Informálódni és tárgyalni! Ez a két szabály, amit az ügyfeleknek az osztrák bankokkal szemben követniük kell, különben tetemes tanulópénzt fizethetnek. A pénzintézetek hajlamosak ugyanis elhallgatni, hogy a pénzátutalásokat jobb számlán keresztül intézni, mint készpénzben, az előbbi ugyanis ingyenes, az utóbbi viszont akár 5 eurós felárral is járhat. A Bank Austria 4 eurót számol fel egy idegen banknak szóló, nála befizetett csekk után, s 2 eurót kér, ha ő maga a címzett. Idegen banki átutalásért 5 eurót számol fel a Hypo Niederösterreich Bank, ő az országos bajnok, az "önátutalásért" pedig az Erste számítja fel a legtöbbet, 3 eurót. A készpénzes fizetés elsősorban a nyugdíjasokat sújtja, ők vannak a legtöbben abban a 300 ezer fős körben, amely nem rendelkezik önálló bankszámlával.

Ausztriában igen kiterjedt a banki ügyfelek védelme, a valamennyi bérből és fizetésből élő kötelező tagságát előíró Arbeiterkammer rendszeresen közöl összehasonlításokat a girokonto, a takarékbetét, a lakástakarékbetét, a hitelkamat feltételeiről. Akár személyesen is kioktatja az embereket arról, hogyan tárgyaljanak bankjukkal, mint érjenek el a fizetésüktől függően a folyószámla-használatnál nagyobb összegű túllépési keretet, illetve a limittúllépésre vonatkozó büntetőkamatszint csökkentését.

Az Arbeiterkammer tárta fel azt az esetet, amikor az egyik bank - már az EU-n belüli külföldi pénzátutalások ingyenessé tétele után - 10 eurót gombolt le egy fiatalembertől, mert nem árulta el neki, hogy az átutalás csak akkor ingyenes, ha nem bólint rá arra kérdésre, hogy magára vállalja-e az utalás teljes költségét. Tudatos megtévesztést állapított meg a bíróság két olyan ügyben is, amelyet még a volt igazságügy-miniszter (és egyben a fogyasztóvédelmet is irányító) Dietrich Böhmdorfer indított. Az egyikben egy hitelkezességre kiszemelt lányt, aki anyja lakáshitelére vállalt garanciát, a bank nem tájékoztatta, hogy a mama anyagi helyzete roppant zilált, s így eleve feltételezhető, hogy a törlesztés a lányra marad.

Óriási felzúdulást keltett még banki körökben is az alsó-ausztriai Raiffeisenbank vezetőjének a javaslata, hogy szüntessék meg a bankomatokból történő pénzfelvétel ingyenességét. Ausztriában ez a pénzfelvét nem kötődik az egyes bankokhoz, önálló vállalkozás, díjait a pénzintézeteknek kell állniuk. A fogyasztóvédelmi szervezet most azért küzd, hogy ha a bankomatkártya elvesztése esetén azzal illetéktelenek pénzt emelnek le, az ügyfélnek ugyanúgy legfeljebb 72,67 eurót kelljen fizetnie, mint a hitelkártyájukat elhagyóknak.

Németországban a nagy bankok általában havi 5 és 10 euró közötti számlavezetési díjat számolnak fel, amiben már benne foglaltatik bizonyos számú (bankonként változó, havi tíz, húsz, harminc) ügylet - jóváírás, állandó vagy alkalmi átutalás - díja is. Tartalmazza továbbá a bank- és a társkártya éves díját is, amivel külön díjazás nélkül lehet pénzt felvenni a bank, illetve a vele szerződésben álló pénzintézetek készpénzautomatáiból. Így például Cash Group néven négy kiemelkedő lakossági szolgáltató pénzintézet - a Deutsche Bank, a Dresdner Bank, a Commerzbank s mindegyik közül a legnagyobb, a Postbank - több mint 7 ezer automatát üzemeltet, ezekből ingyenes pénzfelvételt biztosítva egymás ügyfeleinek.

Jelenleg az átlagos fogyasztó számára a Postbank tűnik a legelőnyösebbnek (ennek megfelelően rohamosan nő is ügyfeleinek száma, már 4,2 millióan vannak), mivel ennél a pénzintézetnél elengedik a számlavezetési díjat annak, akinek havonta legalább 1250 euró érkezik a számlájára (ami pedig az átlagfizetés alatt van). A többi bank ingyenes számlavezetést általában csak a diákoknak ad, 27 éves korig.

A számlavezetési díj ellenében kínált bőséges és ingyenes szolgáltatások ára az, hogy a folyószámlákra a hagyományos bankok nem fizetnek kamatot. Velük ellentétben "már az első centtől" kamatozóként reklámozzák számláikat a direktbankok, vagyis a fiókhálózat nélkül üzemelő, internetes pénzintézetek. Ezeknek a bankoknak azonban csak viszonylag kis számú automatájuk van, s ha valaki más pénzkiadóhoz téved, ott nem ússza meg 2,5 euró készpénzfelvételi díj alatt.

A számlavezetés-optimalizálás tehát bonyolult feladat: attól függ, mennyi az ügyfél havi rendszeres jövedelme, általában hány átutalása, készpénzfelvétele, kártyahasználata van, mennyi pénze szokott a hó végén maradni. S hogy a választás sokszor rosszul sikerül, azt a nürnbergi GfK fogyasztáskutató intézet és a Citibank adatai támasztják alá: ezek szerint a németek egy évben 9,6 milliárd euróval többet fizetnek bankjaiknak (mert nem a legolcsóbbat választják, mert több számlát tartanak életben), mint amennyit kellene.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS, WEYER BÉLA / BERLIN