Nyugtalanítóan nagy a devizahitelek aránya Ausztriában - konstatálja nem először az osztrák pénzügyi felügyelet (FMA) és a nemzeti bank, sürgetve, hogy törvény szigorítsa az ilyen kölcsönök folyósítását. A felügyelet jelentése szerint márciusra a devizahitel rekordösszegűre, 48,6 milliárd euró értékűre nőtt, ebből 90 százalékos a svájcifrank-hitelek részesedése, mintegy 6 százalék a japán jenben tartott kölcsönöké, a többi dollárban és egyéb valutában van. Az említett összeg az ausztriai teljes hitelállomány közel 20 százalékát teszi ki, de mint az osztrák jegybank elemzése megállapítja, a magánhiteleknél még nagyobb, több mint 25 százalékos az arány.

A felügyelet és a központi bank egyaránt ellenzi a devizahitelek ilyen mérvű terjedését, s az 1995 óta terjedő konstrukcióban, amelyet az osztrák bankok tetemes haszonnal egyre inkább külföldre, így Magyarországra is exportálnak, mindössze a jen egykoron közel 50 százalékos hányadát sikerült visszaszorítani. A japán valuta sebezhető és kiszámíthatatlan - állítják a szakemberek, akiknek hatására a bankok már két éve megpróbálták ügyfeleiket rávenni, hogy térjenek át az euróhitelre. A hitelfelvevők azonban inkább a devizahitel rendszerét annak idején kitaláló Gerhard Massenbauer pénzügyi tanácsadóra hallgattak, s bár az euróra való áttérést ingyen kínálták a pénzintézetek, ők a jen helyett a frankot választották. Annak ellenére, hogy ez a felvett hitel 0,5 százalékába, de legalább 182 euróba került nekik. Döntésük oka nyilvánvaló, a frankhitel kamata 2,3-2,6 százalék között mozog, az euróé viszont 3,4 százalékos, s ez a 25 évre felvett 100 ezer eurós hitel törlesztésénél pillanatnyilag havi 111,94 eurós különbség.

Az FMA és a nemzeti bank egyaránt aggódik a hitelfelvevőkért, mert elképzelhető, hogy a váratlan árfolyam- és kamatszintváltozás következtében a hitel lejáratakor nagyobb összeget kell visszafizetni, mint amekkorát a felvételekor megállapítottak, s erre az ügyfél nem mindig képes. A garanciaként szereplő lakásokat, házakat a bankok lefoglalhatnák ugyan, ám dömpingszerű értékesítésük tönkretenné az ingatlanárakat. Ráadásul a magánszférában a devizahitelekhez, amelyeket többnyire lakásvásárláshoz vesznek fel, még befektetési alapok, életbiztosítások társulnak, amelyeknek elvben a lejáratkor fedezni kell tudniuk a hitelt. Az elmúlt hektikus években azonban ez a várakozás nem teljesült. De aggódik az FMA és a jegybank a takarékpénztárakért is, amelyek a magánszemélyeknek szánt devizahitelek több mint felét folyósították. S nyugtalanító a frankhitelek folyósításában élenjáró, a hitelkövetelésük több mint felét devizahitelben tartó tiroli és vorarlbergi bankok helyzete is, ha ugyanis a visszafizetések nem teljesülnek, ezek alapjaikban rendülnek meg. Ha az euróövezet többi országában is olyan mérvű lenne a devizahitelek aránya, mint Ausztriában - mondja Peter Püspök, a Landesbank Wien-Niederösterreich első embere -, akkor az euró súlyos veszélyben lenne. Hogy miért ennyire kedvelt a jen- és devizahitel? A pillanatnyi nyilvánvaló előnyökön túl az elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy Ausztriában nagyon elterjedt a pénzügyi tanácsadói foglalkozás, ezek a tanácsadók a ludasak az olcsó hitelek keresettségéért.

A felügyeleti szervek felvetették, hogy a devizahitelekre még egy kockázati felárat is rá kellene számolni, amellyel kompenzálni lehetne a hektikus árfolyam- és kamatmozgásokat. A javaslatot azonban a devizahitellel komoly haszonhoz jutó kereskedelmi bankok megtorpedózták. Így most mindössze annyit határozott a felügyelet, hogy az ügyfeleket a hitel felvételekor alaposabban kell tájékoztatni, pontosan be kell nekik mutatni az adott valuta elmúlt tíz évének mozgását, a kamatszint alakulását, s részletezni kell előttük a hitel mögé épített életbiztosítás, befektetési alap korábbi mozgását.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS