Amíg a rajongók a folytatásra vártak, Harry Potter Kalkuttába utazott, és bengáli irodalmi mesealakokkal találkozott. Ha erről még a varázslótanonc legodaadóbb hívei sem értesültek volna, annak pusztán az az oka, hogy ez a kaland kizárólag bengáli nyelven jelent meg, Uttam Ghosh tollából. A könyv sorsa az lett, mint a Potter-utánérzések legtöbbjének: színre lépett az angol kiadó multinacionális jogászkommandója, és szerzői jogsértésre hivatkozva Bangladesben is lecsapott.

A hazai pályán játszó angol Michael Gerber viszont biztosra mehetett: a paródiát nem lehet betiltani, így már három kötetet jelentetett meg egy bizonyos vaksi és mamlasz Barry Trotter kalandjaival. Ezek méltó párja a szegedi Excalibur kiadó J. K. Rowling helyett K. B. Rottringnak tulajdonított sorozata, amely olyan műveket foglal magában, mint Heri Kókler és az epeköve vagy Heri Kókler és a bűz serlege. Ez a magyar sorozat eddig elkerülte a jogi konfliktust, csakúgy, mint Fehéroroszországban Porri Gatter, a harmadik köteténél tartó vagány, aki a Perverz javítóintézetből szabadul, seprűnyél helyett motorbiciklin lovagol, és varázspálca helyett - tekintettel a helyi tradíciókra - gránátvetőt kap elő.

A szomszédban, Oroszországban azonban tartós siker bizonyítja, hogy születhet olyan ikertestvér, aki felveszi a versenyt az eredetivel. A seprűnyél helyett nagybőgőn száguldó Tánya Grotter eredetileg valóban Harry Potter tükörképének indult, de a szerző, Dmitrij Jemec, a filológiai tudományok 31 éves kandidátusa hamar elrugaszkodott a Rowling-féle eredetitől. A néprajztudós irodalomtörténésznél az alapkörnyezet a puskini mesevilág: a varázslóiskola például a Szaltán cárról szóló verses mese (és Rimszkij-Korszakov-opera) helyszínén, Buján szigetén van. A történetben - amely nemrég a tizedik kötettel fejeződött be - békésen megférnek egymás mellett a görög mitológia halhatatlan szereplői, a szomszédos afgán dzsinnek meg az orosz népmesék hősei, köztük az időnként félelmetes, de a szíve mélyén jóságos vajákos boszorkány, Baba Jaga, aki ezúttal az iskolai elsősegélyhelyet vezeti.

A keverék helyi ízét nemcsak a jó és rossz tulajdonságokból kikevert színes jellemek, a szlengbe hajló nyelvi humor és a kortársainkat érintő apró szurkapiszkák adják, hanem egy csipetnyi posztszovjet nagyhatalmi érzékenység is: a globalizálódott varázslóvilágot a független orosz varázslóiskola puszta léte is irritálja, mindenféle ürügyekkel be akarják hát záratni. A mágikus világközpont karrieristái orosz földről elszármazott negatív figurák, akik ráadásul nem átallanak Szem bácsihoz, a nagy amerikai varázslóhoz fordulni segítségért. Uncle Sam ilyenkor repülőszőnyeg-kommandókat szervez, vagyis szőnyegbombázással próbálja megoldani a nemzetközi konfliktusokat. A szláv olvasónak titkos elégtételt jelenhet, hogy az altáji boszorkány repülő dézsájában nem más a robotpilóta, mint egy Szerbia fölött lelőtt amerikai pilóta aranyozott koponyája.

Harry Potter kénytelen olyan nagybácsival beérni, aki szürke gyári tisztviselő, Tányáé viszont áfacsalóból képviselővé avanzsált újgazdag. Olyan ügyes organizátor, hogy amint fővámpírrá választják, azonnal megszünteti a vérhiányt - igaz, nem varázslattal, hanem anyagi ösztönzéssel: vörösborra és lacipecsenyére hívja az önkéntes véradókat. Tánya mostohanagynénje, az elefánttermetű Nyinyel néni olvadozva szereti saját kislányát, és épp csak megtűri Tányát. Efféle igazságtalanság láttán a serdülő orosz olvasó rokonszenve magától értetődően irányul Tánya természetes, a szocialista érában oly népszerű élsportoló tornászlányokra emlékeztető alakjára.

Tánya kalandjai éppen az ötödik kötetnél tartottak, amikor a külvilágban szerzői jogi per tárgyává vált az orosz változat. Bár önvédelemből a kiadó paródiának minősítette a Tánya Grotter-sorozatot, a Harry Potter jogait vigyázó ügyvédek engedély nélküli adaptációnak tartották (HVG, 2002. december 21.), és egy holland bíróság nekik adott igazat: a hollandra fordított pár ezer példányt összeszedették. Más kérdés, hogy a könyvek a szomszédos Belgiumba kerültek, ahol a flamandok szétkapkodták őket.

Jemec nemes bosszút állt a felpereseken: jogi csűrcsavarásaikkal egyetemben beleszőtte őket a következő történetbe. Amikor Harry Potter alteregója, a szintén árva és Tányával kisvártatva szerelembe eső Gurij Pupper sportolóként orosz földre érkezik, a homlokán nem akármilyen a sebhely, hanem copyright alakú. Sőt az újabb varázsigék listáján is számos © jelet látunk. A színen személyesen is megjelennek a denevérszárny taláros ügyvédek. Mintha a Hollandiában zajló tárgyalás után éppen csak beugrottak volna megnézni a sárkánylabdameccset, ám Pupper gyámnagynénijének (a járatos olvasónak benne kell felismernie J. K. Rowlingot) parancsára elragadják Gurijt Tányától. A nagynéninek azonban ki sem szabad mondani a nevét, mert azt is copyright védi, sőt a nagynénin kívül senkinek sem lehet az arcán sebhely, anyajegy, szemölcs, de még furunkulus sem, mert ezt mind levédette jogászaival.

Jogászkörökben sem mindenki ért egyet ezzel a szigorral, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) országaiban dívó, az adaptációt tiltó és legfeljebb a paródiát megengedő hivatalos jogfelfogással. Az ellentábor szerint az idegen kultúrkörnyezetbe helyezett változatot kellő ismeretek híján a szerző nem is tudná megírni, ezért - a paródiához hasonlóan - ezt sem kellene tiltani, még ha az ilyesmi konkurenciát jelent is a kiadóknak. A profitcsökkenés Oroszországban be is következett, a Harry Potter-könyvekért ma már legfeljebb vastagságukkal arányosan lehet valamelyest többet kérni, mint Tánya kalandjaiért. Ezer forintnak megfelelő rubel körül stabilizálódott a varázslóinaskönyvek piaci ára.

Pénzben nem is mérhető, amire Mark T. Hooker, az indianai egyetem szlavisztikaprofesszora hivatkozik. A volt katonai nyelvszakértő, akinek álláspontjára Tánya védői is támaszkodtak a hollandiai perben, a HVG kérdésére azt válaszolta: Tánya történetét jó fordításban olvasva a nyugati emberek sok mindent megtudhatnának az orosz világszemléletről, kár megfosztani őket ettől a lehetőségtől. Tim Wu, a szerzői jogok megreformálásáért szót emelő virginiai egyetemi tanár pedig Harry Potter és a nemzetközi copyright rendje című írása végén éppen Tányára és társaira gondolva fogalmazta át a Mao utáni kínai nyitás jelmondatát: Virágozzék száz szál Harry, és versengjen egymással száz varázslóiskola!

ÜRMÖSSY KÁROLY