Németországban évek óta panaszkodnak az ipar, a természettudományos kutatóhelyek, intézetek, egyetemek képviselői, hogy a fiatalok sokkal szívesebben jelentkeznek társadalomtudományi, filológusi vagy éppen művészeti pályára, mint mérnöknek, fizikusnak vagy matematikusnak. Szuperdivatszakok vannak az egyetemeken és főiskolákon: pszichológushallgatónak csak többéves várakozás után lehet bejutni, s tömeges a jelentkezés azokra a szakokra is, ahol "valami médiadolgot" lehet tanulni. Az elektrotechnika vagy az elméleti fizika iránt viszont évek óta lanyha az érdeklődés.

Most mintha felvillanna egy halovány reménysugár: a szövetségi statisztikai hivatal szeptemberben közzétett, legfrissebb jelentése szerint az elsőévesek között az átlagnál jobban növekedett a mérnöki szakokra beiratkozottak száma. Összesen 313 ezer diák kezdte meg felsőfokú tanulmányait (ez 6 százalékkal több, mint az előző tanévben), közülük a műszaki karokra 61 ezren iratkoztak be, ez pedig 9 százalékos, tehát az átlagosat meghaladó növekedés.

Csakhogy éppen ezeken a szakokon a legmagasabb a lemorzsolódás. A tapasztalatok szerint a mérnöki ismeretek elsajátítása lehet a legfárasztóbb, legalábbis ezt mutatja, hogy az ide beiratkozottak egyharmada nem jut el a diplomáig, abbahagyja. Arról nem is beszélve, hogy a műszaki tudományok alapjait adó matematika, fizika és egyéb természetismereti diszciplínák változatlanul mostohák a továbbtanulók szemében: ide csak 3 százalékkal többen jelentkeztek.

Így valószínűleg még sokáig nem fogják elérni azt az oktatáspolitikusok által már évekkel ezelőtt kitűzött célt, hogy az egyes korosztályok legalább 40 százaléka iratkozzon be egyetemre vagy főiskolára (jelenleg ez az arány 37 százalék), s ezen belül is legalább 40 százalék természettudományi vagy mérnöki tanulmányokat folytasson (jelenleg 33 százalék).

Az okok szerteágazóak. Egyrészt már maga a középiskolai oktatás sem biztos, hogy fel tudja kelteni a diákok érdeklődését a természettudományos vagy a mérnöki szakok iránt. Oktatáspolitikusok panaszai szerint ugyanis kevés az ilyen szakokat tanító jó tanár a gimnáziumokban, az igazán jókat pedig elcsábítja a jobban fizető reálszféra. Az ördögi kör ezzel bezárul, a kitörést most attól az egyelőre csak javaslat formájában létező elképzeléstől remélik, hogy valamennyi középiskolában vezessenek be egy új tantárgyat az általános műszaki tudományok alapszintű oktatására.

S belejátszik persze a pénz is. A felsőoktatás finanszírozása fejkvóta alapján történik, s egy átlagos diák egyévi tanítási költségei 5500 euróra rúgnak. Átlagos diák és átlagos szak persze nincs: ez a pénz elegendő bölcsészkari képzésre, szociológusok, filozófusok oktatására - de egy ttk-s hely már évi 6800 euróba, egy műszaki egyetemi diák pedig 7400 euróba kerül. Érthető, ha az egyetemek sem tiltakoznak túlzottan a jelenlegi arányok ellen.

Tiltakozhatnának viszont az ipar, és általában a nemzetgazdaság ügyeinek képviselői. A McKinsey üzleti tanácsadó cég a Robert Bosch Alapítvány számára készített, a közelmúltban közzétett elemzése szerint a jelenlegi arányok fennmaradása esetén 2020-ig a felsőfokú végzettségű szakemberek hiánya 1200 milliárd euró GDP-kiesét okoz majd Németországnak.

WEYER BÉLA / BERLIN