HVG

A gazdasági növekedés lelassulása és a jövedelmeket megcsapoló kormányzati megszorítások sem vették el a magyarok évek óta élénkülő bankolási kedvét. A lakosság körében tovább tart a hitelfelvételi konjunktúra: 2006-ban 28 százalékkal bővült a lakossági kölcsönök állománya, és csak az idei első negyedévben érzékelhető némi megtorpanás. A hazai vállalatok hitelfelvételi hajlandósága ugyan elmarad a lakosságétól, de a tavalyi 11 százalékos növekmény sem rossz a GDP alig 8 százalékos nominális bővülése mellett. Minthogy a bankok kihelyezéseiben egyre nagyobb súlyt képviselnek a háztartások hitelei (arányuk ma már megközelíti az egyharmadot), a bankok ez irányú lehetőségeinek növekedését egyre inkább a lakosság töretlen eladósodási hajlama határozza meg. Elsősorban ennek tudható be, hogy évről évre nő a bankhitelek GDP-hez viszonyított aránya: tavaly elérte az 57 százalékot, amely még fényévnyi távolságra van ugyan az euróövezetre jellemző 178 százaléktól, de az újonnan csatlakozott uniós országok között már nem számít alacsonynak.

Az alacsony kamatozású, svájcifrank-alapú, szabad felhasználású jelzáloghitelek vitték a prímet: egy év alatt több mint duplájára nőttek e kihelyezések, értékük megközelítette a 600 milliárd forintot. Jórészt ennek köszönhető, hogy a fogyasztási jellegű bankhitelek tavaly 40 százalékkal bővültek, ami még mindig nagyon magas, noha 20 százalékponttal alacsonyabb a 2005. évi növekedésnél. A háztartások évek óta tartó hitelfelvételi láza egyelőre nem növelte meg a problémás kihelyezések arányát: e mutató tavaly is az összes banki hitel három százaléka alatt maradt. Némileg árnyalja a képet, hogy a legnagyobb bedőlési arányt mutató gépjárműlízing közvetlenül nem a banki mérlegeket terheli, holott a lízingcégek többsége mögött bank áll. A hitelkihelyezések bővülését meghaladó tőkeemelés és az óvatos céltartalék-képzési gyakorlat miatt a bankszektor fizetőképességi mutatója továbbra is jónak mondható: 11 százalékos. Pedig 2006-ban fél tucat kereskedelmi bank szenvedett jókora (összesen mintegy 9 milliárd forintra rúgó) hitelezési veszteséget a Transelektro csődje miatt, ami nyereségüket megcsapolta ugyan, fizetőképességüket azonban nem veszélyeztette.

Miközben a bankok hitelei és összes eszközei egyaránt közel egyötödével bővültek tavaly, a növekvő aktivitáshoz szükséges források előteremtését kissé megnehezítette a 2006. nyári Gyurcsány-csomag folyományaként szeptembertől ketyegő kamatadó, amely mintegy 300 milliárd forinttal apasztotta júliusban és augusztusban a bankok betétállományát. A hitelintézetek többsége azonban megtalálta a módot a kieső források pótlására, elsősorban befektetésialap-kezelőik kamatadó-kímélő kibocsátásai révén. De az adófizetés kezdetének kitolását biztosító tartós lekötésű betétek és a hosszú futamidejű jelzáloglevelek is megtették a hatásukat, így a betétállomány lejárati ideje látványosan meghosszabbodott.

HVG

Habár a kamatadó mellett a már második éve kirótt különadó is megcsapolta jövedelmüket, a magyar bankok adózás utáni nyeresége összességében mégis 15 százalékkal bővült. Ez az éves átlagos eszközállományra vetítve 1,9 százalékos jövedelmezőséget, az éves átlagos saját tőkére vetítve pedig 22,3 százalékos megtérülést jelent, ami nemzetközi összehasonlításban jó eredménynek számít, még akkor is, ha leszámítjuk az infláció jövedelemfelfújó hatását (e nélkül 18 százalékos megtérülést kapunk). Ez persze az átlag; hogy ki milyen tényleges megtérülést ér el, az egyéni ügyességén múlik. Az egyedi jövedelmezőségi mutatók (lásd táblázatainkat és Bebetonozva? című írásunkat) azt tükrözik, hogy ebben az összevetésben is az nyert, aki jó időben volt jó helyen, vagyis amelyik bank jókor szállt be a lakossági és a kisvállalkozói üzletágakba (örökölt hadállásai miatt ez természetesen az OTP Banknak sikerült a legjobban).

A magyar bankszektor - romló körülményei ellenére is - magas profitszintje a csak lassacskán mérséklődő kamatmarzsnak köszönhető, amely még mindig csaknem háromszorosa (3,7 százalék) az euróövezetbeli szintnek, miközben a díjakból és jutalékokból származó jövedelmek is szépen araszolnak fölfelé, ma már meghaladják az eszközök egy százalékát. S bár a magyar bankszektor költséghatékonysága évről évre javul, az éves átlagos eszközértékre vetített 2,7 százalékos költséghányad még mindig duplája az euróövezetinek. A magas költségszint mellett kialakult jó profitabilitás azt tükrözi, hogy a Magyarországon működő bankok többsége az ügyfelek megszerzéséért folyó - agresszív reklámkampányokban, vonzó akciókban és direkt marketingben testet öltő - versengés mellett is képes költségeit a kamatokban és díjakban érvényesíteni. Jócskán van még tere az ügyfelek érdekét szolgáló árverseny erősödésének, amely nemcsak az éppen akciós termékek áraiban, hanem a teljes állományra vetített árszintekben is megmutatkozik. Amíg azonban a magyar bankpiac oligopolisztikus szerkezete és a banki termékek iránti kereslet folyamatos emelkedése módot ad a versenypiacinál nagyobb marzsok érvényesítésére, addig az ügyfelek csak a napról napra szélesedő termékkínálattal és a javuló szolgáltatásminőséggel vigasztalhatják magukat - igaz, a múltból nézve ez sem semmi.

A tartós profittermelést megalapozó növekedés kulcsát a bankok többsége egyre inkább a lakossági és kisvállalkozói ügyfélkörben látja, még akkor is, ha a kellő számú kuncsaft megszerzése az első időkben jelentős beruházásokkal jár. Az úgynevezett retail, vagyis a háztartások és kisvállalkozások körében végzett üzletek irányába való nyitás a bankok fióknyitási lázában is megmutatkozik: nincs hét, hogy ne kapnánk hírt valamely bank új kirendeltségének létesítéséről. Miközben a telefonos és - ha lassabban is, de azért érezhetően - az internetes bankolás is terjedőben van, a korábbi várakozásokkal szemben nem csökken az igény a személyes kapcsolatteremtésre is alkalmas fiókhálózat igénybevétele iránt.

Ennek felismerése készteti a bankokat arra, hogy nyereségük jelentős részét - a jövőbeli profitnövelés reményében - hálózatfejlesztésre fordítsák. Az Erste Bank a postahivatalok informatikai rendszerének fejlesztésével próbálja erősíteni piaci pozícióját, a Raiffeisen Bank, a CIB Bank, az UniCredit (korábbi nevén: HVB) Bank, a Magyarországi Volksbank és a Budapest Bank pedig új fiókok nyitásával igyekszik újabb ügyfeleket magához láncolni, sőt még a kimagasló pozícióját féltő OTP Bank is bővítette hálózati egységeinek számát. A két évvel korábbi helyzettel szemben, amikor az összeolvadások folyományaként még fiókokat zártak be a bankok, 2006-ban 150 új egység megnyitásával 1375-re nőtt a banki fiókok száma. Az ügyfélszerzési láz a hitelintézetek foglalkoztatási politikájában is megmutatkozik: miközben a költséghatékonyság jegyében a háttérben dolgozók száma csökken, a kiszolgáló személyzet egyre bővül. A bankszektor átlagos állományi létszáma tavaly 2400 fővel gyarapodva 31 ezerre nőtt, s emellett az ügynöki tevékenység is előretört.

A profithajsza jegyében a bankok nem csupán klientúrájukat bővítik, de az egy ügyfélnek eladott termékek számát is megpróbálják szaporítani. Ennek kézenfekvő módja a biztosítások hozzákapcsolása banki szolgáltatásokhoz (most már nemcsak a különféle hitelekhez, de a betétekhez is), amire jó lehetőséget nyújt a tulajdonosi pozíció, mint például az OTP kezében lévő Garancia biztosító, valamint a K&H Bank, illetve az MKB Bank saját alapítású biztosítója esetében. Tavaly fordított irányú kapcsolat jött létre: a legnagyobb hazai biztosítótársaság, az Allianz Hungária a korábban a magyar piacról kivonult, vele azonos tulajdonosi csoporthoz (a német Allianzhoz) tartozó Dresdner Bank licencét felhasználva hozott működésbe kereskedelmi bankot abban a reményben, hogy a biztosító kiterjedt ügyfélkörét és ügynökhálózatát felhasználva rentábilis méretű piachoz juthat. A biztosítási szektor az idén sem maradt tétlen: a tavasszal a párizsi székhelyű Axa biztosítótársaság vásárolta meg a lakáshitelezésben aktív Ella Első Lakáshitel Kereskedelmi Bankot, amivel biztosítási termékei értékesítésének újabb csatornáját nyitotta meg. De az FHB Földhitel- és Jelzálogbank is új szereplővel, a múlt év végén megalapított FHB Kereskedelmi Bankkal bővítette a hazai bankpiacot.

Míg a külföldi szakmai hátterű bankok többsége a magyar piacon próbálja erősíteni pozícióit, addig a szakmai tulajdonost nélkülöző OTP a kelet- és közép-európai bankpiacokra fókuszál. A szlovák, bolgár, román és horvát akvizíciók után 2006-ban két szerb bankkal (Niska Banka és Zepter Banka), az orosz Investsberbankkal és az ukrán CJSC Bankkal bővült az OTP-portfólió. Hasonló irányú, bár jóval szerényebb mértékű terjeszkedési politikát az OTP-n kívül csak a német tulajdonosától erre felhatalmazást kapott MKB folytat, amely a bolgár Unionbank 2005-ös bekebelezése után tavaly a román Romexterrában szerzett többséget. A többi magyarországi bank esetében a külföldi anyabank közvetlenül vásárol fel kelet- és közép-európai bankokat.

A hazai bankpiacon továbbra is két tényező alakíthatja az erőviszonyokat. Az egyik a bankok célirányos törekvése pozíciójuk növelésére a leginkább testhezálló piaci szegmensekben, aminek eszközéül elsősorban az elérhetőség és a kínált termékkör bővítése szolgál. A piac átrendeződésének másik mozgatórugóját a fúziók és felvásárlások jelenthetik. "Szabad prédaként" megszerezhető pénzintézet már alig van a magyar bankpiacon: ilyen az FHB, amelynek privatizációja többszöri halasztás után újra napirenden van. A másik lehetőséget az anyabanki fúziók adják. Korábban így jött létre a Hypobank és a BA-CA fúziójaként a HVB Bank, amely 2007-től UniCredit Bank néven működik, miután az olasz Unicredito egyesült a német anyabankkal. Hasonló fejlemények várhatók a CIB és az Inter-Európa Bank (IEB) anyabankjai, az olasz Banca Intesa és Sanpaolo IMI között végbement egyesülés hatására, amelynek első állomásaként 2007. január 1-jével létrejött az Intesa SanPaolo SpA nevű piacvezető itáliai bank. Az anyabanki fúziók következtében a magyarországi leányok is összeolvadnak, aminek hatására az egyesített CIB-IEB megküzdhet a második helyezésért a K&H-val.

Bár a hazai bankvezetők már tavaly az "aranykor" végét vizionálták, ez mégsem következett be, sőt még az idei első negyedév alapján sem indokolt vészharangot kongatni, hiszen a szektor adózott eredménye az újabb megpróbáltatások (szolidaritási adó, bankokra kirótt járadék) dacára is ötödével meghaladta az egy évvel korábbit. Bár a lakosság reáljövedelmének csökkenése az idén már valóban visszavetheti az utóbbi évekre jellemző hitelfelvételi dinamikát, eddig ennek a jele sem látszik. A romló jövedelempozíciók mellett persze mind a lakossági, mind a vállalati ügyfélkör fizetőképessége gyengülhet, ami megnövelheti a bankok céltartalékolási igényét és hitelezési veszteségét. Különösebb aggodalomra azért még nincsen ok, hiszen a felzárkózó magyar bankpiacon bőven van még tér a szolgáltatások bővítésére, különösen akkor, ha a bankok kellő innovációval alkalmazkodnak az ügyfelek igényeihez. Jó példa erre az ingatlanra mint jelzálogra alapított szabad felhasználású hitelek meglódulása, ami a megszorítások miatt behatárolt lakossági jövedelmek hitelképességet rontó hatására adott válaszként is értelmezhető.

VÁRHEGYI ÉVA