,,Ha Svájc törvénytelenséget követ el, amit aztán utóbb titkosít, akkor felvetődik a kérdés, ki is itt az elkövető." Így fogalmazott a SonntagsBlick című svájci bulvárlap főszerkesztője, Christoph Grenacher, aki ellen a svájci katonai bíróság katonai titok megsértése miatt rendelt el vizsgálatot. Az akár három év börtönnel is büntethető cselekmény elkövetésével rajta kívül a lap két, az országot második hete lázban tartó cikket jegyző újságíróját is vádolják. Arról számoltak be, hogy a svájci hírszerzés lehallgatórendszere elfogott egy, a kairói külügyminisztériumból Egyiptom londoni követségére küldött faxüzenetet, amelyben az áll, hogy a CIA 23, terrorizmussal gyanúsított iraki és afgán állampolgárt hallgatott ki romániai katonai bázisán, vagyis mintegy megerősítette, amit polgárjogi szervezetek, sajtóorgánumok hónapok óta állítanak, hogy Kelet-Európában titkos amerikai börtönök működnek.

A svájci kormány közleményben "vette tudomásul", hogy vizsgálatba fogtak a hírszerzésnél, a védelmi minisztériumban, a rendőrségnél, miként kerülhetett ki az információ a laphoz. A svájci szupertechnika a múlt év november 10-én csípte el a faxot, az újsághoz két hónap múltán jutott el a hír, amely talán a kül- és a belügyminisztert is elkerülte. A berni kormány első idei ülésén konstatálta, leszögezve, hogy az üzenetben csak állítások vannak, konkrét bizonyítékok nélkül. Hírszerzési szakértők szerint ezzel a nyilatkozattal hibát követett el a kabinet. Amikor ugyanis nem minősítette csípőből hamisítványnak a faxot, lényegében elismerte, hogy valódi egyiptomi információról van szó.

De miért nem volt a szupertitkos közlés kódolva, ahogy ez a diplomáciai levelezésben szokás, merül fel a kérdés, mint ahogy az is furcsa, miért küld Kairó ilyen értesülést egyik követségének. Tán ezzel akarja Kelet-Európára terelni a figyelmet a saját állítólagos CIA-börtöneiről? Mindenesetre feltűnő, hogy bár a botrány dagad, a kairói kormány nem reagál a svájci leleplezésre.

Egyelőre azt is sűrű homály fedi, vajon ki szivárogtatott a sajtónak, és milyen szándék vezette. Talán a külügyminisztériumnak akart valaki segíteni, hogy a Svájcon jogosulatlanul átrepült CIA-gépek ügyében (konkrétan 73 átrepülésről és négy landolásról van szó, a gyanú szerint foglyokat szállítottak a repülőgépek) újabb muníció birtokában reklamálhasson Washingtonnál, amely az elmúlt fél év megkereséseit rendre elengedte a füle mellett? Sokak szerint az is elképzelhető, hogy valaki a hírszerzésnél gondolta úgy, ideje bizonyítani, mennyire fontos a sokat támadott svájci lehallgatórendszer.

Az Onyx névre keresztelt szuperfülelő kizárólag a külföldi kommunikációs vonalakat figyeli, miközben egyetlen nemzetközi rendszerhez sem kapcsolódik. Kulcsszavakra vadászik a terrorizmussal, a szélsőséges mozgalmakkal, a szervezett bűnözéssel, a kábítószer-kereskedelemmel, a kémkedéssel, a tömegpusztító fegyverek terjesztésével kapcsolatban. A kutakodásra a katonai hírszerzés, valamint a belügyi felügyelet alatt álló elemző és megelőző szolgálat adhat utasítást.

A nevezett rendszer fejlesztésére - amely 2000-ben kezdett takaréklángon üzemelni, 2005 óta pedig már teljes erővel fogja az adatokat - eredetileg 50 millió frankot szavazott meg a kormány. A miniszterek éppen olyan keveset tudnak érdemben a 11-13 méter átmérőjű parabolaantennákkal folyamatosan bővített, becslések szerint immár 200 milliónál is több frankot felemésztő, egyre több embert foglalkoztató "féldrágakőről", mint az ellenőrzésével megbízott parlamenti bizottság. A szuperszámítógépekkel kistafírozott Onyx ugyanúgy szűri a speciális szakszavakat, mint civilben a Google keresőprogramja, ám a műholdakra (Intelsat, Eutelsat, PanAmSat, Arabsat, Gorizont) állított adatleszívók - s ettől félnek a svájci jogvédők - belehallgathatnak svájci állampolgárok külföldi beszélgetéseibe is. Az egyik lehallgatóállomás közvetlen szomszédságában a svájciakkal - francia és belga kémforrások szerint - remekül összedolgozó amerikai Verestar Teleport cég működik, amely a berni cáfolatok ellenére az amerikai védelmi minisztérium megrendeléseinek tesz eleget.

Miért kell a katonai, biztonsági készültségére mindig is sokat adó Svájcnak egy ilyen, az angolszász Echelonra emlékeztető hatalmas technikai hírszerző rendszer, miért terjed ki figyelme például az egyiptomi diplomáciai levelezésre? Erősíti az ország függetlenségét, alkalmat ad a többi titkosszolgálattal hasznos információk cseréjére - mondják az illetékesek, akik szerint a svájci katonai hírszerzés az egyetlen olyan szervezet az alpesi országban, amelyet az amerikai kormány mindmáig mélységesen tisztel.

"Ártott Svájc tekintélyének és szavahihetőségének, aki kiszivárogtatta az egyiptomi faxot" - dörgi a kormányszóvivő, Oswald Sigg. Másképp vélekedik az Európa Tanács felkérésére a "kihelyezett" CIA-börtönök ügyében november óta nyomozást vezető svájci képviselő, Dick Marty. A Blicknek keményen fogalmazott: "Ebben az ügyben szinte egyetlen olyan kormány sincs, amely igazat mondana."

FÖLDVÁRI ZSUZSA