A Földön átlagosan 33, a Kárpát-medencében 22, a Duna-Tisza közében 13-25 méterenként mélyebbre hatolva 1-1 Celsius-fokkal nő a hőmérséklet. A hazai felszín alatti vízkészletekben tárolt hőmennyiség 4,7 millió petajoule. Ebből a jogszabályokat betartva mintegy 260 petajoule-nyit - az ország éves energiafogyasztásának jó egyötödét - lehetne hasznosítani, jelenleg a tényleges igénybevétel mindössze 3 petajoule. A termálvíz hasznosítása csak akkor nem árt a környezetnek, ha a felszínre hozott nagy sótartalmú vizet nem engedik a felszíni vizekbe, ekkor ugyanis tönkreteszi azok élővilágát, mint például a Lapincs folyóét a stájerországi Fürstenfeld geotermikus fűtőműve. A többéves államközi vitát jövőre sajátos módon, az erőmű biomassza-tüzelésre átállításával oldja meg a tartomány, holott a geotermikus létesítmény uniós támogatásból épült. Magyarországon 2004 óta új geotermikus erőmű csak úgy üzemeltethető, hogy a termálvizet visszasajtolják a kőzetbe, a szigorú határértékek ugyanis a víz szabadba bocsátása esetén nem tarthatók be. "Mi a környezetet azzal védjük, hogy légszennyezést nem okozó geotermikus erőművet építünk" - intézte el a visszasajtolás elmaradását a HVG bécsi tudósítójának Bernhard Edelsbrunner, a fűtőmű vezetője.

A termálenergia kinyerése üzletileg kockázatos vállalkozás, a közhiedelemmel ellentétben ugyanis Magyarország alatt nincs egy "forró tenger". Csak kellő földtani kutatás után dönthető el, hol van elegendő melegvíz-készlet, s hová kell telepíteni a kitermelő, illetve a visszasajtoló kutakat. A szénhidrogén-kutatás során számos forróvíz-tároló formációt találtak véletlenül. Ám Iklód környékén még az ezeket az eredményeket felhasználó Mol gárdája is komoly összeget bukott, mivel a 120 fok fölötti vízgőz a mélyben némi olajjal vegyült, s így már nem lehetett a tervezett erőműben felhasználni, az olajmentesítés energiavesztesége pedig a gazdaságossági megtérülést rontotta volna.