"Egy városi rendőrkapitány jogosult arra, hogy szabálysértési ügyek elintézését magához vonja és méltányosságot gyakoroljon. Értetlenül állunk a gyanúsítás előtt, hisz Pásztor Miklós ezredes csak a munkáját végezte" - mondta a HVG-nek Hajzer László ügyvéd, a háromrendbeli hivatali visszaélés elkövetésével meggyanúsított nyíregyházi rendőrkapitány védője. Pásztor ezredest, valamint helyettesét, Lutter Sándor alezredest és Végvári Vilmos törzszászlóst múlt kedden a nyíregyházi kapitányságon kommandósok által kísért ügyészségi nyomozók olyan körülmények közt vették őrizetbe, mintha veszélyes bűnszervezet tagjaira csaptak volna le.

Közel sem világrengető bűncselekményekkel gyanúsítják pedig az eddigi hírek szerint a nyíregyházi főrendőröket. Maga a 42 éves kapitány a HVG információi szerint mindössze három, közlekedési szabálysértést elkövetett helyi közéleti személyiség érdekében járt úgy el, hogy az a "belső elhárítás", a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata (RSZVSZ) szerint bűncselekménynek minősülhet. Az első esetben a nyíregyházi városi képviselő-testület egy tagja a rendőrkapitányság előtt parkolt le néhány percre, amíg a közeli bankautomatából pénzt vett ki, s ezalatt bírságcédulát kapott a várakozási tilalom megsértése miatt. Nem hagyta szó nélkül az intézkedést, s a rendőri választ olyan sértő hangneműnek érezte, hogy azon melegében felment a kapitányhoz. Egyelőre nem lehet pontosan tudni, szó szerint mit mondott a képviselő, majd a kapitány beosztottjainak, mindenesetre az az egyik gyanúsítási ok, hogy a járőr végül nem tett feljelentést az ügyben, s ez az ügyészség szerint Pásztor közbenjárására történhetett így. Más források szerint az ezredes csak az intézkedés elvárható udvariasságára hívta fel a rendőrök figyelmét, egyáltalán nem utasította őket arra, hogy ne tegyenek feljelentést, s a képviselőnek sem ígérte, hogy elsimítja az ügyet.

A másik két eset gyorshajtással függ össze. Egy környékbeli kistelepülés polgármestere, valamint egy kisebbségi önkormányzati elnök szaladt bele a sebességmérésbe, s ez mindkettejük számára a jogosítvány néhány hónapos bevonásával járt volna. A polgármester maga hívta a kapitányt, míg a kisebbségi vezető érdekében a szabolcsi városka polgármestere telefonált, azt kérve, hogy a jogosítványbevonás alól mentesítsék a szabálysértőt, a bírságot viszont megfizetik. Mindkét esetben azzal érveltek, az érintettek munkavégzését tenné lehetetlenné a jogosítvány elvesztése.

Az RSZVSZ feltehetőleg a beszélgetések pontos szövegével is rendelkezik - ezt valószínűsíti, hogy az iratok ügyszáma szerint a bizonyítékokat titkosszolgálati eszközök alkalmazásával gyűjtötték. Ebben önmagában semmi különleges nincs, a C típusú nemzetbiztonsági ellenőrzésre is kötelezett rendőrségi felső vezetők - a megyeszékhely városok kapitányai már ebbe a körbe tartoznak - gyakorlatilag ahhoz is hozzájárulnak, hogy bármikor ellenőrizzék őket, beleértve telefonjuk lehallgatását is.

Valamelyest bonyolultabbnak ígérkezik a kapitányhelyettes ügye, ahogyan ezt a bírósági megítélés is tükrözi. Az előzetes letartóztatási indítványt Lutter esetében is elutasították, vele szemben azonban házi őrizetet rendeltek el, míg Pásztor szabadlábra került. A kapitányhelyettes állítólag annak fejében járt közben egy közlekedési szabálysértés elsimításáért, hogy a szívességet kérő vállalta autótolvajok lebuktatását. A gyanú szerint Lutter ezenkívül államtitoksértést is elkövetett: néhány részletet mesélt egy rendőrségi akcióról egy ismerősének.

Mindkét nyíregyházi rendőri vezetőt volt főrendőrők, korábbi megyei főkapitányok védik. Pásztor jogi képviselője, Hajzer éppen Szabolcs-Szatmár-Bereg megye főkapitánya volt, s hét évvel ezelőtt vele szemben is hasonló hivatali visszaélések gyanúja miatt indítottak eljárást. Ennek során semmilyen visszaélést nem sikerült rábizonyítani, de mivel "kabátlopási ügybe keveredett", elhagyta a testületet. Ő több szempontból is különös empátiával járhat el, hisz egy eddig meglehetősen sikeresnek tartott, viszonylag fiatal városi kapitányt próbál nemcsak a tényleges büntetőeljárásban védeni, de a majdani karrierjét lehetetlenné tevő meghurcoltatástól is lehetőség szerint megkímélni, másrészt a megyegyűlés fideszes képviselőjeként a helyi közéletet is jól ismerheti. A Luttert védő Papp Imre, jelenleg debreceni ügyvéd, a szomszéd megye, Hajdú-Bihar főkapitánya volt, s az ottani hajdani megyei főügyész, Szeszák Gyula őt név szerint is összefüggésbe hozta 1993-as olajbűncselekményekkel. Hajzerhez hasonlóan ő is "meghurcolt", bár semmiféle elmarasztaló ítélettel nem sújtott volt főkapitány lett, aki egy újságnyilatkozatában odáig ment el, hogy attól tart, az ügyészség egy újabb "Papa-ügyet" kíván konstruálni.

A Papa, valamint Pipás becenéven is ismert Sándor István volt főnyomozó lassan kétszeresen is szimbolikus figurává válik, hiszen mint Tonhauser László közvetlen kollégája az alvilág legkeményebb szereplőivel is személyes kapcsolatot tartó felderítőként vált először ismertté, majd a "nagy per" olyan vádlottjaként, akinek bíróság elé állításával - legalábbis az elsőfokú ítélet szerint - melléfogott a vádhatóság. Az tény, hogy az éjszakai élet legbefolyásosabb magyar és orosz nyelvű személyiségeivel közvetlen kapcsolatban állt, például az ő személyes megbízásából vett részt a jelenleg bíróság előtt álló ukrán-izraeli Leonyid Sztecura Goldstein - őt Sándor István ügyészből ügyvéddé lett felesége személyesen védi - a bombagyárosként ismertté vált német Dietmar Eduard Clodo csapdába csalásában. Ugyanígy tény azonban az is, hogy a 2000. október 29-én ugyancsak demonstratív módon, kommandósokkal őrizetbe vetetett főnyomozóval szembeni vádak idén februárban a Fővárosi Bíróságon kivétel nélkül megdőltek. Igaz, a felmentés még nem jogerős, és az államtitoknak minősített eljárás részleteit, így a zárt tárgyaláson elhangzottakat sem lehet pontosan tudni, de az már nyilvánvalónak tűnik, hogy "Papa" ügyében alapvetően melléfogtak az ügyészek. Az írásos ítéletet, mint a HVG Hegedűs László ügyvédtől megtudta, mindmáig nem kézbesítették ki a feleknek, így természetesen azt sem lehet tudni, mikor kerül sor a másodfokú tárgyalásra.

Az utóbbi években bíróság elé állított magasabb rangú rendőrök közül talán Sándor a legismertebb, de közel sem a legmagasabb beosztású. A Dél-Alföldön éppen most kezdődik a balástyai sorozatgyilkost leleplező, zsarolással vádolt Kumbor Tibornak, a Csongrád megyei főkapitányság volt osztályvezetőjének a tárgyalása, míg Békés megye ugyancsak zsarolással vádolt volt főkapitány-helyettesének, Ábrahám Béla ezredesnek a büntetőperét Szolnok megyében még mindig nem sikerült lezárni. A legnagyobb figyelmet azonban a Hajdú-Bihar megyei események váltották ki, ahol először Kis János és Ruszó Gyula főkapitány-helyetteseket vették őrizetbe (HVG, 2003. október 18.) hivatali visszaélés, csalás, vesztegetés gyanújával mindössze kilenc nappal azt követően, hogy főnöküket, Sutka Sándor tábornokot, a megyei főkapitányok doyenjét Veszprém megyébe helyezték át. Itt azonban nem állt meg a dominó, idén márciusban már Lelesz György debreceni kapitányt és az időközben nyugdíjazott Sutka Sándor tábornokot is meggyanúsították.

Külön érdekesség, hogy az RSZVSZ területi beosztása szerint az észak-alföldi megyék (Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg mellett Jász-Nagykun-Szolnok) ugyanahhoz az irodához tartoznak, vagyis a belső elhárítás egyazon szakemberei szolgáltatták a bizonyítékot a nyíregyházi és a debreceni eljárásokhoz. Az RSZVSZ - amelynek korábbi vezetője, Szabó Péter dandártábornok ugyancsak büntetőeljárás alatt áll halált okozó ittas vezetés miatt, s ebben az eljárásban is furcsa módon eltűnt egy vérminta -, amely a rendőrök mellett a vámosokkal, határőrökkel, fegyőrökkel szemben is végez felderítést, több esetben rendkívül hatékonyan és eredményesen járt el, helyenként azonban a "megfigyelt" rendvédelmi vezetők úgy érzik, a budapesti ügyészségi nyomozókkal együtt "túlbuzog". Noha ilyen kifejezett szándék feltehetőleg egyik félben sincs, Pásztor és Lutter ügye akár egyféle visszavágónak is tűnhet a belső elhárítás és az ügyészség, valamint az immár ügyvédkedő volt főkapitányok közt. Ennél persze sokkal fontosabb annak az üzenetértéke, hogy az utóbbi hónapokban indult, feltűnően magasra érő és nagy visszhangot kiváltó eljárásokat sikerül-e viszonylag gyorsan megalapozott, elmarasztaló ítéletekkel lezárni, vagy a "Papa-ügyhöz" hasonlóan szép lassan leeresztő lufikká laposodnak.

FAHIDI GERGELY