Mélyülő egyenlőtlenségek az európai fociligák között
Mind több pénz forog az angol labdarúgó-bajnokságban, amely ismét növelte előnyét a többi elitligával szemben. Az európai focit mindinkább a pénzes élcsapatok uralják.
Egyre komolyabb és egyre jövedelmezőbb iparág a futball Európában. A 2007–2008-as bajnoki szezonban az európai focipiac 1 milliárd euróval, 14,6 milliárdra hízott. A Deloitte tanácsadó cég összesítése alapján a bevételnövekedés több mint kétharmadát az öt elitliga – az angol Premier League, a német Bundesliga, a spanyol Primera División, az olasz Serie A és a francia Ligue 1 – adta, és hozzájárult a tavaly nyári osztrák–svájci Európa-bajnokság anyagi sikere is.
HVG |
A szigetországi bajnokság pénzbősége a televíziós jogdíjaknak, a stadionokat átlagosan több mint 90 százalékban megtöltő nézőknek, valamint az Európában legmagasabb kereskedelmi és szponzori bevételeknek köszönhető. Ennek ellenére a húsz klubból csak 11 ért el üzemi nyereséget, a liga adósságállománya pedig 3,1 milliárd fontra nőtt. A tartozások kétharmadát négy klub, az ismét bajnok Manchester United (MU), valamint a Liverpool, a Chelsea és az Arsenal halmozta fel. Az MU és a Liverpool azt nyögi, hogy amerikai tulajdonosai hitelből vásárolták fel, a Chelsea-t viszont Abramovics kamatmentes tulajdonosi hitellel finanszírozza.
Az európai futballt a látványos pénzügyi eredmények mögött egyre mélyülő egyenlőtlenségek szabdalják. A legjövedelmezőbb kontinentális kupasorozatnak, a Bajnokok Ligájának (BL) csoportküzdelmeiben szinte csak epizódszerep jut a kisebb súlyú európai bajnokságok csapatainak, a végjátékot pedig rendre az öt elitliga klubjai uralják. Az angol bajnokság erejét mutatja, hogy a BL-elődöntőbe az idén – az egymást követő harmadik évben – három szigetországi klub is bejutott, igaz, a trófeát Rómában végül a spanyol Barcelona hódította el.
Az angol csapatok túlsúlya és növekvő pénzügyi ereje Michel Platinit, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) francia elnökét is zavarja, ám keveset tud tenni ellene. Az angol futball BL-képviselői ráadásul általában a négy nagy közül kerülnek ki, és egyeduralmukat odahaza is mind több bírálat éri. Szakadék tátong az angol első és másodosztály között is. A Ferencváros-tulajdonos Kevin McCabe birtokában lévő Sheffield United a május végi osztályozó elvesztésével legalább 60 millió font bevételtől esett el.
A többi európai elitligát is az élcsapatok és a mögöttük állók közti egyenlőtlenség jellemzi, még ha Németországban most a kiscsapat Wolfsburg az utolsó pillanatban megszerezte is az első helyet a sokszoros bajnok Bayern München előtt. Franciaországban az Olympique Lyonnais hét elsősége után az ugyancsak elitklub Girondins Bordeaux diadalmaskodott. Spanyolországban az ezredforduló óta csak a Valencia tudott beleszólni a Barcelona és a Real Madrid párviadalába, és a két utóbbi csapathoz folyik be a bajnokság bevételeinek 47 százaléka. Olaszországban az Inter Milan a negyedik egymást követő elsőségét ünnepelhette, és a 2007–2008-as szezonban nagyrészt azért nőtt meg harmadával a bajnokság bevétele, mert visszakerült az első osztályba az előző évben bundázás miatt kizárt torinói Juventus.
Az európai elit diktálja az átigazolásokat is. A játékosok átcsábításáért kifizetett összeg az idén nyáron akár rekordot is dönthet. Visszatért ugyanis a Real Madrid elnöki posztjára az évtized első felében a királyi csapat galaktikusait leszerződtető Florentino Pérez, aki az AC Milanban játszó brazil Kaká 65 millió eurós leigazolásával meg is adta a jelet. A Real vinné a Bayerntől a francia Franck Ribéryt, a Valenciától David Villát, az MU-tól a szerb Nemanja Vidicset, és nem utolsósorban a portugál Cristiano Ronaldót. A Barcelona a bosnyák származású svéd Zlatan Ibrahimovicsra vetett szemet, a Manchester City tulajdonosai pedig semmi pénzt nem sajnálnának arra, hogy az idei bajnokságot tizedikként záró csapat végre megszerezze a BL-indulást érő első négy hely valamelyikét.
NAGY GÁBOR