Van esély az adóssal szembeni fellépésre akkor is, ha az "emigrált" az unió egy másik államába, például Szlovákiába. Egyre gyakoribb ugyanis, hogy tulajdonosaik megszüntetik cégeiket Magyarországon, majd Szlovákiában alapítanak új társaságot, mert ott kedvezőbbek az adójogszabályok. Sőt időnként már sikeres, prosperáló gazdálkodó szervezetek tulajdonosai is belevágnak az áttelepülésbe. Ezek a társaságok nyilvánvalóan nem akarják befejezni tevékenységüket Magyarországon, s tulajdonosaik elsősorban nem az ottani működés, illetve piacszerzés céljából gründolnak Szlovákiában cégeket, hanem a nagyobb profit reményében. Vagyis azért, hogy a valójában itthon végzett tevékenységük, árbevételük után a magyarországinál alacsonyabb adót fizessenek, s így kevesebb teher nehezedjen a társaságra, végső soron a tulajdonosok vállára.

Könnyen lehet, hogy az áttelepült társaság idővel fizetésképtelenné válik. Ez bármelyik gazdálkodó szervezettel előfordulhat, mert lanyhul az érdeklődés termékei, szolgáltatásai iránt, vagy a költségei nőnek meg annyira, hogy már nem tudja gazdaságosan végezni tevékenységét, de más okok is szerepet játszhatnak a fizetésképtelenség kialakulásában.

A hoppon maradt hitelezők Magyarországon bejegyzett adósaikkal szemben sem túl könnyen érvényesíthetik jogaikat, ennek alapján sokan úgy vélik, hogy egy áttelepült cégnél végképp minimálisra csökkennek az esélyeik. Hiszen első ránézésre azt gondolhatják, hogy miután a társaság Szlovákiában jött létre, ott rendelkezik bejegyzett székhellyel, csak a szlovák bíróság előtt érvényesíthetik igényeiket az adóssal szemben, s a szlovák bíróságnak van joga a fizetésképtelenségi eljárás lefolytatására is. Márpedig ez igen kedvezőtlen lehet a magyarországi hitelezők számára, hiszen nem ismerik a szlovák jogszabályokat, a szlovák fizetésképtelenségi gyakorlatot, szlovák nyelven kellene a bírósághoz benyújtani a kérelmeiket, és le kellene fordíttatniuk a bíróság határozatait, tehát mindenképpen megnehezítené az eljárásban való részvételt.

Létezik azonban egy európai uniós jogszabály a határokat átlépő fizetésképtelenségi eljárásokra, amely lehetővé teszi, hogy ne a bejegyzett székhely szerinti tagállam bírósága indítsa meg a fizetésképtelenségi eljárást, hanem az, amelynek a területén az adós fő érdekeltségeinek a központja (angol elnevezéséből - centre of main interests - adódó rövidítéssel a COMI-ja) van.

Ha a hitelező a Fővárosi Bíróság előtt indítandó eljárásban bizonyítani tudja, hogy az adós csak a bejegyzett székhelye alapján minősül szlovák cégnek, de tevékenységét Magyarországon végzi, a bíróság megindíthatja a felszámolási eljárást főeljárásként ezen szlovák céggel szemben, megállapítva, hogy a cég fő érdekeltségi központja Magyarországon van. Utóbbihoz azt kell bizonyítania a hitelezőnek, hogy az adós cég tulajdonosai itt hozzák meg a döntéseket, a cégnek itt vannak a bankszámlái, a társaság itt folytatja termelő-, illetve szolgáltatótevékenységét, tehát a hitelezők, harmadik személyek számára egyértelmű, hogy a gazdálkodó szervezet Magyarországon működik.

Nem érdemes sokáig töprengeni, ha a hitelező számára nyilvánvaló, fizetésképtelenségi eljárás kezdeményezése nélkül nincs remény, hogy pénzéhez (vagy legalább annak egy részéhez) hozzájusson. Ha ugyanis idejében elindítja az eljárást (azaz még az előtt, hogy az adós vagy egy másik hitelező Szlovákiában benyújtott kérelmére a szlovák bíróság megindította volna az adóssal szemben az ottani fizetésképtelenségi eljárást), akkor a magyar felszámolási eljárás lesz a főeljárás. Ez azt jelenti, hogy a magyar felszámoló lesz jogosult az adósnak az Európai Unióban levő valamennyi vagyontárgyával kapcsolatban eljárni, s az eljárást a magyar csődtörvény szerint kell lefolytatni.

Akkor sincs nagyobb baj, ha már megindították ugyan a szlovák eljárást, de az adósnak vannak Magyarországon vagyontárgyai. Ilyenkor a magyarországi hitelezők a Fővárosi Bíróságon az úgynevezett másodlagos eljárás megindítását kezdeményezhetik. Ehhez nem szükséges, hogy az adósnak bejegyzett fióktelepe legyen Magyarországon, a hitelezőnek csak azt kell bizonyítania, hogy az adós "emberi erőforrásokkal, anyagi javakkal nem ideiglenes jellegű tevékenységet végezzen" itt. A másodlagos eljárásban a Magyarországon levő vagyonra folytatható le felszámolási eljárás, magyar felszámolóval, magyar szabályok szerint, magyar nyelven. A felsorolt előnyök mellett az az egyetlen hátrány, hogy az eljárás Magyarország területére korlátozódik. Tehát ha az adósnak más tagállamban is vannak vagyontárgyai, azokat a főeljárás felszámolója értékesítheti.

A zálogjogos hitelezőknek is érdemes tanulmányozniuk - a csődtörvény mellett - az uniós rendeleteket, mások ugyanis a lehetőségek akkor, ha a zálogtárgy és a főeljárás ugyanabban a tagállamban van, és megint mások, ha másutt.

CSŐKE ANDREA