerint "külső fegyveres támadás közvetlennek nem minősíthető veszélye vagy szövetségi kötelezettség teljesítése érdekében" hirdethető ki, illetve tartható fenn. Ez - a gyakorlatilag háborút jelentő rendkívüli állapottal ellentétben - nem teszi lehetővé az alapvető emberi jogok korlátozását, de a békeidőszakinál magasabb fokú védelmi készültség elrendelését jelenti, aminek része a hadkötelezettség átmeneti "felélesztése" is. Valamelyest változik az eddigiekhez képest az ilyenkor hadkötelezettek köre, az alsó korhatár 17-ről 18 évre emelkedik, a felső 50-ről 40-re csökken, a szolgálat időtartama pedig "megelőző védelmi helyzetben" legfeljebb 12 hónap lehet (tényleges háború esetén továbbra is határozatlan hosszúságú lenne).

A honvédelmi törvény egyértelmű, törvényi szintű választ ad a "09.11." dilemmára is, vagyis arra, hogy mit tehet a légvédelem a 2001. szeptember 11-ei New York-i és washingtoni terrormerényletekhez hasonló helyzetben, amikor például utasszállító repülőgépekről feltételezhető a támadó szándék. Az új jogszabály szerint figyelmeztető vagy megsemmisítő tűz adható le az ország légterében tartózkodó légi járműre, ha az fedélzeti fegyvert alkalmaz, vagy más módon élet- és vagyonbiztonságot súlyosan veszélyeztető erőszakos cselekményt követ el, katasztrófát idéz elő, vagy egyértelműen ilyen elkövetésére törekszik. A lelövésre ilyen esetben a magyar légierő ügyeletes tábornoka adhat parancsot, vagyis politikai szereplőt nem iktat a törvény az engedélyezési láncba, saját elhatározásból pedig az elfogó pilóta kizárólag ellene irányuló támadás esetén lőhet.

A sorkötelezettség körüli huzavona lezárult, ám elvben még nyitott a kérdés, meddig maradhatnak Irakban a magyar katonák, mivel a szavazásra várhatóan csak jövő hétfőn kerül sor. A parlament e kérdésben többszörösen megosztott, ugyanis nézetkülönbségek vannak magán a koalíción belül is. A szocialisták teljességgel elfogadják a vitában személyesen is állást foglaló miniszterelnöknek a március 31-ei kivonásra vonatkozó javaslatát, a szabaddemokraták pedig inkább azt hangsúlyozták, hogy időpont kitűzése nélkül, addig kellene maradni, amíg szükség van a magyar részvételre. Ezeknél a részben morális érveknél azonban sokkal súlyosabbnak tűnik az Áder János (Fidesz-MPSZ) megfogalmazta ellenzéki eltökéltség. A kötelezettségvállalást csak ez év december 31-éig szavazta meg a parlament, a katonáknak jövőre már semmi keresnivalójuk Irakban - fejtegette Áder. Kormányoldalról néhányan győzködték a vita során a fideszeseket, hogy a hadkötelezettséghez hasonlóan adják be a derekukat, presztízsveszteség nélkül támogathatnák a misszió meghosszabbítását úgy, hogy az iraki választások lebonyolítását még segíthessék a honvédek. Csakhogy az alapvető koreográfia világos volt, és jórészt a szövetségeseknek szólt: az ellenzék ragaszkodik a kivonuláshoz - ami a közvélemény-kutatások szerint legalább annyira népszerű a magyar választók körében, mint a hadkötelezettség eltörlése -, a koalíció pedig mindent megtesz, de ilyen ellenzék mellett tehetetlen.

Rendkívül hálásnak ígérkező szerepkör ragaszkodni a szilveszteri kivonuláshoz - ami a belpolitikát illeti. Más lapra tartozik, hogy ez nemcsak a magyar szövetségesi megbízhatóságot csorbíthatja tovább, de katonai szempontból is igaz lehet, hogy az éppen visszavonuló csapatok szokták a legsúlyosabb veszteségeket elszenvedni. Persze valószínűleg ez is csak elvi félelem, hiszen már több olyan vélemény is elhangzott, hogy a kivonulás, a bevonuláshoz hasonlóan, legalább két hónapig eltart, vagyis a március végéig tartó misszióhosszabbítás elutasítása esetén sem várható, hogy február végénél, március elejénél hamarabb szűnne meg teljesen az iraki magyar katonai jelenlét.

FAHIDI GERGELY