Kormányválsághoz vezetett Olaszországban a Silvio Berlusconi vezette jobbközép koalíció megsemmisítő veresége az április eleji helyhatósági választáson. A kereszténydemokraták négy minisztere kilépett a kabinetből, Berlusconi pedig benyújtotta lemondását az államfőnek, aki újra őt kérte fel kormányalakításra. Az új kabinetben megerősödtek az Északi Liga pozíciói, így a hosszú betegség után a politikai életbe visszatért Umberto Bossi vezette szeparatista pártnak sikerült elérnie, hogy november közepén törvényerőre emelkedett az ország föderalista átalakítása. Újabb feszültséget keltett a koalícióban Antonio Fazio jegybankelnök augusztusban kirobbant korrupciógyanús ügye. Az ellenzék és a kormány több tagja is rossz néven vette, hogy Berlusconi nem gyakorolt nyomást Fazióra lemondása érdekében. Tiltakozásképpen távozott a kormányból Domenico Siniscalco pénzügyminiszter, helyére elődjét, Giulio Tremonti miniszterelnök-helyettest nevezték ki. Az Európai Bizottság korábbi elnöke, a pártonkívüli Romano Prodi vezetésével Unió néven tömörült baloldali erők októberben előválasztáson döntöttek közös miniszterelnök-jelöltjükről, és a voksok háromnegyedét Prodi kapta.