Bár nem érkezett üres kézzel a kormány az Országos Érdekegyeztető Tanács múlt pénteki plenáris ülésére, ahol a felek többek között a jövő évi adó- és járulékügyekben próbáltak dűlőre jutni, kardinális kérdésekben, amint az várható volt, nem engedett a kabinet. Hiába forszírozták például az OÉT-ülésen a szakszervezetek az általuk kidolgozott és 2000 óta szorgalmazott négykulcsos személyijövedelemadó-táblát, a munkaadók pedig a tételes egészségügyi hozzájárulás 2006 novembere helyett már januárban való eltörlését. Az szja-val kapcsolatos javaslatot politikai, az ehóval kapcsolatosat pedig gazdasági megfontolásból kellett ejtenie a kormánynak. Hiszen a koalíciós partnerek újból nekifuthatnának az egyeztetéseknek, ha most felrúgnák a szabaddemokraták által pártfogolt kétkulcsos szja-táblát, a büdzsé számára pedig 80 milliárd forintos érvágás lenne, ha az eho már januártól megszűnne.

Mégis hosszan lebegtette például a négykulcsos szja-tábla bevezetésének lehetőségét Katona Tamás, a Pénzügyminisztérium (PM) közigazgatási államtitkára, s csak a munkavállalói érdekképviseletek többszöri visszakérdezése után vált világossá, hogy a kormány kész ugyan megvizsgálni ennek hatásait, bevezetésére azonban nincs politikai esély. Miközben Wittich Tamás, a munkavállalók szóvivője az alacsony keresetűek és a hátrányos helyzetűek esélyeinek az adórendszer révén történő javítását és a foglalkoztatás ösztönzésének kitágítását hiányolta, a munkaadók nevében Rolek Ferenc "alapvető fenntartásokat" fogalmazott meg. Szerintük rossz irányba mennek a módosítások, mert nem a versenyképességen javítanak, hanem az elosztásba nyúlnak bele azáltal, hogy az élőmunka terhei helyett az általános forgalmi adó mértéke csökken januártól. Az iparűzési adónak a társasági adó alapjából való leírhatóságát, majd 2008-tól ígért teljes eltörlését (HVG, 2005. szeptember 17.) természetesen támogatja a munkaadói oldal, vannak azonban félelmei, hogy a 2006. évi választások utáni új összetételű parlament új adóval pótolja majd a kieső bevételeket.

Összességében az OÉT-ben született megállapodás szerint 15 kérdésben nyúlnának hozzá - képviselői módosító indítványokkal - a kormány által a parlamentnek eredetileg benyújtott adócsomaghoz. Az egyezség persze nem könnyen született meg, a munkaadók például pusztán arról legalább egy órát vitatkoztak zárt ajtók mögött, hogy a "megállapodás" szó szerepelhet-e az ülésről kiadott tájékoztatóban. Mindvégig vesztes pozíciójukat hangsúlyozták ugyanis, holott a 15 téma között talán csak 3-4 olyan van, amit eredetileg kizárólag a szakszervezetek forszíroztak. Az egyezség szerint a munkáltatók által adómentesen nyújtható juttatásokat - a szakszervezetek kéréséhez igazodva - mégsem korlátoznák a bér 15 százalékában, ugyanakkor a személyenként adható éves keret 500 ezer helyett csak 400 ezer forint lenne. A limit lejjebb szállításának oka, hogy a keretbe mégsem tartozna bele (a már meghirdetetteken kívül) az önkéntes nyugdíjpénztári munkáltatói hozzájárulás, a szakképesítést nyújtó képzéshez, az idegen nyelvi képzéshez nyújtott támogatás, továbbá a munkaadótól kapott úgynevezett csekély értékű ajándék sem. Be kellene számítani viszont, ahol azt megtérítik, a helyi utazási bérlet árát, ugyanakkor ennek teljes összege adómentes lenne. Emelkedne több juttatás adómentes értékhatára, így az étkezési utalványé dolgozónként havi 4 ezerről 4500, a meleg étkeztetésé 8 ezerről 9 ezer, az iskolakezdési támogatásé gyermekenként évente 17 ezerről 19 ezer forintra.

Részeredményt sikerült kicsikarniuk a munkaadóknak a 10 százalékos társaságiadó-mérték alkalmazási feltételeiben. Ahhoz ugyanis, hogy az adóalap első 5 millió forintja után a szokásos 16 százaléknál alacsonyabb legyen a teher, mégsem a minimálbér kétszerese, hanem csak annak másfélszerese után kellene tb-járulékot fizetni. Az OÉT-ben megígért engedmény következtében 2006-ban mintegy 3 milliárd forint költségvetési bevételről kell lemondani. A megállapodás többi eleme csak akkor apasztaná a büdzsé forrásait, ha a juttatások emelése a bérnövelés kiváltását szolgálná. A munkaadóknak azt is sikerült átverniük a kormányon, hogy nőjön - a mostani 700 ezer forintról 1 millióra - a munkáltató által 5 évenként lakáscélra adható adómentes támogatás. Az ő igényeiknek tett eleget a kabinet akkor is, amikor belement, hogy a személygépkocsi hivatali célú használatánál kilométerenként 3 forint helyett 9 forint legyen az elszámolható normaköltség (munkába járásnál már a nyáron módosult ugyanilyen mértékben a tarifa). Ez a változás valamelyest könnyít a munkaadók szerint egyre sokasodó papírmunkán; a további egyszerűsítés lehetőségeinek megvizsgálására ezúttal is ígéretet tett a kormány. Aki viszont ezentúl is üzemanyag-költségeinek tételes elszámolását választja, közelebb kerül tényleges ráfordításaihoz azáltal, hogy januártól az adóhivatal a jelenlegi negyedévenkéntivel szemben már havonta tenné közzé az elszámolható üzemanyagárat. Ugyancsak munkaadói követelésre nőne az adómentesen elszámolható belföldi és külföldi kiküldetés napidíjának mértéke: a kőkorszakinak mondható 110 forintos és 10 dolláros összeg 500 forintra, illetve 15 euróra emelkedne.

Egyelőre csak kóstolgatták egymást a tárgyaló felek a jövő évi minimálbér és a béremelés dolgában. A munkaadók számára elfogadhatatlan, hogy a nettó minimálbért a létminimumhoz kössék, az meg kiváltképp, hogy ezt még a munka törvénykönyvében is rögzítsék, megfosztva ezzel az OÉT-t egy jogosítványától. Emellett megtorpedóznák a szakszervezetek és a kormány által pártfogolt háromelemű (közép-, illetve felsőfokú végzettséghez vagy ilyet igénylő beosztáshoz kötött) minimálbért is. A szakszervezetek a mostani havi 57 ezer és a kormány által jövőre javasolt 63 ezer forint helyett 65 ezer forintos minimálbért szeretnének, a munkaadók viszont úgy vélik, hogy ez a 10 százalék feletti növelés a jövő évre várható 3,5-4 százalékos bruttó keresetemelés mellett egyáltalán nem indokolt.

MOLNÁR PATRÍCIA