Sokféle magyarázat, legenda született arról, mikor és hol született a Campania tartományban és Nápolyban máig működő bűnszövetkezet, a camorra. Az elnevezés valószínűleg az összetűzést, balhét jelentő "morra" tájszóból származik, de lehet, hogy egy, Dél-Itáliában a középkortól elterjedt játék nevét őrzi. A szervezet gyökerei az egyik eredetmagyarázat szerint a 16. századi nápolyi börtönvilágban keresendők, ahol néhány összeszövetkezett rab erőszakkal, zsarolással kényszerítette uralma alá a többieket. Ez a szervezkedési forma átterjedt a nápolyi alvilágra, amelynek a csempészet és az útonállás vált a fő tevékenységévé. A tagok esküvel kötelezték magukat hűségre és titoktartásra, és csak próbaidő után kaphatták meg a társaság jelvényét, egy különös alakú kést. A camorra a 19. században részt vett az olasz nemzeti egység megteremtésében, Garibaldit támogatva a nápolyi királyság megdöntésekor. Később sok nehézséget okozott az olasz kormányoknak a szervezett bűnözés fenntartásával, miközben a szervezet tagjai bejutottak a közigazgatásba, sőt a titkosrendőrségbe is. A nápolyi alvilág máig használja a hagyományos elnevezést.

A vidéki családok szövetségeként működő szicíliai Cosa Nostrával szemben a camorra tipikusan városi bűnszervezet. A piramisszerű szerveződés, a szigorú hierarchia, a keresztapa, a hallgatás törvénye (omerta) inkább a szicíliai maffia jellemzői, a camorrában nem léteznek. Létezik viszont a területi elven szerveződő klánok rendszere, esetenként véres harcokban a zónahatárokért. A kábítószer-, cigaretta- és fegyvercsempészetből, védelmi pénzekből a camorra bevétele évi 25 milliárd euróra tehető. Az aktív tagok számát a rendőrség hétezerre becsüli.