Téved, aki azt hiszi, hogy a karácsonyi jótékonysági szezonban csekken feladott ezressel azonnal egy beteg gyermeket vagy egy kicsapott állatot támogat. Sokszor a pénznek csak a töredéke jut el a címzetthez, túlnyomó része magát az adományszerző kampányt pénzeli. Nem csoda, hiszen egy-egy boríték postaládába juttatása - a reklámlevél előállítását és a címlista árát is beleszámolva - mintegy 100 forintba kerül. Több tízezres kampányok esetében ez már milliós kiadássá terebélyesedik, amit egy kisebb jótékonykodó egyesület vagy alapítvány nem is tudna kifizetni. Ezért a finanszírozást egy német gyökerű adománygyűjtő cég, a SAZ Marketing Services GmbH magyar leánycége végzi, szigorúan üzleti alapon. A SAZ az utóbbi években vált aktívvá Magyarországon, s jószerével nincs versenytársa. Együttműködési szerződést köt a közhasznú társaságokkal, és három-négy éves kampány keretében, megvásárolt címlista segítségével, több sorozatban 50-100 ezres darabszámú direkt levélakciókat bonyolít le, ami egyenként 5-10 millió forintba kerül. A befolyó adományokból mindössze 10 százalékot tarthat meg az alapítvány, a többi az adományszerző céget illeti, mindaddig, míg a kampányszámlát ki nem egyenlíti.

Az adományszerző cég partnereinek többsége úgy látja, kénytelenek ilyen megállapodásba belemenni, mivel saját erőből sohasem vagy csak tíz-húsz év alatt tudnák összekalapálni azt az adományozói adatbázist, amely így a visszaérkező levelek nyomán néhány év alatt kialakul. "Az első akció után a válaszok aránya 3-5 százalékos, így reményeink szerint pár éven belül kialakul egy olyan adakozói kör, amelyre támaszkodva már jóval hatékonyabban gyűjthetünk" - indokolta a HVG-nek Gruiz Katalin, a Down Alapítvány elnöke, miért nem bánta meg, hogy szerződött a SAZ-zal. Van azonban olyan jótékony szervezet is, ahol név nélkül elmondták, a cím- és pénzgyűjtő akció félidejében a gyenge válaszolási arány miatt több millió forintos mínuszban vannak, s ha a kampány sikertelen lesz, az adósság kifizetésére rámehet a szervezet is.

A Négy Mancs Alapítvány ettől nem tart, bár még ők sem dolgozták le a kampánnyal járó kiadásokat, s a kivitelezéssel sem elégedettek. "Állami intézmények, például a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága, is kaptak levelet, ráadásul ugyanazokra a címekre és ugyanaznap kézbesítették a mi csekkjeinket is, mint a Down Alapítványét, és még a borítékok is hasonlítottak egymásra" - sorolta bosszúságaikat a HVG-nek Hercsuth Éva, az alapítvány vezetője. A hibákat szerinte az okozza, hogy a SAZ magyarországi irodájának vezetője nem tud magyarul, így ellenőrizni sem tudja a munkatársak által elvégzett munkát. Az adománykérő levél első változatát például az alapítvány rengeteg fordítási hibával kapta, ezért szinte teljesen át kellett írnia. Mégsem választhattak másik adományszerző céget, a SAZ-zal dolgozik ugyanis osztrák anyaszervezetük is, amelynek nagyon jók a kinti tapasztalatai.

"Ha egy adománygyűjtés feltételei visszatetszőek, azért sohasem az üzleti vállalkozást kell elmarasztalni, hanem azt az alapítványt vagy egyesületet, amely aláírja az előnytelen szerződést, s ezzel lejáratja a jótékonykodást" - véli Kuti Éva, a Nonprofit Kutatócsoport Egyesület tagja, aki szerint az adományozóknak is tudatosan kellene megválasztaniuk, hogy melyik jótékonysági szervezetet támogatják. Az Egyesült Államokban ezt segíti a jótékonykodó szervezetek minősítése. A rangsorolás egyik szempontja, hogy a megszerzett támogatás mekkora részét emésztik fel az adománygyűjtés ráfordításai, és mennyi jut belőle az eredeti célra.