Több nagyságrenddel módosíthatja a világ olajtartalékaival kapcsolatos becsléseket, ha igaznak bizonyul egy, a kőolaj keletkezésére vonatkozó alternatív elmélet. Az ezt felvető tudósokat sarlatánoknak minősítik a felkent szakmabeliek, a vita azonban máig nem csitult.

A fekete arany hagyományos, Mihail Vasziljevics Lomonoszov orosz kémikus által kidolgozott "születési" elmélete szerint a szénhidrogének - vagyis a kőolaj és a földgáz - több millió évvel ezelőtt elpusztult növények és állatok maradványaiból keletkeztek. A szénhidrogénekben valóban megtalálhatók mindazok az elemek (szén, hidrogén, oxigén, nitrogén, kén, foszfor), amelyek az élőlényekben - éppen csak eltérő arányokban. De ha ez nem lenne elég, a fekete arany ráadásul elhalt élőlénymaradványokat is rejt magában.

Thomas Gold, a Cornell Egyetem másfél évvel ezelőtt elhunyt csillagásza nagy port felvert tanulmányaiban viszont amellett kardoskodott, hogy a szénhidrogének szervetlen anyagokból jönnek létre, valószínűleg a kőolajban talált szerves anyagok, a nagy mélységben is életképes baktériumok anyagcseréjének következtében.

Nem ő volt az első Lomonoszov-kritikus. Mintegy fél évszázaddal ezelőtt szovjet tudósok is azt kezdték el pedzegetni, hogy a kőolaj netán több tíz kilométer mélyen, óriási nyomás hatására szervetlen anyagból képződik. Az elméletet olyannyira komolyan vették, hogy arra alapozott számítások nyomán a Kaszpi-tenger térségében, Nyugat-Szibériában, de a Dnyeper-Donyec-medencében is próbafúrásokat végeztek - állítólag sikerrel. A teóriát támasztja alá az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának Közlönyében négy éve megjelent publikáció, mely szerint metánból (tehát szervetlen anyagból) nagy nyomáson és hőmérsékleten oktán és etán - azaz a nyersolaj, illetve a földgáz fő összetevői - keletkezhetnek.

A renegát elméletnek nyomatékot ad, hogy egyes, korábban kimerülni látszó olajmezők megmagyarázhatatlan okból "újratöltődnek". Példaként a Mexikói-öbölben lévő Eugene-sziget melletti olajlelőhelyet emlegetik. Erre az 1960-as évek végén bukkantak a kutatók, s a fölé épített fúrótorony az 1970-es évek elején napi 15 ezer hordónyi jó minőségű nyersolajat termelt. Ez a mennyiség az 1980-as évekre azonban alig 4 ezer hordónyira apadt, majd egy évtized elmúltával hirtelen ismét 15 ezerre ugrott. Ennek folytán a korábban 70 millió hordónyira becsült készletet is immár 400 milliósra taksálták. A szakértők legnagyobb meglepetésére kiderült: az olajmező alján lévő hasadékból - nem tudni, milyen forrásból és mélységből - valóságos olajfolyam tölti fel a kimerülni kezdett természetes "tartályt".

IZSÁK NORBERT