A hosszú tengeri úton fogytán volt a víz és az élelem, ezért a hajó kapitánya, Luke Collingwood úgy döntött, 130 rabszolgát a vízbe hajít. A 18. század végén, amikor virágzott az emberkereskedelem - az Afrikában elrabolt feketéket többnyire valamely brit kikötő érintésével szállították az Újvilágba -, ez az ügy nem keltett volna közfigyelmet, ám mivel Collingwood "anyagi" veszteségei miatt kártérítést követelt a Lloyd's biztosítótól, per lett a dologból. "Mivel a rabszolgák természetes okból bekövetkezett haláláért nem jár kártérítés, csak a vízbefúlás számít káreseménynek, a kapitány tudatosan meg akarta téveszteni és károsítani a biztosítótársaságot" - szólt az 1781-ben született bírói verdikt. Ez olyan nagy galádság volt - jegyezte meg az ítélet indoklásában a törvény embere -, mintha lovakat lökött volna le a fedélzetről.

Számos olyan patinás cég működik még ma is, amely kétszáz évvel ezelőtt haszonélvezője volt a rabszolga-kereskedelemnek és -munkának - állítják azok a fekete amerikaiak, akik március végén kártérítési pert indítottak a New York-i szövetségi területi bíróságon az említett cégek közül három (a Lloyd's, az RJ Reynolds Tobacco és a FleetBoston Financial Corporation) ellen. A világ legnagyobb biztosítója, az 1688-ban alapított londoni Lloyd's kulcsszerepet játszott az afrikai bennszülött lakosság kiirtásában - állítják a felperesek -, mivel készséggel nyújtott biztosítási fedezetet nem csupán a lovak vagy gyarmatáruk szállítására, hanem az emberi rakományra is. Ezzel tette lehetővé a kereskedelmi veszteségek minimalizálását, hiszen az Afrikából Európa érintésével Amerikába tartó lélekvesztők két-három hónap alatt keltek át az óceánon, és ha az időjárás kedvező volt is, s kalózok sem támadták meg a hajót, a rabszolgaszállítmányokat akkor is megtizedelték a fertőző betegségek, az alultápláltság és az embertelen körülmények. Az USA mai második legnagyobb dohánygyára, az RJ Reynolds egykor rabszolgákkal dolgoztatott a déli ültetvényeken, a FleetBoston pedig finanszírozta a rabszolga-kereskedőket és az ültetvényeseket.

Az USA legtöbb államában öt-hat év a bűncselekmények elévülési ideje, mit lehet kezdeni kétszáz-háromszáz éve megesett sérelmekkel? - tették fel a kérdést jogi szakértők. A bíróságok is így ítéltek: Chicagóban 2002-ben, New Yorkban 2003-ban elutasítva a mostanihoz hasonló kereseteket. "Ez az ügy más - érvelt a pertársaság érdekeit képviselő Edward Fagan sztárügyvéd. - Eddig azt akarták bizonyítani a felperesek, hogy számos amerikai cég a rabszolgák ingyenmunkáján gazdagodott meg, most viszont azt is dokumentálni tudjuk, hogy ügyfeleim ük-ükszülei voltak azok, akiket elhurcoltak a hazájukból, és észak-karolinai dohányültetvényeken dolgoztatták őket. Ezért kárpótlásként összesen 2 milliárd dollárt akarnak kapni."

Bizonyítékot azok a DNS-vizsgálatok szolgáltattak, amelyekből kiderült, hogy a kártérítést követelők pontosan abból az afrikai törzsből származnak, amelynek a tagjai egy, a Lloyd's által két évszázaddal ezelőtt biztosított rabszolgahajó "utaslistáján" szerepeltek. Antoinette Harrell-Miller, az egyik felperes évek óta kutatja saját és sorstársai múltját, gyűjti a bizonyítékokat. Amint azt több amerikai lapban is idézték: Harrell-Miller szerint máig ható fájdalom és hiányérzet, hogy az Afrikából elhurcolt 10 millió rabszolgának ma az USA-ban élő 35 millió leszármazottja eddig hiába kereste a gyökereit, ősei nyelvét és kultúráját.

Az emberi jogokon esett eme csorbán nem változtat, hogy a múlt kutatása ma már nem megfizethetetlen: a 700 dolláros ráfordítást nem sajnáló fekete amerikaiakat nagy találati biztonsággal eligazítja származásuk dolgában a tavaly alapított African Ancestry cég. Ügyfeleik genetikai kódját összevetik a Nyugat- és Közép-Afrikában - például Ghánában, Gambiában, Sierra Leonéban, Mozambikban, Szenegálban - ma élő törzsek, 82 különböző populáció tagjaitól összeszedett 10 ezer darabos DNS-bank adataival. Az úgynevezett mitokondrium, sejtszervecske vizsgálatával ugyanis az anyai ágon, az Y-kromoszómákéval pedig az apai ágon öröklődő géneket lehet visszavezetni az ősökig. "Igaz, a rabszolgaság 350 éve alatt mindenkinek 16 ezer felmenője lehetett, ebből pedig csak egyetlen ősapát és ősanyát lehet genetikai vizsgálattal meghatározni, de ez is több, mint a semmi" - magyarázta a tudomány jelenlegi határait Rick Kittles, az African Ancestry alapítója, a washingtoni Howard Egyetem genetikusa. Érdekes, hogy a magukat afroamerikainak tartók 82-83 százaléka vezethető vissza anyai ágon a fekete kontinensre. Az Y-kromoszómák vizsgálata pedig azt mutatja, hogy a fekete férfiak 30 százaléka európai eredetű őssel dicsekedhet. Tovább árnyalja a képet, hogy a rabszolgaság eltörlése (a briteknél: 1830, Amerikában: 1862) után tömegesen telepedtek le fekete rabszolga-kereskedők is az Újvilágban, akik haszonélvezői, nem pedig károsultjai voltak az emberkereskedelemnek.

Becslések szerint a rabszolgamunka értéke a 18. szazad elejétől a 19. század közepéig 40 millió dollárra rúghatott, amely mai áron megközelíti az 1500 milliárd dollárt. Egy tavalyi amerikai közvélemény-kutatás szerint a megkérdezett fehérek 90 százaléka úgy vélte, semmilyen állami kártérítést nem kell fizetni a rabszolgák leszármazottainak, míg a feketék 55 százaléka a készpénzben történő kárpótlást pártolta. A fehérek 32 százaléka úgy vélte, a kényszermunkából egykoron profitált cégek jogutódjainak nem kell bocsánatot kérniük, míg a feketék 68 százaléka ragaszkodna legalább ehhez a formális aktushoz.

A március végén kezdett perfolyamat végső sikerében nemcsak a "közvetlen" bizonyítékok miatt reménykednek a felperesek, hanem mert ügyüket most Edward Fagan viszi. A New York-i ügyvéd azzal szerzett vi1ághírnevet, hogy 1998-ban 1,25 milliárd dolláros kárpótlást tudott kicsikarni a svájci bankoktól holokausztáldozat ügyfelei számára. Ugyanakkor a dél-afrikai aphartheidrezsim áldozatai, akik több nemzetközi céget pereltek be a fajüldöző kormány támogatása miatt, tavaly novemberben menesztették Fagant. A The Star johannesburgi napilap szerint az áldozatok megelégelték a nagyképű ügyvéd feltűnősködését, úgy ítélték meg, ügyüknek inkább árt, mint használ Fagan örökös sajtószereplése. A hírverés, amint az várható volt, a Lloyd's-ügyben sem maradt el. Fagan kijelentését, miszerint a rabszolgák leszármazottainak ugyanannyi joguk van a kárpótlásra, mint bármelyik más, genocídiumot elszenvedett népcsoportnak, brit és amerikai lapok tucatjai idézték.