A tajpeji állatkert júniusra elkészül a több millió dollárnyi költséggel épülő, háromszintes bemutatócsarnokkal, hat hektárt már beültetett az állatok fő táplálékát jelentő bambuszpálmával, húsz alkalmazottját pedig amerikai társintézményekhez küldte tapasztalatszerzésre, hogy megfelelő környezetbe érkezzen a népi Kínából a két óriáspanda. Peking 2005-ben - a nacionalista Kuomintang tiszteletbeli elnökének, Lien Csannak a kétoldalú kapcsolatokban új fejezetet nyitó látogatása után - ajánlott föl egy hím és egy nőstény pandát az általa renegát tartománynak tartott Tajvannak.

A sziget függetlenséggel kacérkodó, rövidesen távozó elnöke, Csen Suj-pian elutasította a lehetőséget, a kormánybarát sajtó pedig afféle "trójai pandát" látott a világszerte közszeretetnek örvendő, a legveszélyeztetettebb fajok közé tartozó állatok ajándékozásában, mondván: elfogadásuk segítené Pekinget azon álláspontjának a megerősítésében, hogy Kínát az ő vezetése alatt kell újraegyesíteni. A gyanút alátámaszthatta, hogy a két panda Peking által adott neve (Tuan Tuan és Jüan Jüan) összeillesztve kínaiul "újraegyesülést" jelent. A március 22-ei tajvani elnökválasztáson nagy fölénnyel nyertes Kuomintang-párti Ma Jing-csiou viszont szívesen látja a pandákat.

Kína hagyományosan kihasználja a pandák népszerűségét. A történészek úgy tudják, a kedves, ám szerfölött lusta állatból elsőként a Tang-dinasztiához tartozó, 624 és 705 között élt Vu Cö-tien császárnő küldött ajándékba egy példányt a japán udvarba. Nyugaton a panda egészen a 19. század második feléig ismeretlen volt. Lenyúzott fekete-fehér bundájával először Szecsuánban találkozott egy francia misszionárius, Armand David, aki egy helyi vadásztól kapta azt ajándékba. Hugo Weigold német zoológus volt az első nyugati, aki - 1916-os kínai útján - élő pandát látott, a volt amerikai elnök két fia, ifjabb Theodore és Kermit Roosevelt pedig külföldiekként először lőhettek pandát 1929-ben. Élő példány 1936-ban jutott el először Nyugatra: a férje halála után annak expedícióját megöröklő New York-i társasági hölgy, Ruth Harkness vitt az USA-ba egy talált kölyköt, Szu Lint, amely a chicagói Brookfield állatkertbe került, de ott két év után kimúlt.

Miután Japán lerohanta Kínát, majd kitört a második világháború, háttérbe szorult a Nyugaton éppen kitört pandaláz, és a népköztársaság 1949-es kikiáltását követően Mao Ce-tung kommunista pártvezér - a császári múlthoz visszatérve - politikai gesztussá tette az ajándékozást. Első külföldi országként 1957-ben az akkor még testvéri Szovjetunió kapott pandát, de jutott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak is. A leghíresebb ajándékozásra 1972-ben került sor, amikor a Kína diplomáciai elszigeteltségét megtörve Pekingbe látogató Richard Nixon amerikai elnök egy pandapárral térhetett haza. Hszing Hszing és Ling Ling a washingtoni állatkert szenzációi lettek - előbbi 1999-ben, utóbbi 1992-ben költözött az örök bambuszmezőkre -, és egy csapásra újraélesztették a macilázat. Edward Heath brit kormányfő 1974-es útjának jutalma Csia Csia és Csing Csing volt - amit London két fehér rinocérosszal hálált meg -, de kapott pandákat Franciaország, Japán és Németország is.

A nagy ajándékozási hullám az 1980-as években ért véget, amikor - a gazdasági fejlődés nyomán szűkülő élettér és a sokáig halálbüntetéssel fenyegetett vadászat miatt - Kínában veszélyesen alacsony szintre, ezer közelébe zsugorodott a pandapopuláció. A gyakran magányosan élő állatok amúgy is nehézkesen szaporodnak: a nőstény fogamzási időszaka alig pár napig tart, akkorra időzítve kell felkeresnie őt az alapesetben nem túl nagy szexuális aktivitású hímnek. Ráadásul a fogamzás után a hím által magára hagyott nőstény hiába szül időnként két kölyköt is, az utód nagy törődési igénye miatt az egyiket általában, biztos halálra ítélve, magára hagyja.

Kína ezért stratégiát váltott, és az utóbbi két évtizedben - a Tajvannak tett politikai ízű ajánlatig - csak bérbe adott pandákat (Hongkong tavaly, a Peking uralma alá való visszatérés tizedik évfordulójára, azért kapott ajándékba egy párt). A futamidő általában tíz év, és a párban küldött mackókért évi egymillió dollár bérleti díjat kell fizetni, ha pedig kölyök születik, az Kína tulajdona marad, és érte további 500-600 ezer dollárt kell kicsengetni évente. Igaz, a befektetés általában megtérül, a különleges állat - amelynek ellátása ötször annyiba kerül, mint a korábban legdrágább állatkerti "lakosé", az elefánté - a tapasztalatok szerint megdobja a látogatók számát és a bevételt.

Az USA négy állatkertje - San Diegóban, Washingtonban, Atlantában és Memphisben - összesen nyolc pandát lát vendégül, nekik hat kölykük született, és közülük kettőt már vissza kellett adni Kínának. Mexikóvárosban három, Thaiföldön kettő, Japán három városában 11 panda él. Európában a berlini állatkertben tartják a fogságban lévő példányok korelnökét, a 27 éves Bao Baót, a Bécs melletti Schönbrunnban lakó párnak pedig tavaly augusztusban született kölyke, amely negyedszázada az első szaporulat a kontinensen. A madridi állatkert tavaly kapott egy párt, az ausztráliai Adelaide jövőre várja a magáét, és még sokan állnak sorban, szeretne például pandát a Las Vegas-i Mandalay kaszinó-szálloda komplexum is. Havi 30-70 ezer dollárért legfeljebb négy hónapra is bérelhető mackó - ezzel a lehetőséggel eddig Dél-Koreában, Kanadában és Svájcban éltek.

A bérleti díjból befolyó összeg zömét Kína a vadon élő pandák körülményeinek javítására és a befogottak szaporítására költi. Egy 2003-as felmérés úgy becsülte, hogy 1590 panda élhet szabadon, ám egy 2006-os - az elhullajtott ürülék DNS-elemzésén alapuló - vizsgálat már a 3 ezret sem tartotta elképzelhetetlennek. Az évtizedek során létrehozott, ellenőrzött rezervátumokban - amelyek közül a legnagyobb a Szecsuánban 2 ezer négyzetkilométert felölelő Volong Nemzeti Park, ahonnan a bérbe adott pandák származnak - további mintegy 220 panda lelt otthonra. Ezeken a helyeken igyekeznek - a mesterséges megtermékenyítés mellett párosodó egyedekről készült filmeket és potencianövelő tablettát is bevetve - szaporodásra ösztökélni az összeboronált párokat és gondozni az utódokat. Az utóbbi három évben az erőfeszítéseket egyre nagyobb számú kölyökben megmutatkozó siker koronázta, ám a fejlődést fenyegeti, hogy Volong kezd turistaattrakcióvá válni, ahol ezer jüanért (1 jüan = 24 forint) steril ruhába öltözve kölykökkel lehet játszani, négyszázért pedig a bambuszhajtásokat türelmesen majszoló felnőtt példánnyal fényképezkedni.

NAGY GÁBOR