A magyar kormányból teljesen hiányzik az önkritika, pedig elég gyatra a bizonyítványa – interjú Kopits György közgazdásszal
11 perc
2025.01.16. 11:16
2025.01.16. 11:16
Új és új gazdaságpolitika között is nagy a különbség. Az argentin elnök teljesen szakított a peronista múlttal, míg a magyar kormány nem ismeri el a hibáit. Bár azt állította, hogy Magyarország jobban teljesít, de ez nem igaz – mondja Kopits György közgazdász, a Költségvetési Tanács első, 2011-ben lemondásra kényszerített elnöke, aki egy Buenos Aires-i magánegyetemen tart kurzust egyebek mellett az EU stabilizációs tapasztalatairól, eredményeiről és kudarcairól.
Argentína válságból válságba sodródik, és szinte már hazajár a Nemzetközi Valutaalaphoz segítségért. Hogyan lett a kontinens egyik élenjáró gazdaságából sereghajtó?
Az első válság 1890-ben ütött be a Baring Brothers kereskedelmi bank összeomlásával, amely mély recesszióhoz vezetett. Ezt követően ötven év alatt az ország többször lendületet vett, és idővel a leggazdagabbak közé emelkedett. Azonban a második világháború alatt Juan Domingo Perón ezredes puccsal hatalomra került, és – Benito Mussolini fasiszta mintáját követve – populista pártot alapított, amely mindmáig aktív, meghatározó politikai mozgalom,
sajnos még az argentin Ferenc pápa is támogatja.
A gazdaság folyamatosan csúszott lefelé, és az 1950-es évek óta szinte egymást érték a pénzügyi válságok. Úgy vélem, ezekből Argentína a saját erejéből is ki tudott volna kerülni, de ott volt mankónak a Nemzetközi Valutaalap (IMF).
A legutóbbi fejleményeket felidézve: 2003-ban a peronista Nestor Kirchner, utána a felesége, Cristina és a szintén peronista Alberto Fernández elnöksége között volt négy olyan év, amikor az ellenzéki, nem peronista Mauricio Macrit választották meg. Mivel a Macri-kormánynak nem sikerült a szükséges költségvetési kiigazítást végrehajtania, kérésére az IMF igazgatósága 2018-ban, tisztán politikai megfontolásból, a szervezet történetének legnagyobb összegű, 57 milliárd dolláros hároméves készenléti hitelét szavazta meg. Ennek létrejöttében közrejátszott, hogy az USA akkori elnökének, Donald Trumpnak anyagi érdekeltségei vannak Argentínában.
Az IMF-hiteleket általában ütemezetten folyósítják, attól függően, hogy az ország betartja-e a megállapodásban rögzített átfogó intézkedéseket. Argentína esetében azonban nem ez történt: amint az igazgatóság megszavazta a készenléti hitelkeretet, a kormány 40 milliárdot azonnal lehívhatott azzal, hogy a beígért feltételeket később teljesíti.
Betartotta az ígéretét?
Nem. A pénz nagy része arra ment el, hogy védték az argentin peso árfolyamát. A devizatartalékok elúsztak. Az IMF abban reménykedett, hogy ha segítséget nyújt az egyre népszerűtlenebb Macrinak, akkor ő megnyeri a 2019-es választásokat. De visszajöttek a peronisták, az IMF-program teljes kudarcba fulladt, ami nagy fejfájást okozott a szervezet vezérkarának és a részvényes országok kormányainak.
A tavaly decemberben megválasztott Javier Milei elnök törekszik enyhíteni a hatalmas adósság terheit, és újabb tízmilliárd dolláros hitelmegállapodást hozna össze az IMF-fel. Ennek érdekében már többször meglátogatta Trumpot.
Milei erőteljes reformpolitikát hirdetett meg, igyekszik csökkenteni a hiányt és az inflációt, és visszaadni az emberek hitét a saját valutájukban. A megszorítások nyomán második éve csökken a GDP, ám egyelőre nem lázad fel a nép. Mi a magyarázata, hogy az elnök nem veszített a támogatásából?
Ez Argentína esetében valóban különleges helyzet, és pusztán a gazdasági tényezők elemzésével nem is lehet megérteni. Milei a kampányban vért, verejtéket és könnyeket ígért, mégis megválasztották, mert a támogatói, főleg a fiatalok, azt gondolták: elég abból, ami addig folyt. Az előző, peronista kormány mindenféle ígéretet tett és osztogatott. Gyorsult az infláció, amely a legregresszívebb adó: a szegények nem tudnak védekezni ellene, csak a gazdagok, akik kimenekítették a pénzüket az országból. Így Milei népszerűsége a kemény intézkedések ellenére sem csökkent. Pedig nehéz helyzetben van, mert a kongresszusban nincs többsége a pártjának.
Minősítették szélsőjobboldalinak, populistának, libertáriusnak is Mileit, csak a főáramlathoz tartozó politikusnak nem. Milyen valójában?
Piacbarát ideológiát követ, és ez nagyon fontos, mert Argentínában az elmúlt 16 évben az állam keményen beavatkozott a gazdaságba, egyes nagyvállalatokat államosítottak, és tombolt a korrupció. Rengeteg olyan szabályt hoztak, amelyek az egyes érdekcsoportok számára védelmet jelentettek. Milei szakít ezzel a gyakorlattal, hagyja a piacot működni. Már több mint ezer ilyen szabályt megszüntetett, beleértve az ár- és bérstopokat, amihez nincs szükség törvénymódosításra.