Szilárd meggyőződésünk, hogy (...) az Eastron és alvállalkozói csapatánál lelkesebb, a leendő projekt iránt elhivatottabb pályázó nincs - írta 2007 novemberében Peredi János, a nevezett kft vezetője a Szerencsejáték Zrt.-nek (SZZrt.), hogy biztassa az állami cég menedzsmentjét: mellettük döntsön az új internetes játékokra kiírt tenderén. Így is történt, ám az SZZrt. 500 millió forintosnál nagyobb értékű projektjeit jóváhagyni hivatott Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) vagyontanácsa idén június 11-én, több mint féléves érthetetlen huzavona után nem engedélyezte a szerződéskötést.

Hivatalos értesítést még nem küldött ugyan az MNV az érintetteknek, de borítékolható, hogy a 2009-től nyolc-tíz internetes szerencsejáték, köztük fogadási, számsors- és bukmékeri játékok beindítását célzó pályázat ezzel kútba is esett. S mivel az SZZrt. monopolhelyzetet élvez a magyar internetesszerencsejáték-piacon, ha valaki számítógépen szeretne kaszinózni, továbbra is csak illegálisan teheti. Mindez önmagában még nem volna olyan nagy baj, hiszen nem ostromolják az SZZrt.-t az ilyesféle játékokért. Egyes becslések szerint viszont a magyarok tavaly 6-7 milliárd forintot költhettek a nálunk törvénytelen, például a gibraltári Betandwin cég által ajánlott internetes szerencsejátékokra, s ez az összeg két-három év alatt akár meg is duplázódhat.

Akadt néhány furcsaság a tender körül, amelyeket nem ártana tisztázni, elvégre évente többmilliárdos bevétellel kecsegtető állami üzletről van szó. Száraz Gábor, az MNV szóvivője a HVG-nek azzal indokolta a döntést, hogy a kormány által meghirdetett új tulajdonosi program - amelyben az SZZrt. is szerepel - részleteinek kialakításáig nem lenne okos dolog ilyen horderejű döntést hozni. Már csak azért sem, mert az Európai Unió szorgalmazza a magyar internetes szerencsejáték-piac megnyitását, ami részben okafogyottá tenné az egész projektet.

Csakhogy az Eastron Kft. novemberi győzelme után az MNV szinte azonnal, már decemberben akadékoskodni kezdett, pedig a kormány részvényesi programjának akkor még híre-hamva sem volt. A vagyontanács egyre halogatta a szerződés jóváhagyását, pedig egy - az MNV egyik számítógépéről kinyomtatott, kézzel alá nem írt - irat szerint Tátrai Miklós, a vagyonkezelő társaság vezérigazgatója, egyszersmind a nyolcfős tanács egyik tagja, február 14-én arra kérte a testületet, támogassa azt. A dolog azonban a következő, február 20-ai tanácsülésen nem került napirendre, azután pedig Gyurcsány Ferenc kormányfő beharangozta az össznépi részvényakciót.

Rossz nyelvek szerint a késlekedés oka a tender második helyezettjének, a világ egyik legnagyobb, negyven országban - például Ausztráliában, Dél-Afrikában, az USA-ban, Vietnamban, Szlovákiában - jelen lévő szerencsejátékcégének, a görög Intralotnak az aknamunkája volt. Noha az állami vagyongazdák végül az Intralotot sem hozták helyzetbe, a görög vállalatnak még kapóra jöhet, ha a távolabbi kormányzati elképzelések valóra válnak, s az SZZrt. 2009-ben tőzsdére kerül. Ebben az esetben ugyanis az Intralot bevásárolhatna a szerencsepapírokból, s így legálisan bejuthatna a magyar online játékpiacra.

"Idestova húsz éve, hogy az Intralottal közösen próbálunk üzletet szerezni a SZZrt.-nél. Eddig nem sikerült, de szó sincs arról, hogy megfúrtuk volna a versenytársunkat" - tiltakozott a HVG-nek Keszei Ákos, az Intralot magyar alvállalkozójaként vele közösen pályázó Fornax Zrt. vezérigazgató-helyettese. A tavaly 3 milliárd forintos árbevételre szert tett Fornax a szintén görög Intracom-cégcsoport tulajdonában áll, a magyar piacon pedig még a kilencvenes évek elején lett ismert az első valós idejű tőzsdei internetes adatszolgáltatásáról. Keszei szerint az Intralot csapata lett volna a legjobb, hiszen nekik nem kellett volna fejleszteniük, amit azzal bizonyítottak a versenyzés során, hogy kértek egy internetes csatlakozást, és Chilében működő rendszerük segítségével élőben mutatták meg, hogyan működnének az új játékok. A szakember azt sem titkolta, hogy ennél komolyabb terveik is lennének: amellett, hogy érdekeltek az SZZrt. privatizációjában, vállalnák a cég teljes számítástechnikájának megújítását is.

"Egyetértek a tulajdonos vétójával, még ha váratlanul is ért - kommentálta a fejleményeket Székely Gábor, az SZZrt. vezérigazgatója. Nincs ebben olyan nagy üzlet - állítja -, ráadásul az Eastron és az Intralot ajánlata között nem volt lényeges különbség. Az Intralot profi, amely szerte a világon működtet ilyen rendszereket, s bár az Eastronnak ilyen megrendelése még nem volt, alapvetően magyar szakemberekre épít". Noha a szerencsejáték-vezér szerint is jó lenne, ha cége minden létező szolgáltatást nyújthatna, ugyanakkor úgy tapasztalta, hogy a magyarok nehezen szánják el magukat az internetes játékokra, például mert nem akarják kiadni bankszámlaadataikat. Nincs is különösebben szükségük rá addig, amíg egy nagyvárosban 500 méterenként találni lottózót, s 2400 emberre jut egy lottóterminál - példálózott. S mintha kicsit a saját vesztes projektjük ellen beszélne, hozzátette: a világhálón elsősorban sportfogadásokat kötnek az emberek, amit náluk az eddigi Tippmix mellett április 28-a óta a részeredményekre is tippelési lehetőséget adó Tippmax online játékban meg lehet tenni. Az extrákat kínáló Tippmax azonban a foci-Eb ellenére egyelőre a vártnál kevésbé sikeres.

Másképpen értékeli az eseményeket a csalódott Peredi János. Noha az általuk szervezett konzorciumnak tagja lett volna a Microsoft is, szerinte végre születhetett volna egy, a világpiacon is eladható magyar fejlesztés. Ám ahhoz, hogy egy magyar szakemberek tulajdonában álló, évi 400 millió forintos árbevételt produkáló cég a világban is megmutathassa magát, szükséges lett volna ez a nagyszabású állami megrendelés - fejtegette. Szerinte 14 éves előéletük bizonyítja, hogy jól dolgoznak, hiszen több állami szoftverfejlesztési munkát is kaptak már, például az adóhivatalnál. A Microsoft egyébként az SZZrt. által megkövetelt 200 ezer eurós bankgarancia nagyobbik felét állta, s a projekt mögé a CIB Bank is felsorakozott volna egy 300 millió forintos hitellel. Az Eastron-féle konzorcium ugyanis egymaga fedezte volna a fejlesztés általuk körülbelül 400 millió forintosra becsült költségét, az SZZrt.-nek csak a reklámozást és az üzemeltetést kellett volna részben fizetnie. Utóbbi tíz év alatt vásárolta volna meg a rendszert az Eastrontól. Mivel a piac bizonytalansága miatt az új internetes játékból származó bevételt Perediék évi 2-20 milliárd forint közé lőtték be, saját befektetésük megtérülését szerencsés esetben négy, kedvezőtlenben pedig nyolc évre tették, a tízéves periódus hátralevő évei alatt pedig tiszta haszonra tettek volna szert.

Jóllehet az Eastron a háromnegyed éves előkészületen túl nem költött még sokat a projektre, méltatlannak tartják a győzelmük kihirdetése utáni hét hónapos kálváriát. Szerintük az állam képviselőinek nem lenne szabad ennyire kiszolgáltatott helyzetbe hozniuk a hazai magáncégeket, miközben a támogatásuk szükségességét nap mint nap ismételgetik a politikusok. "Jogászaink fontolgatják, van-e alapja annak, hogy kártérítést kérjünk, hiszen emiatt más ügyfeleket, projekteket hanyagoltunk és veszítettünk el" - kesergett Peredi. Ha így folytatódik, az internetes szerencsejáték lehet az SZZrt. mumusa, hiszen az Eastron által megnyert tender nem az első fiaskó ez ügyben. Az SZZrt. 2004-ben is kiírt egy hasonló tendert, amelyen indult az Eastron is, de az akkori Matáv-csoport érdekeltségében álló T-Systems Kft. lett a nyertes. Az utóbbi alig 300 millió forintból akarta létrehozni az internetes játékokat, ám ez nem sikerült. A HVG értesülései szerint az SZZrt.-nek csak a minap sikerült elszámolnia az állítólag más célra is felhasználható hardvert már leszállító céggel, s bontott vele végre szerződést.

GYENIS ÁGNES