Huszonöt év alatt, 60 milliárd dolláros költséggel negyven reaktort kíván építeni az orosz atomipart irányító Roszatom. A minisztériumi hatáskörrel bíró szövetségi ügynökség az utóbbi hónapokban táltosodott meg, miután Szergej Kirijenko volt miniszterelnök vette át az irányítását. A program célja, hogy Oroszországban - ahol jelenleg tíz erőműben összesen 31 reaktor üzemel - 16-ról 25 százalékra növeljék a nukleáris energia részarányát.

A Szovjetunió felbomlása utáni években a Roszatom saját forrásokból, illetve bankhitelből finanszírozta az erőműépítést, ám szakértők szerint a Kirijenko által meghirdetett nagyszabású terveket csak újabb források bevonásával lehet megvalósítani. Moszkva leginkább az áramfelhasználásban élen járó vállalatokat, illetve az állami többségű Gazprom gázipari monopóliumot igyekszik bevonni a finanszírozásba. A fémipari óriásokat - köztük a Szeversztalt, a Ruszalt vagy a Szualt - azzal kecsegtetik, hogy beszállásuk fejében húsz éven át rögzített áron vásárolhatnak áramot. A nagyfelhasználók már jó ideje szeretnének hosszú távú megállapodásokat kötni, ám a JESZ áramszolgáltató monopólium - a földgáz, illetve kőolaj árnövekedése miatt - nem hajlandó erre. Szakértők szerint egyébként az ilyen hosszú távú megállapodások az atomerőművek számára is kedvezőek, hiszen ezek a létesítmények nem tudják gyorsan változtatni teljesítményüket, ezért előnyben részesítik a kiszámítható nagyfogyasztókat.

Az utóbbi hetekben a Gazprom is több alkalommal kifejezte érdeklődését. A cég - amely a Szibnyefty olajipari vállalat többségi tulajdonának tavalyi megszerzésével is bebizonyította, hogy nem akarja magát a gáziparra korlátozni - részben a piaci érték növelésének egyik eszközét látja a tevékenységi kör bővítésében. A földgázt több belföldi piacon az önköltségi ár alatt értékesítő Gazprom emellett a hazai fogyasztás mérséklésében is érdekelt, mivel ha csökkennek az igények, több földgázt tud nagy haszonnal külföldön eladni. Bár az atomreaktorok fajlagos építési költsége jóval magasabb, mint a földgázt égető hőerőműveké - 1 kilowattnyi beépített kapacitás Oroszországban 1500 dollárba, a gázerőműveknél pedig 600-700 dollárba kerül -, elemzők szerint a Gazpromnak néhány év alatt megtérülne a befektetés.

Az orosz magánvállalatok egyelőre vizsgálják, megéri-e beszállni a hazai beruházásokba, miközben mindannyian sorban állnak, hogy külföldön - köztük a volt szocialista országokban, illetve a gyorsan fejlődő ázsiai államokban - hozzájuthassanak új erőművek építésében, illetve a működők felújításában való részvételhez. "A jelenlegi energiatarifák mellett nem biztosított a tőkemegtérülés, ezért a hazai energetikai befektetések - idézte a Vedomosztyi című moszkvai üzleti napilap a JESZ egyik névtelenségbe burkolózó vezetőjét - nem igazán érdeklik az orosz beruházókat. Az építkezések fellendüléséhez a költségvetési források növelése, illetve olyan mechanizmusok létrehozása szükséges, amelyek érdekeltté teszik a magánbefektetőket. A labda így az állam térfelén van, a magánbefektetők az energetikai reform után jelenhetnek meg."

A reform várhatóan áprilisban kezdődik, miután a napokban a kormány elé kerül a jelenlegi kusza rendszert felszámoló tervezet, amely három egymástól független holdingba terelné a békés célú atomiparban tevékenykedő vállalatokat. Az egyik vállalatcsoport az uránbányászattal és -dúsítással, illetve fűtőanyag-készítéssel, a második az atomerőművek üzemeltetésével, a harmadik pedig az atomerőművi gépek gyártásával, valamit az irányítórendszerek kiépítésével foglalkozna. A holdingok egyszemélyes, állami tulajdonú részvénytársaságként működnének, és noha magánbefektetők változatlanul nem szerezhetnének tulajdont magukban az erőművekben, más létesítményeket - például tárolóközpontokat, illetve feldolgozóüzemeket - viszont megvásárolhatnának.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA