December 24-én este a 35 éves Giuseppe Pezzella megállt autójával a nápolyi Via Morelli egyik bárja előtt, de még mielőtt beléphetett volna, az őt követő robogóról két suhanc ugrott le, pisztollyal fejbe lőtték, majd nyomtalanul eltűntek. A helyszínre érkező csendőrök az áldozatot a járdán holtan, a bárt pedig üresen találták - szemtanú nem akadt. Pezzellát a rendőrség kisebb bűncselekmények elkövetőjeként és a camorra szakadár csoportjához tartozóként tartotta nyilván. Ő volt a nápolyi szervezett alvilág hónapok óta dúló véres belháborújának 132-ik áldozata. Csak novemberben és decemberben közel 30 gyilkosság és leszámolás történt hasonló módon. A nápolyi klánháborút felgyújtott játéktermek, felrobbantott éttermek, raktárak is jelzik; a tűzoltóságnak majdnem annyi dolga akad, mint a helyszínelő rendőröknek a város Scampia és Secondiglio nevű lepusztult külvárosaiban.

A kulcsot mindehhez egy novemberi gyilkosság adta. A hatóságok jó ideje tudták, hogy a camorra különböző csoportjai ádáz harcot vívnak egymással a drogpiac ellenőrzéséért. Ezt alátámasztotta egy rendhagyó eset, amikor november végén egy 22 éves fiatal lány, Gelsomina Verde volt az áldozat; szénné égett maradványait apja autójában találták meg. Nőket az olasz alvilág emberei addig soha nem gyilkoltak. Négy nappal később a rendőrök őrizetbe vették a nő volt jegyesét, a 38 éves Pietro Espositót, aki félelmében kitálalt. A Di Lauro-klán emberei bízták meg, hogy találkozzék volt barátnőjével, és tudja meg tőle, hol lelhető fel annak új barátja, a szakadár csoport egyik vezetője. A találka közben megjelentek a bérgyilkosok, "te elmehetsz" - mondták neki, majd végeztek Gelsominával.

A bandaháborút Esposito 400 oldalas kihallgatási jegyzőkönyve szerint Cosimo Di Lauro klánfőnök indította, mert néhányan szembefordultak a Scampiában székelő Di Laurók uralmával, miután a keresztapának számító Paolo Di Laurónak 2004 elején el kellett menekülnie az őt fenyegető börtönbüntetés elől. Az 51 éves Paolót a köznyelv csak "Ciruzzo, a milliomos" néven emlegette. Nápoly az Európába áramló kokain, heroin, crack és marihuána egyik nagy elosztóközpontja; ennek a tevékenységnek egyik ellenőrzője volt tíz éven át Paolo-Ciruzzo, aki tetemes "védelmi pénzeket" szedett be a környék kiskereskedőitől, vendéglátósaitól is. Bűnügyi szakértők szerint havi félmilliárd euró volt a bevétele. Távozása után fiai, Cosimo és Marco vették át a klán vezetését, ám ez többeknek nem tetszett, és fellázadtak. A szakadárok vezetőjét, Federico Bizzarrót áprilisban egy Nápoly környéki szállodai szobában lepték meg a Di Laurók emberei. Kivégzését pezsgővel ünnepelték, de korán, mert a háború azóta tart a kölcsönös leszámolásokkal.

Az olasz délvidék fővárosának tartott Nápoly átélt már hasonlót a nyolcvanas évek elején, amikor legalább 280 halottat számoltak össze. Az akkori harc Raffaele Cutolo és Carmine Alfieri bandái között dúlt. Cutolo megpróbálta a szicíliai maffia mintájára egy kézben összefogni a nápolyi bűnszervezetet, de ez nem sikerült neki. Alfieri került ki győztesen a háborúból, és ő számított a legfélelmetesebb helyi főnöknek 1992-ig, amikor rendőrkézre került. A börtönben "átállt", úgynevezett bűnbánóként együttműködést vállalt a hatóságokkal, azoknak így sikerült is jó időre megtisztítaniuk Nápolyt a bűnbandáktól. Mára azonban mintha minden visszatért volna a húsz évvel ezelőtti kerékvágásba. "Nem egészen - állítja a HVG-nek a Corriere del Mezzogiorno helyi napilap bűnügyi tudósítója, Vito Faenza. - Ma ugyanis egyetlen olyan nagyfőnök sincs, aki képes lenne ellenőrzése alatt tartani a város összes bandáját. Legalább tíz kisebb-nagyobb csoport működik, egyre véresebb harcba bonyolódva egymással a piacért. A Di Laurók és a szakadárok küzdelmébe beleszólnak mások is, mint például Francesco Alfieri, a börtönben ülő Carmine 54 éves fivére - igaz, ő csak addig, amíg december 10-én le nem lőtték."

Az 1992-es letartóztatási hullám idején bebörtönzöttek egy része a közelmúltban nyerte vissza szabadságát, és ők most bejelentették igényüket korábbi "területükre", amit azóta fiatalabbak vettek birtokba. Cosimo Di Lauro bandáját 30 évesek alkotják, akik tizenéves suhancokat alkalmaznak kivégzőembernek. Ezek robogón száguldoznak a városban, és mindenre lőnek, ami mozog. Így az áldozatok között akadnak járókelők is, akik szerencsétlenségükre rosszkor jártak egy leszámolás helyszínén, vagy rossz étterembe ültek be. Egy egész városrész gyászolja például azt a 14 éves lányt, akit templomba menet ért ilyen véletlen, camorratagnak szánt golyó. Luigi Merola, a templom fiatal papja az eset nyomán harcot hirdetett a bűnbandák ellen. A templomi szószékről kérte Forcella negyed lakóit, nevezzék meg a környezetükben élő camorrásokat. Ő maga is megnevezett legalább huszonötöt, akiket letartóztattak. Merolát halálosan megfenyegették, azóta három rendőr kíséri minden lépését.

A helyzet aggasztó - ismeri be teljes egyetértésben Antonio Bassolino, Campania tartomány baloldali elnöke és Rosa Russo Jervolino, Nápoly kereszténydemokrata polgármestere, volt belügyminiszter. A lakosság a városi futballstadionban - Maradona egykori bravúrjainak helyszínén, ahol a városi csapat ma a harmadosztályban játszik - a minap a heti meccset használta fel tüntetésre: transzparenseken kérte számon a helyi vezetéstől be nem váltott ígéreteit. "Hol a városrendezés? a tejüzem? a szemétégető vagy az első osztályú Napoli F.C.?" Kétségtelen, hogy a rossz szociális helyzet táptalaja a bűnözésnek. A zsúfolt külvárosi negyedekben ezerszám csellengenek munka nélkül a fiatalok, akiknek legfeljebb a camorra ad "munkát". Minden tele szeméttel, rengeteg az eldobált kábítószeres fecskendő, az iskolák környékén drogüzérek keringenek. A milánói Corriere della Sera napilap szerint Nápoly ma a harmincas évek Chicagójára emlékeztet.

"Nápoly helyzete nemzeti ügy" - jelentette ki Giuseppe Pisanu belügyminiszter, aki december elején 1500 csendőrt és rendőrt vezényelt a városba, hogy átfésüljék a camorraháború helyszíneit. A maxirazzián 65 kiszemelt személyből 52-t sikerült őrizetbe venni, a két Di Lauro fiú azonban kicsúszott a hálóból. Korábban már 350 fővel megerősítették a helyi rendfenntartó egységeket. A külvárosokat hónapok óta szinte megszállva tartja a rendőrség, a legveszélyesebb helyekre azonban a hatóságiak ma is csak tömegesen mernek belépni. "Bagdad nyugodtabb helynek tűnik Nápolynál" - jelentette ki Roberto Calderoli, a délieket "lusta ingyenélőknek" tekintő Északi Liga vezetője, aki azt a nem mindennapi ötletet is felvetette, hogy az Irakból hazajött csendőrökkel és katonákkal kellene végre rendet teremteni Nápolyban.

MAGYAR PÉTER