Több mint 280 napos alkudozás és kétszeri sikertelen nekifutás után ötpárti szövetségi kormányt alakított Belgiumban Yves Leterme, a flamand kereszténydemokraták vezetője. A kereszténydemokrata–liberális–szocialista koalíció azonban csak a kormányprogramról állapodott meg. A régióknak nagyobb önállóságot követelő északi Flandria által sürgetett intézményi reformokról július közepéig folyó tárgyalások eredménytelenül végződtek, mert a déli Vallónia vonakodott a föderatív alkotmányos berendezkedés megváltoztatásától. Leterme erre benyújtotta lemondását, amit azonban II. Albert király nem fogadott el. A sokadik patthelyzet láttán szeptemberben a nacionalista Új Flamand Szövetség felmondta a választási szövetséget Leterme pártjával, megvonta támogatását a kormánytól – és ezzel lényegében elhárult az érdemi flamand–vallon tárgyalások legfőbb akadálya. A párbeszéd októbertől már nem a Leterme-kormány égisze alatt, hanem közvetlenül a két fő nyelvi közösség között folyt. A pénzügyi válság elterelte a figyelmet a kiújult flamand–vallon viszálykodásról, a Fortis és a Dexia bank megmentésével pedig a francia ajkúak körében is javult Leterme megítélése.