Legendásan rossz hő- és hangszigetelés, beázó tetők, porladó homlokzati elemek, szétmálló víz- és villanyvezetékek - sorolják a panellétben profi laikusok is a házgyári lakások típushibáit. A panelrehabilitációval foglalkozó, többségükben pályakezdő magyar építészek szerint a kényszer szülte házgyári technológiának tervezési hátulütői is vannak. "A bajok másik része ugyanakkor a gyártási, építési trehányság számlájára írható" - mondja Horváth Sára, a budapesti Műegyetem épületszerkezet-tani tanszékének doktorandusza. Az elégtelen hőszigetelés egyik oka például, hogy a homlokzati elemek kéreg- és teherhordó betonlapja közé alig 2 centiméternyi hőszigetelő réteget méreteztek. Ráadásul "a nyáron 70-80-90 fokra is felmelegedő, télen pedig mínusz 20 fok alá hűlő külső felület alatt a hungarocell szigetelés pár év alatt elporladt" - folytatja a házgyári kritikát Csikós Gábor, a Pécsi Tudományegyetem panelekre szakosodott végzős építészhallgatója. Az elemek szélein, a sarkokban, a nyílászáróknál gyakorta már a gyártásnál kispórolták ezt a vékonyka réteget, az 1970-es évek közepe - a szendvicsszerkezet feltalálása - előtt pedig bele sem tették. Tervezési hiátus az is, hogy az emeletek közötti födémek hangszigeteléséről csak a linóleum-, illetve az azt felváltó szőnyegpadlók hivatottak gondoskodni.

A beázások a pontatlan illesztések, az elnagyolt tetőszigetelések számlájára írhatók. Birghoffer Péter és Hikisch Lóránt A panelos lakóépületek felújítása című, tíz évvel ezelőtt megjelent szakkönyvükben ezért az egymástól centiméterekkel eltérő méretű elemeket is okolják. A gépészet, vagyis a víz-, villany-, gázvezetékek meghibásodásaiért az építéskor felhasznált anyagok minősége a felelős, a karbantartás elmaradásáért viszont az is, hogy az ezeket rejtő csőhálózatot, szakszóval strangokat hozzáférhetetlen helyekre: liftaknák hátsó falára, szemétledobók zugaiba tervezték. A lakóterek átszabhatatlansága is az alaptechnológiából fakad, mivel a külső falak mellett a belső válaszfalak is részt vesznek a teherviselésben, ezért áthelyezésük, megbontásuk alig-alig oldható meg. Legfeljebb ha más vázszerkezettel sikerül szavatolni a statikai szilárdságot. A falbontás amúgy sem egyszerű. A vasbeton panelek ugyanis nem csavarokkal, hanem oldhatatlan hegesztéssel kapcsolódnak egymáshoz, ezekre került az évek előrehaladtával egyre keményedő beton. Így legfeljebb ipari roppantóollókkal és más, precíziósnak korántsem mondható rombolóeszközökkel lehet operálni. A szakemberek többsége úgy véli, a panelépületek élettartalma az újraszigetelés és a rendszeres karbantartás mellett sem több mint további 80 év.

VAJNA TAMÁS