Németországban alapelv, hogy akinek itt van a lakcíme, annak az autóját is itt kell bejelentenie, s rendszámot kell rá kérni. Ennek számos oka van: Németországban fizesse az adót, ha szabálysértést követ el, a német rendszám alapján a német hatóságok tudjanak eljárni ellene. S nem utolsósorban cél az is, hogy a kötelező biztosítást is Németországban fizesse, amivel a hatóságok a többi autóst védik, hiszen köztudottan nehéz külföldi biztosítótól kiimádkozni egy vétlen baleset esetén a kárösszeget, ha a károkozó kocsi külföldön van biztosítva.

Ezzel együtt évente több tízezer német vesz külföldön autót, mivel a szomszéd országokban, például Belgiumban és Hollandiában is olcsóbban lehet hozzájutni a kocsikhoz. Az Európai Unióhoz tartozó országokból az újautó-import nem túl bonyolult: a számla és az egész EU-ra érvényes üzembe helyezhetőségi igazolás (Certificate of Conformity, COC) alapján minden további vizsgálat nélkül - tehát nem kell újravizsgáztatni a kocsit - kiadják a forgalmit és a rendszámot a német hatóságok. A forgalmi kiállításának díja 26 euró, ha valaki egyéni rendszámot szeretne, az további 10 euró. Vám természetesen nincs, fontos viszont tudni, hogy más EU-államból behozott új kocsiknál nem a külföldi kereskedőnél, hanem a németországi adóhivatalnál kell megfizetni a kocsi után az áfát (ez 19 százalék). Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a német vevő közli a - például hollandiai - eladóval, hogy ő kiviszi a kocsit, ennek megfelelően erre az egy útra kap papírokat meg egy igazolást, hogy csak a nettó árat fizette meg, s ezzel kell a német adóhivatalhoz mennie. Külföldi rendszámú autóval csak az ideiglenesen Németországban tartózkodók közlekedhetnek - akinek itt is van egy lakcíme, az is csak az első belépéstől számított legfeljebb egy évig.

WEYER BÉLA / BERLIN