Tőzsdére megyünk - közölte a minap örömhírként a 20 ezer alkalmazottal a svájci Winterthur biztosítótársaság vezérigazgatója, Leonhard Fischer. Az óriáscég - kecsegtetett Fischer - ezzel izgalmas perspektívát kínál a munkatársaknak, a 2007-re tervezett tőzsdei debütálást megelőzve ugyanis úgy alakítják a cég portfólióját, és úgy kísérlik meg javítani működése hatékonyságát, hogy elérjék az évi 1,2 milliárd svájci frankos nyereséget. Szavainak üzenete minden bizonnyal az volt: a Winterthur jelenlegi százszázalékos tulajdonosa, Svájc második legnagyobb bankcsoportja, a Credit Suisse Group (CSG) meg akar válni az 1997-ben 14 milliárd svájci frankért megvásárolt biztosítótól, a tőzsdei értékesítést pedig azért választja, mert nemigen találna szakmai befektetőt.

Éves nyereségük tízszereséért kelnek el manapság a biztosítótársaságok a nemzetközi piacon, ami a Winterthur esetében 7 milliárd frank körüli értéket jelentene. A CSG azonban - tekintettel az egykori magas vételárra - legalább 8 milliárdot szeretne kapni érte.

A 41 esztendős német illetőségű Fischer 2003 óta áll a Winterthur élén (elődjének, Thomas Wellauernek 2002-ben kellett távoznia, amikor a fekete tőzsdeév milliárdos veszteséget okozott a cégnek). A német menedzser korábban kíméletlen szanálóként szerzett magának nevet, és híréhez méltóan eddig 350 munkahelyet szüntetett meg a Winterthurnál, és jócskán lefaragott a leányvállalatokból is. Metélőkése alá került például két jelentős európai érdekeltség, a beruházási javak biztosítására specializálódott brit Churchill cég, valamint az olaszországi Winterthur Italia, mondván, egyik vállalkozásnál sem lehetett számottevő növekedést remélni. Elemzők szerint azonban valójában inkább arról volt szó, hogy a megfelelő pozíció kiépítéséhez további összegeket kellett volna invesztálni, ám arra a Winterthurral amúgy is mostohán bánó CSG nem volt hajlandó. A két említett vállalat eladásából befolyt 4,7 milliárd frank egyébként megszépítette a tulajdonos bankcsoport mérlegét, feledtetve azt a 2,6 milliárd frankos összeget, amit a CSG nehéz szívvel köhögött ki 2003 elején a megrendült Winterthurnak. Rövid távon megérte hát a két európai egység eladása, stratégiai szempontból azonban nem biztos, mivel ez erősen mérsékelte a svájci biztosító vonzerejét a lehetséges szakmai befektetők szemében. Lapértesülések szerint a Winterthur vezetői olyan európai óriásoknál puhatolóztak, mint a német Allianz, a francia Axa, az olasz Generali - ám eredménytelenül.

A Winterthur tavalyi első kilenchavi 750 millió frankos tiszta nyeresége elemzők szerint elsősorban a takarékossági intézkedéseknek köszönhető. Ez azonban még nem elegendő ahhoz, hogy a profittermelő képesség tartósnak látsszon, és kedvet csináljon a kis- és középbefektetőknek a részvényvásárláshoz.

A tőzsdei megjelenés idejére be kell fejeződnie a 2003-ban elindított reformnak. Az 1875-ben alapított társaság több évtizedes nemzetközi bolyongás után leszámolni látszik azzal az álommal, hogy globális méretű biztosító legyen, és ismét hazai vizekre akar evezni. Nem indokolatlanul: a nyereség legfőbb forrása akkor is az alpesi ország volt, amikor a biztosítási ügyletek 60 százalékát külföldön kötötték. A visszavonulás azért nem lesz teljes körű, a kelet-európai - így a magyar - érdekeltségek továbbra is megmaradnak.

Változóban van az üzleti szemlélet is: a cég vezetőinek immár nem céljuk a forgalom mindenáron való növelése, fontosabbnak tartják a nyereségességet. Ezért, ahol csak lehet, összevonnak, a svájci cégbirodalom 2000-ben szétválasztott három - általános, nyugdíj- és életbiztosítási - üzletágát például máris újra egy egységbe gyúrták.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS