A mangalicasertés, az utóbbi években az egyik legkeresettebb hungarikum tiszteletére rendeznek a hétvégén gasztronómiai fesztivált Budapesten, a Vajdahunyadvárban. A koleszterinszegény húsa miatt manapság igen kedvelt állatfajtának eredetileg nem sok köze volt a magyarsághoz. Egyik ősét még a római légiók hozták a Pannon-síkságra, olvasható az Eleven örökség - Régi magyar háziállatok című tanulmánykötetben. E legionárius disznók, valamint a honfoglaló magyarok utóvédeivel a Kárpát-medencébe érkező félvad nádi és (az erdei eredetre utalóan) utóbb bakonyinak nevezett sertések keresztezéséből alakult ki a mangalica. A történelmi hűséghez tartozik, hogy a "nemes magyar mangalicaként" az 1800-as évek közepétől számon tartott fajta bejegyeztetése József főherceg nevéhez fűződik, miután ő Szerbiából való, sumadinai disznókkal frissítette a kisjenői birtokán tartott magyar állományát. A mangalicahús speciális zsírsavösszetétele is akkor alakult ki, amikor a sertéstartás fő célja még a mocsaras legelők és az erdők hasznosítása volt - áll az idézett kötetben. A dietetikusok szerint a márványozott húsú mai mangalicákból készült eledelek is csak akkor tartalmaznak egészségesnek tekintett, telítetlen zsírsavakat, ha ól helyett hagyományos makkoltató ridegtartásban nevelik a sertéseket, vagyis erdőn-mezőn legelő kondákban túrják ki maguknak az állati fehérjében is gazdag - édes nádcsírával, madártojással, gyékénygyökérrel, csigával és farüggyel megspékelt - táplálékot.