"Az a véleményem, hogy Ukrajnában valóban tűntek el újszülöttek, ám olyan bizonyítékokat nem találtunk, amelyek arra utalnának, hogy mintegy háromszáz csecsemőt elraboltak volna szüleiktől" - nyilatkozta ukrajnai látogatása végeztével Ruth-Gaby Vermot-Mangold, az Európa Tanács (ET) képviselője. A svájci küldött minapi nyilatkozatával ismét egymásnak ugrasztotta a hónapok óta tartó botrányban érintetteket: a gyermeküket elvesztett anyák és az állítólagos gyermekkereskedelemben részt vevő orvosok is a saját érdekeiknek megfelelően igyekeznek értelmezni az ET-delegátus szavait.

A Kijev, Harkov és Lemberg néhány kórházát érintő botrány előzményei a kilencvenes évekre nyúlnak vissza. A most 45 éves Zinaida Sztrelec azt állítja, hogy 1991-ben és 1996-ban is egészséges gyermeknek adott életet, ám az orvosok mindkét alkalommal, néhány órával a szülés után azt közölték vele: az újszülött meghalt. Az asszonynak egyszer sem voltak hajlandóak megmutatni picinye holttestét, azt mondták, az életképtelen csecsemőt egy közeli temetőben már el is temették. A gyermek nélkül maradt Zinaida a mai napig küzd az igazságszolgáltatással. Mostanra annyit sikerült elérnie, hogy a hatóságok - Vermot-Mangold asszony javaslatainak eleget téve - beleegyeztek abba, hogy rövidesen felnyitják a megjelölt sírt, és DNS-vizsgálattal ellenőrzik, valóban az ő gyermeke nyugszik-e a koporsóban. Bár sokan úgy vélik, hogy Sztrelec asszony gyermekei elvesztése miatti bánatában összevissza beszél, az mindenképpen figyelemre méltó, hogy mindkét esetben ugyanannak az orvosnak a neve szerepelt a halva születésről készített jegyzőkönyvben, ám a kézírás teljesen különböző volt.

Harkovban már végrehajtottak egy exhumálást, és az eredmény mindenkit meglepett: a közös sírban 28 elvetélt magzatnak kellett volna lennie, ám a szakértők 29 holttestet, valamint néhány különálló testrészt találtak. A holttestek között viszont nem voltak ott Szvetlana Puzikova gyermekének maradványai. Puzikova asszony azért követelte a sír felnyitását, mert ő is biztos abban, hogy újszülöttjét elrabolták tőle, és gyermekkereskedők kezére juttatták. A kismama 2002 novemberében szülte meg - a szülés körülményeiből kikövetkeztethetően egészséges - gyermekét, ám az orvosok másnap közölték vele, hogy a csecsemő meghalt. Amikor az anya meg akarta nézni az újszülöttet, a válasz az volt: nem mutathatják meg a holttestet, mert a látvány sokkolná a szülőket. A kétségeket csak fokozta, hogy míg az anyának azt mondták, gyermeke néhány órával a szülés után elhunyt, a hivatalos papírokba úgy került be az eset, mintha Puzikova csak 26 hetes terhes lett volna, és halva született gyermekét egy késői vetélésben veszítette volna el.

Harkovban egyébként a kilencvenes évek közepén négy esetben sikerült bebizonyítani, hogy az egyik helyi kórházban legalább négy újszülöttet - egyenként 3-15 ezer dollárért - eladtak a jómódú örökbefogadóknak dolgozó gyermekkereskedők. A lembergi ügyben már ítélet is született, a megrabolt szülőket felháborító bírói döntés szerint a fővádlottak is csak hároméves börtönbüntetést kaptak. Ukrán források szerint négynél jóval több újszülött tűnhetett el az utóbbi években, ám mindenki túlzásnak tartja azt a háromszázas számot, amelyet néhány ukrajnai jogvédő szervezet emleget.

Az érintett kórházak és az ukrán hatóságok cáfolják, hogy bárki is eladna külföldi örökbefogadóknak vagy szervkereskedőknek Ukrajnában született gyermekeket, és azt állítják, a vádak hátterében az áll, hogy 2004 elejéig az orvosoknak nem kellett megmutatniuk a halva született csecsemők holttestét. "Ezen a gyakorlaton változtattunk, és az ukrán szülőotthonokban immár európai körülmények uralkodnak. A szülésen részt vehetnek a közeli hozzátartozók, az anyák pedig állandóan együtt lehetnek a kicsikkel" - idézte a Korreszpongyent ukrán hetilap Nyikolaj Poliscsuk egészségügyi minisztert.

NÉMETH ANDRÁS / KIJEV