Tumultuózus jelenetek közepette, erőszakkal távolította el a múlt héten a rendőrség azokat az illegális bevándorlókat, akik reménytelen helyzetük ellen tiltakozva jelképesen megszállva tartották az anderlechti Szeplőtelen Boldogasszony templomát. A focicsapatáról híres brüszszeli külső kerületben végrehajtott rajtaütés során mintegy félszáz tartózkodási engedély nélkülit, úgynevezett sans-papiers-t vettek őrizetbe, akikre mindezek után kitoloncolás vár. A közrend helyreállítását Jacques Simonet anderlechti polgármester már napokkal korábban elrendelte a templomfoglalók között kirobbant állítólagos verekedésekre, valamint a szentélyben és környékén kialakult tűrhetetlen higiénés állapotokra hivatkozva. De hogy, hogy nem, az intézkedést csak azután hajtották végre - mellesleg a plébános tudta és beleegyezése nélkül -, hogy a belga szövetségi parlament alsóházának illetékes bizottsága július 3-án levette a napirendről az országban élő illegális bevándorlók jogi státusát rendezni hivatott törvény tervezetét.

A vallon szocialisták, kereszténydemokraták és zöldek a kormány által kezdeményezett menedékjogi reformmal párhuzamosan szerették volna elfogadtatni a sans-papiers-k legalizálásáról szóló jogszabályt. Az egyszerűbb, átláthatóbb és gyorsabb, legfeljebb egyéves eljárás ugyanis így csak az újonnan érkező menedékkérőkre vonatkozik majd. A flamand pártok azonban szemlátomást ódzkodnak attól, hogy az őszi önkormányzati és az alig egy év múlva esedékes parlamenti választások előtt túlzottan liberálisnak mutassák magukat, miközben a közbiztonság romlását előtérbe állító, idegenellenes retorikájával egyre nagyobb teret nyer a szélsőjobboldal.

A legalizálásukért küzdők érdekvédelmi szervezete, az UDEP koordinátora, Ali Guissé szerint az anderlechti erődemonstráció célja a többi templomfoglaló megfélemlítése. A menedékkérelmük elbírálására gyakran évekig váró, reményvesztett illegális bevándorlók első csoportja tavaly ősszel vette be magát az ixelles-i Szent Bonifác-templomba a belga fővárosban. Példájukat országszerte sok társuk követte, mára egész Belgiumban mintegy negyven templomot foglaltak el az illegális bevándorlók, akiknek ügyét a katolikus egyház mellett számos belga civil szervezet is felkarolta. Ám úgy tűnik, a templomfoglalások, éhségsztrájkok és az olykor többezres utcai megmozdulások egyetlen soványka eredménye az a pártközi megállapodáson nyugvó ígéret, hogy átfogó törvényi szabályozás híján a belügyminiszter rendelettel könnyíti meg az illegális bevándorlók bizonyos köre számára jogi státusuk legalizálását. Előnyben részesülnek mindazok, akiknek menedékjogi kérelmét családok esetében öt, egyedülálló személyek esetében hat éve nem bírálták el, akik legalább hat éve igazoltan Belgiumban élnek, beiskolázott gyerekeik vannak, és egyszer már volt tartózkodási engedélyük.

De vajon beérik-e ennyivel az érintettek? Azok az iráni menekültek például, akikkel az etterbeeki Szent Szív Boldogasszonya-templomban lapunk tudósítója beszélt, azt mondják, nem dőlnek be a szalámitaktikának. A február vége óta az egyházközség ifjúsági könyvtárának egyik termében élő iráni bevándorlók - akik összesen több mint hatszázan vannak, de egymást váltogatva csak tíz-húsz fős csoportokban éjszakáznak ott - megfogadták, hogy csak akkor hagynak fel az akciójukkal, ha kivétel nélkül mindegyiküknek rendezik az ügyét. "Addig maradunk itt, amíg nem kapunk igazolványt, amíg nem dolgozhatunk, tanulhatunk" - jelentette ki alkalmi szóvivőjük, a 30 éves Balgod Fereydoun. Ő maga 2000-ben érkezett Belgiumba, társainak zöméhez hasonlóan hivatásos embercsempészek szolgálatait igénybe véve. Története tipikusnak mondható: másfél évig élt a menekültek számára fenntartott brüsszeli fogadóközpontban, majd menedékkérelmének végleges elbírálásáig megkapta az áhított ideiglenes tartózkodási engedélyt, a munkavállalásra és havi 625 eurós szociális segélyre feljogosító narancsszínű igazolványt, amit azonban 2006 elején megvontak tőle. Csakhogy Iránba, ahonnan - mint hangsúlyozza -, nem gazdasági, hanem politikai okokból távozott, nem akar visszamenni. Még kevésbé hajlandóak erre azok, akiknek a gyerekei már helyi óvodába, iskolába járnak.

Tavaly 11 ezren kaptak tartózkodási engedélyt, miközben vagy százezren osztoznak továbbra is az etterbeeki irániak sorsában Belgiumban. Utoljára az 1999-ben hatalomra került liberális-szocialista-zöld kormánykoalíció rendezte tömegesen az illegális bevándorlók státusát: egy 2000 januárjában életbe lépett törvény alapján mintegy 40 ezren kaptak tartózkodási engedélyt.

A hat évvel ezelőtti kampány azonban nem oldotta meg a fő problémát: több mint 11 ezer akta a külföldieket ellenőrző hivatalnál, másik 26 ezer pedig a legfelső belga közigazgatási jogorvoslati fórumnál, az államtanácsban porosodik, miközben nem szűnt meg a menekültek beáramlása. A többször módosított 1980-as idegenrendészeti törvény olyan kafkai rendszert teremtett, amely ellen június végén bevándorlási ügyekkel foglalkozó belga ügyvédek tucatjai tüntettek a parlament alsóháza előtt. Mint Selma Benkhelifa, az UDEP-pel együttműködő brüsszeli ügyvédnő a HVG-nek kifejtette, a legnagyobb baj a törvény 9. cikkelyével van, az ugyanis kimondja, hogy tartózkodási engedélyért a kérelmező lakóhelye szerinti belga diplomáciai vagy konzuli képviselethez kell fordulni, Belgium területén csak "kivételes körülmények között" lehet ilyen kérelmet benyújtani, amelyről kizárólag az illetékes miniszter, jelenleg a belügyi tárca vezetője dönt. Rengeteg kérelmet érdemi mérlegelés nélkül utasítanak el, mondván, nem állnak fenn olyan "kivételes körülmények", amelyek indokolnák, hogy az érintettek Belgiumban folyamodjanak tartózkodási engedélyért. Ha mégis kedvező döntés születik, azt a hatóságok soha sem indokolják. Így megeshet, hogy teljesen hasonló ügyekben homlokegyenest eltérő döntéseket hoznak, attól függően, hogy éppen melyik hivatalnok kezébe kerül a dosszié. Vagyis nincs olyan kialakult joggyakorlat, amelyből az ügyvédek kiindulhatnának. Ez "az önkény intézményesítése" - fogalmazott egy nemrégiben közzétett határozatában az államtanács.

A jogászszakma azt szeretné, ha a törvényhozók pontosan lefektetnék azokat a kritériumokat, amelyek alapján egy illegális bevándorló jogi státusát rendezni lehet. A döntést pedig független bizottságra bíznák, amely nemcsak egy személytelen aktával dolgozna, hanem meg is hallgatná a kérelmezőt. Ám a mostaninál tisztább és egyértelműbb játékszabályokra a jelek szerint még legalább a jövő évi választásokig várni kell. A belügyminiszter rendíthetetlen: az anderlechti incidens után parlamenti interpellációkra válaszolva Patrick Dewael közölte, ebben a kormányzati ciklusban a papír nélküliek ne is reménykedjenek valamiféle kollektív legalizálásban, továbbra is egyedileg vizsgálnak meg minden egyes kérelmet.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL