Mit írnak majd a 21. század eleji nyugati társadalmak szexuális életéről a jövő történészei? Szabados, kicsapongó, avagy puritán, visszafogott a nemi életünk? Az újságosstandok tele vannak fóliázott magazinokkal, az utcák szexshopokkal, a kábeltévék éjszaka kemény pornót sugároznak, az interneten hemzsegnek a hetero-, bi- és homoszexuális, pedofil, szadomazochista, sőt - ember-állat szexet bemutató - zoofil pornográf oldalak. A híradók ember és guminő nászáról, a cölibátusra felesküdött papok pedofil botrányairól, nővé operált férfiakról tudósítanak, az újságok arról a trendről, hogy az újabb és újabb generációk egyre korábban veszítik el a szüzességüket.

Mindez azonban talán csupán a látszat, s megváltozna a kép, ha minderről a média nem számolna be, illetve ha nem a deviáns és extrém szenzációkra ugrana, hanem az átlagember nemi életére volna kíváncsi. Márpedig az átlagember, ha szexről van szó, inkább óvatos és konzervatív - kiváltképpen az 1980-as évek közepétől, az AIDS-pánik kezdetétől fogva.

A zsidó-keresztény civilizáció amúgy is az egyetlen, amelyben a szex élvezetének művészete, "ars erotica" helyett csupán szexről szóló tudomány, "scientia sexualis" jött létre - véli Michel Foucault, az 1984-ben elhunyt francia filozófus és történész A szexualitás története című könyvében. Kínában, Indiában vagy a régi görögöknél a gyönyörben a gyönyört keresték, míg a mi civilizációnkban a szexualitás mint gyönyörűség évszázadokig csupán bűntudatként nyert kifejezést annak intézményesített formájában, a gyónásban - állítja a nyelvét a keresztény Európa hagyományain előszeretettel köszörülő Foucault.

Pedig az emberi kultúra a gyönyör kultúrájának indult. Ha a legkiegyenesedettebben, többnyire két lábon járó, Közép-Afrikában őshonos csimpánzokat nem számítjuk, az ember az egyetlen főemlős, amelynek a hímje és a nősténye - alapértelmezésben - egymással szembefordulva közösül, ami kétségtelenül a két lábon járás következménye. A szemből való közösülés vezetett el olyan evolúciós eredményekhez, mint amilyen az öncéllá váló gyönyörszerzés, illetve a szerelem. A férfi és a nő egymás felé fordulása a szexuális aktus során számos történész - köztük a legősibb civilizációkat kutató magyar Komoróczy Géza - véleménye szerint az emberré válás folyamatában végbement egyik, ha nem "a" legfontosabb ugrás volt.

A fejlett civilizációk közül Indiát illeti az a dicsőség, hogy a legkorábban hozott létre szexuális tárgyú írásműveket, melyekből a nemi örömszerzés filozófiáját és technikáit sajátították el a szanszkrit nyelven írni-olvasni tudó kasztok tagjai. A legismertebb fennmaradt erotikus mű, a Káma Szútra ma is az egyik legnépszerűbb könyv a világon. Ugyanakkor persze India, mint minden nagyobb kultúra, ismerte a szex "egyéb", a házasságban nem okvetlenül gyakorolható formáit is; már az ókorban leírták a házasságtörés, a homoszexualitás, az exhibicionizmus, a prostitúció, a szadizmus, a mazochizmus, a zoofília, sőt a nekrofília jelenségeit.

A klasszikus görögöknél a legtermészetesebb jelenségnek számított például a homoszexualitás. Platóntól tudjuk, hogy Szókratész - miközben házsártos felesége, Xantippe otthon várta - előszeretettel hált fiatal fiúkkal, csakúgy, mint társai. A fiatal fiúk gyakran orálisan elégítették ki a tekintélyesebb polgárokat; két meglett férfi között ritkán fordult elő nemi aktus. A leszboszi szerelemben is elfogadottabb volt a fiatal lányokkal való együttlét, mint a két érett nő közötti. Az ókori görög polgárok gyakrabban közösültek a hetérákkal, mint feleségükkel, akik odahaza a gyermekeket nevelték és a háztartást vezették.

A zsidóknál a mózesi törvények tiltották - egyebek mellett - a házasságtörést, a homoszexualitást, illetve az állatokkal való közösülést; ami egyrészt azt jelzi, hogy volt mit tiltani, másrészt meghatározta a zsidóság, majd a kereszténység szexualitással kapcsolatos attitűdjét is. A kereszténység tovább is lépett, amennyiben például Pál apostol korinthusbeliekhez írt első levelében a következő intelmek szerepelnek: "jó a férfinak asszonyt nem illetni", illetve, hogy "akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna". A zsidóság, a kereszténység és az iszlám a szexet csak a házasság intézményén belül ismerte el - azt is csak azért, mert megmondatott: "szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a földet".

Az élvezetet a házasságon belül általában véve megtűrték, ám már az 5. század elején Hippó püspökeként működő Szent Ágoston is azt állította, hogy Ádám a bűnbeesés előtt nem érzett nemi vágyat, illetve örömöt, amiből a későbbi teológusok arra következtettek, hogy a nemi élet közben érzett kéj egyenesen a bűnbeesés következménye, s ezért maga is bűn. A reneszánsz ugyan új, erotikus szellemet hozott Európába, ám a 19. században a "viktoriánus erkölcsök" alatt nem is értettek mást, mint a szexualitás elnyomását: a nemi élet csak házasságon belül, gyermeknemzési céllal (sötétben és jószerével az úgynevezett misszionáriuspózra szorítkozva) volt legitim.

A szexualitás mellett fellépni ezért egyet jelentett a keresztény házasság intézményének bírálatával. Az angol jakobinusok a 18. század végén a házasságot egyenesen a rabszolgasághoz hasonlították. A Németországban 1891 és 1919 között működő Haladó Nők Egyesületeinek Ligája a házasság intézményének bojkottjára és a szex élvezetére buzdította honfitársait. Az első igazi fordulatot azonban csak a bécsi orvos, Sigmund Freud, illetve tanítványai hozták. A pszichoanalízis bebizonyította, hogy a felszín alatt, a tudattalanban mindig is működött az "örömelv", vagyis az ember mindig is törekedett a szexuális élvezetre, ha elfojtotta is azt. Freud baloldali tanítványa, Wilhelm Reich a harmincas évek elején megjelent A szexuális forradalom című könyvében tanítómestere gondolatainak népszerűsítésén túl a fogamzásgátlás módszereinek elterjesztését és az abortusz engedélyezését is követelte.

A sors iróniája, hogy bár a "szexuális forradalom" kifejezést freudisták használták először, az a mozgalom, amely Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a hatvanas és hetvenes években e néven szökkent szárba, már a Freud és tanítványai által képviselt patriarchális, "férfisoviniszta" szemlélettel is szembeszállt. E forradalom 1960-ban, "a szex kizárólag a gyermeknemzést szolgálja" elvet a gyakorlatban is tagadó antibébi-tabletták elterjedésével kezdődött. Amerikában már a negyvenes-ötvenes évek fordulóján megindult az ez irányú erjedés. Alfred Kinsey, a Szexuális Kutatások Intézetének alapítója 1948-ban a férfiak, 1953-ban pedig a nők szexuális viselkedésről adott ki egy-egy könyvet, amelyekből kiderült, hogy az amerikaiak a valóságban szabadosabban éltek a feltételezettnél: a férfiak 50, a nők 26 százalékáról derült ki, hogy voltak házasság előtti vagy azon kívüli nemi kapcsolataik.

A hatvanas-hetvenes évek hippimozgalma felkarolta a szabad szerelmet, s három évtizede Shere Hite amerikai szexológusnő megjelentette az első Hite-jelentést, amelyet később újabbak követtek. Hite azzal a megállapításával robbant be a köztudatba, miszerint azoknak a nőknek, akik nemi aktus közben sohasem élnek át orgazmust, 70 százaléka könnyűszerrel képes elérni azt maszturbálás útján. Ebben az időszakban énekelték a Hair című musicalben, hogy "a maszturbálás klassz lehet".

A hatvanas-hetvenes évek szexuális forradalma által felszabadított generációk megnövekedett promiszkuitásának a nyolcvanas évek derekán hirtelen vége szakadt, amikor pusztító útjára indult az AIDS. A mostani európai fiatalok egy része ugyan - a védekezés lehetőségének birtokában - ismét szabadosabb, a többség viszont mintha konzervatívabb volna a kalandokat illetően, mint szülei.

GERLÓCZY FERENC