"Hét év alatt őslénytani leletek, geológiai, kozmikus eredetű és biológiai minták százait vizsgáltuk át az orvosi praxisban az elmúlt két évtizedben már bejáratott számítógépes röntgen-rétegvizsgálattal, ismertebb nevén a CT-vel" - válaszolt a HVG-nek elektronikus levélben a National Geographic című magazinban közölt hamis "madárdinót" (Archaeoraptort) is leleplező Timothy Rowe paleontológus, a Texas Egyetem égisze alatt működő Digimorph program vezetője. A Wilhelm Konrad Röntgen több mint százéves találmányán alapuló, ma már mikroszkopikus méretű leleteken is bevethető, HRX CT néven jegyzett, az 1990-es évek legvégétől az őslénytani vizsgálatokban is használt masina röntgensugarakkal tucatnyi úgynevezett rétegfelvételt készít a céltárgyról (kvázi felszeleteli azt), a kapott képeket pedig számítógéppel háromdimenzióssá alakítja. A szénizotópos kormeghatározás mellett - így Rowe - ez az eljárás még pontosabbá teszi a paleontológiai eredményeket. Részben azzal, hogy az őslényeknek szinte minden fennmaradt porcikája azonosíthatóvá válik. A módszer másik - a csalásokkal szemben használható - előnye, hogy a különböző korú, így anyagszerkezetükben egymástól eltérő kövületek is jól megkülönböztethetővé válnak, nem beszélve az egykori élőlények maradványairól. A masina a szabad szemmel észrevehetetlen hozzátoldásokat is gyorsan leleplezi.

A texasi kutatók az első sikerek egyikét az 1800-as évek második felében kipusztult madagaszkári elefántmadárral, az Aepyornisszel érték el. A struccnál is hatalmasabb, akár 3 méter magasra is megnövő, röpképtelen állatnak egy megkövesedett tojását világították át, s a CT-vel 1999-ben sikerült az elefántmadár embrióját legalább a számítógép képernyőjén "összerakni". A Digimorph program keretében azóta közel 250 ezer faj kövületeit vizsgálták meg, s a külsejükben is rekonstruált őslények texasi adatbázisa immár nem csupán a kutatók számára férhető hozzá.