Vannak, akiknek nem adatik meg, hogy még hivatali idejükben beteljesüljön az, amiért hosszú éveken át küzdöttek. Így járt Mario Monti, az EU korábbi versenyügyi biztosa, az egykor Szuper Mariónak becézett olasz politikus, aki a versenyegyenlőség megsértése miatt nem tétovázott olyan világnagyságokkal szembeszállni (s rájuk büntetést kiróni), mint az amerikai Microsoft. Monti ugyanis tavaly távozott brüsszeli posztjáról, s most a milánói Bocconi Egyetem rektoraként kísérheti figyelemmel, miként dől le a bástya, amely ellen éveken át harcolt: a német tartományi bankok és takarékpénztárak állami garanciája.

Július második felében lépett életbe ugyanis az EU és a német kormány 2001-ben - részben éppen Monti nyomására - kötött megállapodása. A tizenegy német tartományi bank, illetve a több száz takarékpénztár (Sparkasse) által adott hitelek, kibocsátott kötvények és más értékpapírok, vagy bármiféle, az üzleti tevékenységből származó kötelezettségek mögött immár nem áll ott a tulajdonos, vagyis az adott tartomány, takarékpénztár esetében pedig a város vagy régió garanciája.

Az állami biztosíték nem csupán Monti és az EU szemét csípte éveken át, hanem a versenytársakét, a német magánbankokét is. Úgy vélték, az elsősorban a nagy, céges ügyfelekre, projektfinanszírozásokra koncentráló tartományi pénzintézetek, illetve a lakossági ügyfelek számláinak vezetésére, betéteinek gyűjtögetésére szakosodott Sparkassék megengedhetetlen versenyelőnyben voltak velük szemben. Hiszen ha egy tartomány bankja kötvényt bocsátott ki, azt nyugodt szívvel le lehetett jegyezni, bármiféle visszafizetési nehézség esetén a pénzintézet mögött álló tartomány, vagyis az állam állt helyt. Ugyanúgy biztos lehetett a dolgában az a polgár, aki a Sparkasse betétkönyvét tartotta a legmegbízhatóbb pénzgyűjtési helynek, hiszen az nem fordulhatott elő, hogy kedvenc sarki pénzintézete ne tudja visszafizetni megtakarítását.

HVG

Ennek - legalábbis bizonyos mértékben - most vége. Mert ugyan a Sparkasse kisbefektető ügyfele továbbra is biztos lehet benne, hogy betétkönyve - a betétbiztosítási alapnak köszönhetően - jó helyen van, a tartományi nagybankok viszont ezentúl a magánbankokkal egyenlő feltételekkel jelennek meg a piacon. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, arra nézvést már készültek előzetes számítások: a Standard & Poor's hitelminősítő intézet előre kiszámította a tartományi bankok besorolását a garancia elvesztése utáni időkre. Ezek szerint a stuttgarti Landesbank Baden-Württemberg, vagyis az egyik gazdaságilag is legerősebb tartomány bankja ezentúl is A+ besorolású maradhat, a szászországi Landesbank Sachsen, továbbá a düsseldorfi Westdeutsche Landesbank viszont B kategóriába csúszik le.

Hogy a valóságban miként változik majd a tartományi pénzintézetek besorolása, az a következő hónapok piaci eseményeitől függ. Szakértők arra számítanak, hogy sorozatos fúziók következnek. Már ma sincs minden tartománynak önálló bankja, miközben egyes tehetős tartományi pénzintézetek más régiók bankjaiban is tulajdonosok. Így például a Bayerische Landesbank a Saar-vidéki tartományi bankban vagy a baden-württembergi Landesbank Rajna-Pfalz tartomány bankjában.

Az igazi áttörés, a verseny teljes "elszabadulása" akkor következik majd be, ha a tulajdonosi határokat is áttörik, s például magánbankok is részesedést szerezhetnek egy-egy tartományi pénzintézetben. Erre - legalábbis elméletileg - annyiban megvan az esély, hogy az új, konzervatív-liberális többségű észak-rajna-vesztfáliai tartományi kormány már jelezte, megválna a Westdeutsche Landesbankban lévő részesedésétől, s a hírek szerint a Commerzbank érdeklődést mutat a papírok iránt.

Bár a német politikusok az EU követelései ellenére sokáig kitartottak az állami garancia rendszere mellett, most - talán a megállapodás óta eltelt hosszú, négyéves átmeneti időszak jótékony hatása következtében - viszonylagos csend kísérte az egykor harciasan védelmezett bástya összeomlását. Aggodalmak legfeljebb a takarékpénztárakkal kapcsolatban fogalmazódtak meg. Mivel ezeknél eddig nem a mindenáron való nyereséges gazdálkodás állt a tevékenység központjában, megengedhették maguknak, hogy a kistelepüléseken is ott világítsanak a Sparkasse piros reklámbetűi, még akkor is, ha a fiók fenntartása veszteséges volt. Megfigyelők most attól tartanak, ha az új helyzet tőlük is megköveteli a nyereség-központúságot, az szükségszerűen fiókbezárásokhoz vezet, ami az ügyfeleknek kényelmetlenségeket okoz majd - ahogy ez a magánbankok esetében néhány évvel ezelőtt már megtörtént.

WEYER BÉLA / BERLIN