Már a választás előtt komoly emberek komoly kérdéseket tettek fel nyelvészeknek, protokollszakértőknek: miképpen kell majd szólítani az új német kormányfőt, ha esetleg Angela Merkel győz? Kancellár asszony, esetleg kancellárnő aszszony? Mivel a német nyelv különbséget tesz grammatikai nemek szerint, a kérdés korántsem volt légből kapott, a válasz pedig többnyire úgy szólt, hogy majd a nyelvhasználat eldönti.

Az első napok után úgy tűnik, a kancellárnő asszony, vagyis a Frau Bundeskanzlerin formula lesz az elfogadott, ám még korántsem mindenki tette túl magát azon, hogy Németország történelmében először nő ül a kormányfő (vagy kormányfőnő?) székében.

Magában az alkotmányban sincs utalás, hogy annak megalkotói számot vetettek volna ezzel a lehetőséggel. "A politika irányvonalát a szövetségi kancellár határozza meg" - áll a német alaptörvény 65. paragrafusában, mégpedig szigorúan hímnemű alakban (der Bundeskanzler); a nőnemű alak (die Bundeskanzlerin) véletlenül sem fordul elő. Az alkotmányt persze aligha fogják átírni, alacsonyabb szinten ma már eleget tesznek a nemi korrektség nyelvi követelményeinek. Jaj lenne például annak a cégvezetőnek, aki mondjuk karácsonyi körlevelében a "kedves munkatársaknak" kívánna kellemes ünnepeket a "kedves munkatársnők és munkatársak" elvárt megszólítás helyett.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalom, a politikai közvélemény minden további nélkül napirendre tér az első német kancellárnő színre lépése felett. A feministák persze diadalt ülnek, és úgy viselkednek, mintha mindegyiküket külön-külön emelték volna valami magas pozícióba. Alice Schwarzer, az Emma feminista folyóirat főszerkesztője Merkel megválasztásának napján futószalagon adta az interjúkat arról, milyen nagy nap ez a nőmozgalom számára, 87 évvel azután, hogy a nők is megkapták a választójogot. Utóbbira persze nem biztos, hogy szerencsés emlékeztetni, hiszen a berlini Distel kabaré most futó programjában (amelyben persze szintén központi szerep jut Angela Merkelnek) pont arról elmélkednek: a nők megkapták a választójogot, aztán röpke 15 év múlva már hatalomra is juttatták Adolf Hitlert. A főfeminista, aki már a választási harcban is többször kiállt Merkel mellett, egyébként úgy véli, a kancellárnőnek nagyon nehéz dolga lesz, mert bármit tesz majd, biztos kritika fogadja. Mert: hogy jön egy nő ahhoz, hogy kancellár legyen?

És tényleg, hogyan is? Elvégre a politika - különösen annak legfelsőbb régiói - még mindig férfi-felségterületnek számít, ahol a nők eleve versenyhátránnyal kapcsolódnak be a küzdelembe. Heide Simonis, a szociáldemokraták egyik vezető politikusa, aki ez év elejéig Schleswig-Holstein tartomány miniszterelnöke (bocsánat: miniszterelnöknője) volt, korábban arról mesélt, milyen nehéz az éjszakába nyúló - s esetenként egy jobb söröző különtermébe áthelyezett - pártrendezvényeken lépést tartani a férfi kollégákkal. Pedig muszáj lenne, hiszen sokszor ebben a miliőben dőlnek el a legfontosabb személyi kérdések. Mindeközben egy politikusnőnek még arra is gondolnia kell - mondta -, hogy a hörpintgetés meg a kevés alvás másnap meglátszik majd az arcán. Amit egy férfitól sokkal kevésbé vennének zokon.

Angela Merkel úgy tette meg az NDK-s ismeretlenségtől a német kormányfő posztjáig vezető 15 éves utat, hogy közben - bár vállalta - nem hangsúlyozta túl női mivoltát. Általában sötét nadrágkosztümben - vagy más, feltűnéskerülő ruhában - jelent meg a nyilvánosság előtt, s a frizurájára sem fordított túl nagy figyelmet. A választási kampányban azonban mégiscsak "elkapta a gépszíj", amivel hetekre elegendő muníciót szolgáltatott a pletykalapoknak és a humoristáknak, például amikor a bayreuthi játékokon talpig rózsaszínbe öltöztetve jelent meg.

Ennél nyilvánvalóan inkább zavarhatta, amikor a nagykoalíciós tárgyalások idején azzal kellett szembesülnie, hogy előbb Edmund Stoiber, de több szociáldemokrata vezető is nyilvánosan elfilozofálgatott az imént már idézett, a kormányfő hatalmát megalapozó alkotmányi paragrafus érvényességéről. Efféle, a kancellár politikai irányt meghatározó szerepével kapcsolatos kérdést Helmut Kohlnak fel sem mertek volna tenni - méltatlankodott Rita Süssmuth, a Kohl-kormány idején a német parlament, a Bundestag elnöke, mintegy jelezve, kancellárnővé választás ide vagy oda, nézete szerint a teljes egyenjogúság kora még messze nem következett be.

"Nem tudom a férfi- és női karrierek különbségét megítélni - válaszolta Angela Merkel a női mivoltával kapcsolatban újra meg újra, legutóbb éppen londoni bemutatkozó látogatásán feltett kérdésre -, mivel világéletemben nő voltam." Ennél frappánsabb válaszokra csak azoknak az újságíróknak kell felkészülniük, akik Angela Merkel férjét szeretnék megszólaltatni. Az 56 éves kémiaprofesszor - ellentétben Gerhard Schröder előző kancellár mindenütt megjelenő házastársával - nagy ívben kerüli a nyilvánosságot, még felesége parlamenti beiktatását is csak tévén nézte. Mint mondani szokta, szívesen beszélget bárkivel, aki a tudományos munkásságára kíváncsi - jó tudni: Joachim Sauer a zeolitkutatások terén szerzett nemzetközi elismertséget -, de az, hogy a német kormányfő történetesen az ő felesége, magánügy.

WEYER BÉLA / BERLIN