"Az embert már évmilliomodok előtt a gyümölcsevés magaslatára emelte fel a természet. (...) Mikor bizonyára a körülmények kényszerének hatása alatt a húsevésre tért rá, a nyershússal szemben megnyilvánuló természetes iszonya miatt (...) észbeli tehetségei felhasználásával a főzést és a sütést találta ki, (...) és ezen szokásának állandósulása óta meg kell halnia" - tárta fel az emberi lét és az étrend általa gyanított mélyebb összefüggéseit Bicsérdy Béla Az élet könyve című, 1928-ban megjelent munkájában. A két évvel korábban Erdélyből Budapestre költözött - műveiben magát "Mester"-nek aposztrofáló - kiugrott adóhivatalnok addigra már tízezres rajongótábort tudhatott maga mögött, nem utolsósorban több száz évnyi életet garantáló ígéreteinek köszönhetően. Cserébe mindössze a húsról, az alapanyagok feldolgozásáról és a káros szenvedélyekről kell lemondaniuk, mert mint mondja: "A tisztánlátás magaslatára feljutott embernek nem lehet többé szerves értékükben destruktív hő útján befolyásolt tápanyagokat felhasználnia, (...) csak az élet világából származó tápanyagokat fogyaszthatja."

Mindehhez az ihletet - vagy legalábbis a spirituális alapanyagot - a Bibliából és az ősi perzsa vallási iratokból, a Zend Avesztából merítette. Bár a jeges Duna-átúszásaival országos hírnevet szerzett, 1999-ben elhunyt idősebb Schirilla György Vegetáriánuskönyvének tanúsága szerint Bicsérdy nem volt vallásos, mégis Jézus, a "Názárethi Mester" - általa egyébként pontatlanul idézett - tanítását, miszerint "ne fertőztessétek a ti testeteknek templomát", a húsevés egyértelmű tiltásaként értelmezte, és a teremtéstörténetre hivatkozva az édenkert fáinak gyümölcseit fogyasztó emberpár diétáját állította követendő példának. Ezekkel megspékelve aztán már említett könyve - vagy az 1924-es kiadású, A halál legyőzése című - már több volt egyszerű táplálkozási iránymutatásnál.

A növényi eredetű táplálkozás divatja amúgy már a 19. század közepétől hódított Európában. Elsősorban a húsevést sokszor helytelenítő (a kontinensen Arthur Schopenhauer német filozófus közvetítésével is terjedő) keleti filozófiai-vallási irányzatok térnyerése révén - mutat rá Magyar László András orvostörténész. Az első magyar vegetáriánus egyesület 1883-ban alakult, és a 20. század hajnalán már reforméttermek is működtek a fővárosban. Amúgy pedig Bicsérdy rendszere - amit az alapító saját találmányaként prezentált - szakértők szerint feltűnő hasonlóságokat mutat a Nyugat-Európában nem sokkal korábban felkapottá vált és Magyarországra is eljutott mazdaznan gyógymóddal. A magát Zarathusztra perzsa vallásalapító örökösének mondó (és nevét is felvevő) Otoman Zar-Adusht Hanish iráni származású orvos által Európában elterjesztett életmódprogram - bár az élelmiszerek konyhai feldolgozását nem vetette el - a vegetáriánus étkezés és a rendszeres böjt jótékony hatásait hirdette, s gondolatmenetével a magyar próféta akár Németországban, akár Angliában találkozhatott - érvel Kölnei Lívia, alternatív gyógymódok történetét is kutató művészettörténész.

Akárhonnan származtak is a hosszú élet titkára vonatkozó tanai, az 1872-ben született Bicsérdy nagy energiákat fektetett azok népszerűsítésébe előadások és könyvek formájában. Sikerült is bizonyos hírnévre szert tennie, ám ennek viszonylagosságát jól mutatta, hogy amikor 1926-os áttelepülésekor hajón megérkezett a fővárosba, több százan várták ugyan, ám miközben a tömeg egyik fele virágokat szórt a partra lépő mester lábai elé, a másik, nagyobbrészt húsipari dolgozókból álló tábor azt skandálta: "hurka, kolbász, rántott csirke!" - tudható meg a Pesti Hírlap beszámolójából. A korabeli Budapesten médiajelenséggé váló Bicsérdy azzal is segítette az érdeklődés fenntartását, hogy Rákosszentmihályon bérelt villájában nemcsak a hozzá zarándokló híveket fogadta, hanem rendszeresen meghívta a kor prominens íróit, újságíróit, köztük Kosztolányi Dezsőt és Karinthy Frigyest is. "Rendesen délben esznek, s este hatkor. A vendégséges asztal görnyedésig rakva mindenféle jóval. Középütt valóságos datolyahegy, narancsok, aludttej, friss tejföl üvegkorsóban, vajhalmok, retkek, vöröshagymák, aztán mandola és mogyoró, méz kis ezüsttartóban, hámozott dióbél, bor, olaj. A só, cukor természetesen hiányzik. Nincs étrend. Ki-ki azzal kezdi-végzi, amivel akarja" - számolt be Kosztolányi 1926-ban az Új Időkben a Bicsérdy házában látottakról.

Rendszeresen meg kellett azonban küzdenie reformprogramjának kritikusaival is. Ez azért sem lehetett könnyű, mivel leglegádázabb ellenfeleit, a Budapesti Vegetáriánus Egyesületben tömörülő "klasszikus" vegetáriánusokat éppen Bicsérdy Tibor, a "mester" öccse vezette. A családi kötelékeket igencsak próbára tehette, amikor Tibor a Magyarország című napilapban 1926-ban nyíltan tévtanoknak nevezte bátyja elképzeléseit, azt is hozzátéve, hogy aki "merész valótlanságokat állít, és tudósokat hihetetlenül fölényes módon lekicsinyel, nélkülözi a legcsekélyebb szerénységet is". De Karinthy is kifigurázta Bicsérdyt - igaz, jóval elegánsabban - Az Est című lapban szintén 1926-ban: "Nem a húshoz ragaszkodom én, és nem is a szeszes italhoz - a kicsapongásokról is lemondanék. Én lemondok a dohányról, és lemondok a szerelemről is, (...) de mindezekről akkor mondok csak le, hogyha Ön valami egyebet tud ajánlani cserébe mindezekért. Csak nem gondolja talán, hogy a száz év, amit Ön ígér, ellenérték lehet ezekért? (...) A tartalmat nem lehet tartammal pótolni, kedvesem."

A kritikáknak ráadásul szomorú aktualitást adott, hogy a legelszántabb követők közül néhányan a halálba éhezték magukat. Egy 65 napig kizárólag narancson élő makói asszony, Halasy Sámuelné halálát a fanatikus bicsérdizmus elrettentő példájaként említette például a Makói Friss Újság 1925-ben. Az alapító ellen a rendőrség nyomozást indított, könyveit betiltották, ám ő - azzal védekezve, hogy a szerencsétlenül járt híve saját akaratából éhezett - megmenekült az eljárástól. Bicsérdy egyébként az összes őt érő támadást azzal verte vissza, hogy "a jövő mutatja meg, hogy igenis nekem adatott meg az a mély felismerés, amellyel az emberek életét meghosszabbíthatom".

Ezt azonban még a sajátjával sem tudta megtenni. Igaz, 79 éves korában bekövetkezett halála körülményeiről máig keveset lehet tudni. Követői nagy része úgy tudja, a mester szervezetének - ígéreteihez képest meglehetősen korai - leépüléséhez azok a sérülések vezettek, amelyeket 1944-es nyugatra menekülése közben egy vasúti kocsiból való állítólagos kizuhanásakor szerzett. A Bicsérdyt távolságtartóbban megítélők szerint egyszerűen leállt a szíve. De olyan elképzelés is létezik, hogy az élete utolsó éveit az Egyesült Államokban töltő önjelölt prófétát egy híve lőtte volna le 1951 decemberében.

Mindez nem változtat azon, hogy a bicsérdizmus az alapító halálát követően igencsak visszaszorult, ami a vegetáriánus életmóddal szemben általában gyanakvó kommunista érában szinte törvényszerű volt. Ám a Magyarországon az 1980-as években új erőre kapott húsmentes életmód hívei sem tülekednek a néhai életmódapostol által előírt szigorú étrendet követni. Kérdés persze, mi volt az igazi bicsérdizmus. Mert bár az életmódreformer a tökéletesség legmagasabb fokának azt tartotta, ha nyers gyümölcsön kívül más táplálékot nem vesz magához az ember, önmagához nem volt ennyire szigorú. Az életét megváltoztató alapító ugyanis - miközben mélyen hallgatott arról, hogy 1900-ban egy halálos betegségből (feltehetően szifiliszből) való gyógyulása érdekében szokott le a húsról - mindvégig fogyasztott zöldségeket, tejet és tejfölt is, vagyis, akárcsak a mai magyar vegetáriánusok közel fele, úgynevezett laktovegetáriánus volt.

BALÁZS ZSUZSANNA