Az EU legtöbb tagállama illetéket vagy adót szab ki az örökléssel szerzett vagyonra, a kivételek közé tartozik Észtország, Olaszország, Svédország és Szlovákia. Az öröklési adó alapja mindenhol az egy vagyonszerzőre jutó érték, és jellemzően figyelembe veszik az elhunyt és az örökös közti vérségi fokot, továbbá az örökölt vagyon nagyságát is. A rokonok általában 4-5 csoportba sorolódnak, a vagyon mértéke szerint viszont előfordul másfél tucat sáv is, például a spanyoloknál. Az adó progresszív, 0-68 százalék között mozog; Nagy-Britanniában lényegében lineáris adóterhet alkalmaznak, a spanyolok és a portugálok viszont az örökös korábbi vagyoni helyzetét is figyelembe veszik, pótadót vetve ki a gazdagokra. A rendkívül változatos illetékmértékek igazán csak az adott ország jövedelemadó-kulcsai és a különböző mentességek ismeretében hasonlíthatók össze.

Ausztriában roppant magasak a bérköltségek és a társadalombiztosítási terhek, de például a vállalatok családi átörökítését és egyben tartását szolgáló magánalapítványok után mindössze 5 százalékos örökösödési adót kell fizetni, ami jelentős csáberő a külföldi, mindenekelőtt a német cégek számára. Az osztrákoknál ötféle vérségi és "vértelenségi" kategóriát alkalmaznak, mindegyikben ötféle adótarifával: ahogy nő az örökség értéke, úgy emelkedik az adókulcs. A határpont 4,38 millió eurónál van, e fölött a legközelebbi hozzátartozók 15 százalékos örökösödési adót fizetnek, a vérségi és rokonsági kötelékben nem lévők pedig 60 százalékot. Az adózás alól kivonható összeg nagyságát szintén a rokonsági fok határozza meg, a legközelebbi hozzátartozók esetében a legnagyobb a felmentés, 2200 euró, de ez tízévenként csak egyszer érvényesíthető.

Ingatlan öröklése esetén az adó kiszámításához központi egységárat kell alapul venni, amit az adóhivatal szab meg, de mindig kisebb az ingatlan forgalmi értékénél. Nem kell örökösödési adót fizetni folyószámlán lévő készpénz, takarékbetét, részvény- és kötvényalapokból való részesedés után, mondván: ezeket már a forrásadóval "elintézte" az állam. Adómentesen lehet hozzájutni ausztriai vállalkozáshoz, ha az örökös természetes személy, az örökhagyó pedig idősebb 55 évesnél.

Franciaországban 2004-ben a jobboldali Raffarin-kormány több intézkedéssel csökkentette az öröklés terheit. Az öröklött vagyon 50 ezer euróig adómentes, és a házastárs, valamint az elhunyt gyermekei további 50 ezer eurót levonhatnak az adóalapból. A fennmaradó összeg után minimum 5 százalék az adó, ami fokozatosan nő, a legmagasabb 40 százalékos kulcsot az 1,7 millió euró feletti értékre szabják ki. Csak az illeték felét kell fizetni, ha az örökhagyó még életében átruházza vagyonát.

Svájcban országos szinten egy évtizede törölték el az örökösödési adót. De az utódok kímélésén buzgólkodnak a kantonok is, rendre megszabadítva őket a fizetéstől. Házastársak ma csak két kantonban, Jurában és Waadtban adóznak, ha örökölnek, a gyerekeket és az unokákat pedig már csak öt további tartományban kérik a pénztárhoz. Ahol fizettetnek, ott is nagy a mentesség összege, Waadtban 250 ezer frankig nem kell adózni, Appenzellben, Neuenburgban 50 ezerig, Graubündenben pedig 13 ezerig. Tíz esztendeje még további 14 kantonban kérték meg a gyerekektől az örökösödés árát. Az évenkénti átlagos örökség - értékét 25 milliárd frankra becsülik - mintegy 75 százaléka a körülbelül 160 ezer örökös 10 százaléka között oszlik meg. Az örökösök fele 55 évesnél idősebb, így a hagyaték leginkább nyugdíj-kiegészítésként fogható fel. Az engedékenység a rokonokra vonatkozik, élettársi, lazább kapcsolat esetén a kanton akár 60 százalékos örökösödési adó kivetésétől sem riad vissza.

Mindazonáltal Svájcban jó ideje vita folyik az országos örökösödési adó visszaállításáról, méghozzá a gazdagok, a legtöbbet öröklő felső 10 százalék esetében, rokonsági foktól függetlenül. A pénzből országos célokat finanszíroznának, például a nyugdíjrendszert erősítenék vagy a vagyonadót mérsékelnék.

A washingtoni képviselőház tavaly immár az egymást követő harmadik évben fogadott el törvényjavaslatot a szövetségi örökösödési adó teljes eltörléséről, és a hónap elején benyújtott költségvetési tervezetében George W. Bush elnök is ezt sürgette, ám a terv eddig mindig megbukott a szenátus ellenállásán. Megoszlik a gazdagok véleménye, többségük a statisztikák szerint az amerikaiak alig 1,5 százalékát érintő adónem megszüntetését szorgalmazza, ám az USA és a világ leggazdagabb emberének számító - vagyonát szándékai szerint idővel csaknem teljesen jótékonyságra fordító (és így örökösödésiadó-mentességet élvező) - Bill Gates apja vagy a befektetőgurunak tartott Warren Buffett a megtartása mellett áll ki. A jelenlegi szabályokat a Bush-adminisztráció adócsökkentési törekvései határozzák meg, 2001 óta folyamatosan emelkedik az adómentes vagyon nagysága, és süllyed az a fölötti érték után fizetendő sarc mértéke. Az idén már az első 2 millió dollár adófizetés nélkül örökölhető, és e fölött is a tavalyinál 1 százalékkal kevesebbet, 46 százalékot kell befizetni a szövetségi államkasszába, ahová ebből összesen 27 milliárd dollár juthat 2006-ban.

Tartják a markukat az egyes szövetségi államok is, közülük huszonnégyben - és a fővárosban, Washingtonban - rakódik valamilyen helyi örökösödési adó a szövetségire, és eltérőek a mentességi határok is. Abban viszont egységes a szabályozás, hogy a házastárs korlátlan értékű vagyont örökölhet fizetési teher nélkül - az adó majd az ő halálakor sújtja a leszármazottait. Külön kedvezményeket kapnak a farmerek a birtokok, a vállalkozók pedig a családi cégek után, de a szabályozás amúgy is olyan bonyolult, hogy az örökösödési adó megspórolására is külön tanácsadó cégek alapozzák üzletüket. A tervezés pedig nem egyszerű, hiszen a szövetségi adómentességi határ 2009-ben 3,5 millió dollárra emelkedik, majd 2010-ben egy évre megszűnik az időközben 45 százalékra mérséklődő adó (ekkor lesz érdemes örökölni), hogy aztán 2011-ben a határ visszasüllyedjen 1 millióra, az adó mértéke pedig 55 százalékon térjen vissza. Már ha addig a washingtoni törvényhozás nem írja újra a játékszabályokat.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS, NAGY GÁBOR, VÁSÁRHELYI JÚLIA