"George Bush terrorista. / Terrort ültet a fekete emberek agyába, szívébe. / Fehér tanárok soha nem fogják megtanítani a fekete kölyköket, hogyan éljék túl Amerikát" - énekelte (vagy inkább kántálta) 1992-ben a Sister Souljah művésznevet viselő rapénekes, akinek e lemeze korántsem kecsegtette átütő üzleti sikerrel a kiadó Sony Music Entertainment Inc.-et. A hatalom 360 foka című album a Billboard szaklap rhythm & blues listáján csak a 78. helyig jutott. Ám ez sem lebecsülendő teljesítmény, ha azt vesszük, hogy Souljah "dalait" sem az MTV, sem a hallgatottabb rádiók nem játszották. Azt sem, amelyben arról vizionált: az elnök a kongresszussal megtanácskozván, hogy "a fekete emberek technológiailag nem fejlődtek eleget", visszaállítja a rabszolgaságot.

Souljah - eredeti nevén Lisa Willamson - azonban akkor került igazán reflektorfénybe, amikor az elnökségre pályázó Bill Clinton 1992-es választási kampányában előre megfontolt szándékkal kipécézte őt. A fogadóirodák abszolút favoritja még George Bush volt, amikor Clinton a polgárjogi aktivista Jesse Jackson által vezetett Nemzeti Szivárvány Koalíció vendégeként éles kirohanást intézett a szervezet által nagy becsben tartott énekesnő ellen. Beszédében az elnökjelölt egyetlen mondatot idézett Souljah egyik korábbi nyilatkozatából ("Ha a feketék mindennap feketéket gyilkolnak, miért ne legyen egy hetük, amikor fehéreket ölnek meg?"), és azt gyűlöletkeltőnek titulálván, elhatárolódott tőle. E keserű, szövegkörnyezetéből kiragadott, ám aligha menthető megállapítást Souljah az egy évvel korábbi, Los Angeles-i véres lázadásra reagálva tette. (A felkelés azt követően tört ki, hogy egy kizárólag fehérekből álló esküdtszék felmentett négy önbíráskodó rendőrt, akik brutálisan megvertek egy afroamerikai ámokfutó autóst, Rodney Kinget.)

Jackson rögvest felszólította Clintont, kérjen bocsánatot az "egész generációja érzelmeit és reményeit" kifejező énekesnőtől. Souljah pedig - immár televíziós főműsoridőben - azt a tanulságot vonta le a személyét ért vádból, hogy Clinton is csak egy a fehér politikusok közül, aki bár soulzenét hallgat, összejár fekete asszonyokkal, és szaxofonozik, olyan kül- és belpolitikát követ, amely az ország és a világ színes bőrű polgáraira nézve destruktív.

"Az erőszakmentesség álszentségét" vad ritmusokkal leleplező Souljah 1964-ben Bronxban született, nagy szegénységben nőtt föl, amiből ki akart törni. Kiválóan tanult, egyetemistaként beleásta magát az amerikai és az afrikai történelembe, több dolgozatával díjat is nyert. Európában több egyetemen tanult, azután egy zimbabwei orvosi központban dolgozott, majd Mozambikban ápolt menekült gyermekeket. A nyolcvanas évektől polgárjogi aktivistaként fellépett a rendőri erőszak és a fiatalok képzetlensége ellen, szegény és hajléktalan gyermekeket nyaraltatott, és tanított Észak-Kaliforniában az akkor már általa pénzelt afrikai túlélőtáborban. Két könyve bestseller lett, az egyikből, a Legesleghidegebb tél címűből az idén film is készül - a jogok tulajdonosa saját cége, a Souljah Story Inc.

"Mélyen megrendít, hogy amikor Amerikában gazdasági káosz van, a demokrata elnökjelölt, Bill Clinton nem ezzel foglalkozik, hanem egy tanult fiatal afrikai asszonyra támad, aki nem iszik, nem fogyaszt kábítószert, megbízható üzletasszony, és sokat tesz a közösségéért" - harsogta Souljah az őt ért támadás után, akaratlanul is Clinton győzelmi esélyét növelve. A gondosan kimódolt akció célja ugyanis az volt, hogy az elnökjelölt, mérsékelt és független benyomást keltve, megnyugtassa a déli államok szavazóit: nem lesz elnéző a színes bőrűek gyűlöletkeltő gondolataival szemben sem. Az utólagos elemzések szerint Clinton számítása bevált: összességében sokkal több szavazatot nyert, mint amennyit a Souljah-rajongók körében elvesztett.

FARKAS ZOLTÁN