Látványosan megtépázták az utóbbi napokban a világot globális felmelegedéssel riogató Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) tekintélyét. Az ENSZ égisze alatt működő szervezet tanulmányába – amellyel a tavalyi koppenhágai klímacsúcsot is megalapozták – átlátszó pontatlanságok csúsztak, mint például, hogy 2035-re eltűnhetnek a Himalájában lévő gleccserek. A dél-ázsiai országokat súlyos ivóvízhiánnyal fenyegető – de csak jóval később elképzelhető – gleccsereltűnéssel kapcsolatban Murari Lal, az IPCC-jelentés egyik társszerzője ráadásul elismerte, azért is hagyták a szövegben az állítást, hogy határozott lépésekre sarkallják a politikusokat. Egy másik fejezetben azt állították, hogy közvetlen kapcsolat mutatható ki a felmelegedés és a természeti katasztrófák okozta károk növekedése között. Az IPCC – többszörösen is megkérdőjelezhető módon – bizonytalan forrásokat használt, tendenciózusan idézett egy tanulmányból, és az után sem vonta vissza egyértelműen az állítást, hogy a tanulmányíró, a brit Robert Muir-Wood is azt mondta, nem lát bizonyítható összefüggést a katasztrófakárok és a felmelegedés között. Az ügy pikantériája, hogy a 2007-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett IPCC mostanra alaptalannak minősült mondatai sok politikus beszédeiből visszaköszönnek. Ezek után az ember okozta klímaváltozást tagadó szervezetek, amelyek régóta támadják az IPCC-t, nyilván ismét górcső alá veszik a vaskos jelentés minden oldalát.