Manapság a legradikálisabb étrendet azok a - tanaikat keleti filozófiával fűszerező - extrémdiéta-guruk hirdetik, akik szerint az embernek semmilyen hagyományos táplálékra nincs szüksége, legfeljebb, ha nagyon megéhezne, egy kis folyadékra. Az ilyesmit állítók szerint a módszer több ezer éves, és Mózestől, valamint az ókori egyiptomi papoktól kezdve Jézus Krisztuson át számos szent életű ember gyakorlatára hivatkoznak, ám az eredetmagyarázatok legalább annyira homályosak, mint a táplálkozásról vallott nézeteik.

Az 1980-as évektől kezdve - szerintük újra - divatba jött életmód követői egyébként többféleképpen koplalnak: egyesek napi sok óra aktív napozással jutnak hozzá az élethez szükséges energiához, mások a friss levegőn való hosszas meditálással tartják fent életfunkcióikat, megint mások pedig úgymond a Természet és a Földanya kozmikus rezgéseit veszik magukhoz eledelként. E különféle iskolák követőit világszerte legfeljebb néhány tízezerre becsülik.

Maga a jelenség azért is meghökkentő, mivel a tudomány mai állása szerint az emberi test nem alkalmas a fotoszintézisre (vagy éppen mágneses rezgések táplálékként való feldolgozására), így rejtély, hogyan maradnak életben ennivaló nélkül a "fényevők". Hacsak nem csalnak: az utóbbi években több napfényfogyasztó guru is lelepleződött. Az 1990-es években Magyarországon is előadásokat tartott Ellen Greve ausztrál fényfalatozó - aki azt állította, napi egy csésze teával hónapokon át fitt marad - például igen kínos helyzetbe került, amikor minden földi jóval megpakolt spájzot és hűtőszekrényt találtak otthonában. A teljes hitelvesztést még megúszta akkor azzal a védekezéssel, hogy mindezt férje számára halmozta fel. Állítása azonban - miszerint tökéletesen egészséges tud maradni enni- és innivaló nélkül is - megdőlt, amikor 1999-ben egy ausztrál hírcsatorna egy héten át ellenőrzött körülmények között böjtöltette, s néhány nap után az orvosok több mint 10 százalékos kiszáradást észleltek nála. Greve nem adta fel, még ma is úgy tartja, hogy a világ élelmezését jórészt napfénnyel kellene megoldani, s szerinte azért halnak éhhalált milliók, mert a tömegmédia elhitette velük, hogy szükségük van a rágható táplálékra.

Nemcsak a tudomány nem ismeri el az extrém módon diétázók igazát, hanem még az áltudományokkal foglalkozó, nemzetközi tekintélyű parapszichológus-leleplező amerikai James Randi sem kíván foglalkozni velük, mondván, az emberi butaságnak és hiszékenységnek is van határa. A nap- és rezgésevők elismerésének tekintetében annyi áttörés azért történt, hogy 1999-ben Darwin-díjra jelöltek egy 48 éves skót fényevő asszonyt. Az elismerés egyetlen szépséghibája, hogy arra azok érdemesek, akik - a díjosztók szerint - azzal javítják az emberiség génállományát, hogy saját magukat irtják ki belőle. A skót hölgy pedig azzal vált méltóvá a kétes díjra, hogy alultápláltság és kiszáradás miatt életét vesztette egy hosszúra nyúlt felföldi fényevő-vakáción.

IZSÁK NORBERT