Alvászavarokat és vérnyomás-ingadozást jósolt a múlt hét második felére ígért időjárás-változás előestéjére az egyik hírrádió orvosmeteorológiai jelentése. Meg is nyugtatta azonban hallgatóit: "az arra érzékenyeknek gyenge hidegfronti hatásra, legfeljebb enyhe fejfájásra" kell csak felkészülniük, valamint arra, hogy "a páratartalom emelkedése más okkal nem magyarázható levertséget, figyelmetlenséget" idézhet elő. Az utóbbi fél évtizedben Magyarországon is bevett szokássá vált - az elsősorban a frontok élettani hatásaira koncentráló - orvosmeteorológiai jelentésekkel kiegészíteni az időjárás-előrejelzéseket, annak ellenére, hogy "a frontok egyénekre gyakorolt hatását a tudomány mai állása szerint jóformán lehetetlen előrevetíteni. Ugyanaz az időjárási változás ugyanis két emberből, egészségi állapotuktól függően, akár ellentétes tüneteket is kiválthat" - szögezi le a mellékállásban orvosmeteorológiai jelentéseket készítő Szamosi Tamás belgyógyász.

A rendszeres orvosmeteorológiai előrejelzéseknek ennek ellenére komoly hagyományuk van Magyarországon; az elsőket - akkor még kizárólag egészségügyi intézmények részére - éppen ötven éve készítették. Némi késéssel, tehetnénk hozzá, hiszen az időjóslás és a medicina határtudománya nagyjából egyidős a front fogalmával, amit Vilhelm Bjerknes norvég meteorológus alkotott meg az 1920-as években. A modern meteorológia atyjának is tekintett Bjerknes figyelt fel elsőként arra, hogy az időjárás változásait a nagy kiterjedésű, különböző fizikai tulajdonságú légtömegek cserélődése okozza. A frontmentes, a szakzsargonban anticiklonnak hívott időszakot magasabb nyomású légtömegek uralják, melyek után alacsonyabb nyomású, jól körülhatárolható - a norvég időjós szerint a harctériekhez hasonlítható - frontokkal tarkított légörvények, ciklonok érkeznek.

Igen hamar felfigyeltek arra, hogy ezen időjárási változások élettani mellékhatásokkal járnak együtt, ám utóbbiak megítélése már akkoriban sem volt egyöntetű. "Valószínű, hogy a fronthatás betegségenként más és másként érvényesül, (...) nehéz egyetlen frontról mint kiváltó okról beszélni, még akkor is, ha az az erősek osztályába tartozik" - elmélkedett az egyébként bölcsészdoktorátust szerzett, ám később a földrajz tanszéken karriert építő Berényi Dénes professzor 1942-es, a meteorológia és az orvostudomány összefüggéseit boncolgató tanulmányában. A fronthatások orvosi megítélése ma is ingoványos területnek számít, jóllehet az elődök egyes tévedéseit már sikerült korrigálni. Fél évszázada úgy vélték például - mint az Kérdő István reumatológus 1956-os, a légköri tényezők egészségügyi hatásaival foglalkozó írásából kiderül -, hogy "a két frontfajta hatásai többé-kevésbé eltérnek egymástól, sőt, nem egy esetben ellentétesnek mondhatók". Ma már tényként kezelik, hogy míg egyes tünetek (az étvágytalanság) egyértelműen a melegfronthoz, míg mások (az ájulás, az asztmás rohamok) a hideghez kapcsolhatók, vannak olyanok is (a vérrögképződésre való hajlam, az összpontosító képesség csökkenése vagy a fejfájás), amelyeket mindkettő kapcsán lehet emlegetni. A légköri jelenségek letisztultabb meghatározása nyomán ráadásul arra is fény derült, hogy a frontátvonulások korántsem olyan számosak, mint azt a 20. század első felében hitték. Hetente körülbelül egy ciklon vonul át, és minden ciklonnak van egy hideg-, illetve egy melegfrontja. Így évente 100-120 front éri el az országot, ami európai viszonylatban átlagosnak mondható - tájékoztatta a HVG-t az Országos Meteorológiai Szolgálat egyik munkatársa (aki utóbb arra hivatkozva, hogy cikkünk nem tér ki az orvosmeteorológia olyan területeire, mint a hőség- vagy az UV-B-riadó, nem kívánt szerepelni az írásban).

A szakemberek akkor tekintik bizonyítottnak egyes frontok egészségre gyakorolt hatását, ha a praktizáló orvosoktól bekért hosszú távú adatsorok, valamint az úgynevezett klímakamrákban végzett vizsgálataik ezt statisztikailag igazolják. A fronthatást szimuláló - akár rendkívül kicsi nyomáskülönbséget is előállítani képes - fülkékben sikerült például migrént és vérnyomás-ingadozást is előidézni. De a légnyomás váltakozását szokás okolni a reumások ízületi fájdalmáért is.

Meglepő ugyanakkor, milyen ellentmondásos eredményekre jutottak az e tárgykörben végzett különböző vizsgálatok. Az orvosmeteorológiában élen járó Németországban például több ízben cikkeztek arról, hogy bizonyos fronttípusok jelentősen megnövelik egyfajta vénás érelzáródás, a tüdőembólia veszélyét. Éppen ellentétes eredményre jutott egy magyar patológuscsoport 1999-es, a Cardiologia Hungarica című szakfolyóiratban megjelent tanulmányában. Két éven át végzett több száz boncolásuk alapján úgy találták, hogy a halálos tüdőembóliák halmozódását ugyan befolyásolhatja a jelentős napi hőmérséklet-ingadozás, ám "egyéb meteorológiai paraméterekkel - úgy mint fronthatás, szél, csapadék - nem mutatkozott összefüggés".

A tisztánlátást elsősorban az nehezíti, hogy a frontok számos tényező - a légnyomás mellett a levegő ionizációja, a hőmérséklet, a nedvességtartalom, a szélerősség vagy a légszennyezettség - megváltozásával járnak együtt, és ezek együttesen más hatással vannak a szervezetre, mint külön-külön. De az sem mindegy, hogy egy adott fronttípust télen vagy nyáron vizsgálnak-e, mert a levegő összetétele az évszakok során is változik, így ugyanannak a frontnak akár ellentétes hatása is lehet az év egyes szakaszaiban. Míg az úgynevezett okklúziós - a ciklonban a lassabban mozgó meleg- és az azt utolérő hidegfront találkozásánál keletkező - front az év első hónapjaiban növeli a szív- és érrendszeri katasztrófák számát, a nyári hónapokban csökkenti azt. Svájcban ettől függetlenül egyes bűncselekmények esetén enyhítő körülménynek számít, ha a tett elkövetésekor főnszél, vagyis a frontot előrejelző, a tapasztalatok alapján ingerlékenységet, koncentrációzavart és agressziót okozó száraz szél fújt.

Az orvosi ellátásban viszont csak akkor lehetne a fronthatásokat érdemben figyelembe venni, ha több százezer ember bevonásával, a helyi viszonyok eltéréseit bekalkuláló nemzetközi vizsgálatokat végeznének - így Szamosi doktor. Addig a sajtót bejáró napi orvosmeteorológiai jelentések, jobb híján, az egészségügyi felvilágosítást szolgálják. Ezért keveredhetett a múlt heti hidegfront kommentálásába látszólag oda nem tartozóan, hogy a páratartalommal megnövekedett fertőzésveszély a "bőséges folyadék- és vitaminfogyasztás mellett nyomelemekben dús táplálékok fogyasztásával" csökkenthető.

BALÁZS ZSUZSANNA