A Németországban tevékenykedő huszonhárom magyar vállalat közül, amelyek ellen a tavaly áprilisi, Pannonia fedőnevű ellenőrzési akció nyomán indított eljárást a német vámhatóság, eddig csupán hét esetében zárultak le a vizsgálatok. Közben idén áprilisban további húsz társaság ellen indult eljárás egy, az előzőhöz hasonló, ezúttal Bunda néven futó razzia után. Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének alelnöke szerint már négy cég vált fizetésképtelenné annak következtében, hogy az eljárás idejére a magyar vállalkozások kinti számláit zárolták.

Az ügy mindazonáltal diplomáciai viharokat is kavart: Somogyi Ferenc külügyminiszter június 9-én erről tárgyalt a budapesti német nagykövettel, Ursula Seiler-Albringgal, akinek egy - nyilvánosságra nem hozott - kérdéshalmazt tartalmazó jegyzéket is átadott. Egy héttel korábban pedig arról állapodott meg a két ország külügyminisztériuma, hogy nemsokára német-magyar vegyes bizottság vizsgálja ki a magyar vállalkozókkal szembeni német eljárásokat.

Bár a honi sajtó többször igazságtalanságot emlegetett, egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy a német hatóságok nem a rájuk vonatkozó jogszabályok alapján jártak volna el. Az érintett magyar munkáltató cégeket azzal vádolják, hogy míg idehaza csupán a falból bejelentett minimálbérre jutó társadalombiztosítást fizették munkavállalóik után, németországi járulékfizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget. Ennél is súlyosabb vád, hogy néhányan a vállalkozás örve alatt egyszerűen olcsó magyar munkaerőt közvetítenek ki. A német hatóságok szerint mindazon cégek e kategóriába esnek, amelyek Magyarországon nem folytatnak valós tevékenységet - s hogy melyek ezek, azt részben magyar magánnyomozó irodák segítségével állapítják meg. A német hatóságok azt is tudni vélik, hogy a kontingensrendszer magyar résztvevői mögött valójában néhány nagyobb vállalkozás hálózata áll, amelyek az üzelmek révén zsíros haszonhoz jutottak.

Tóth Boldizsár cége, a Tóth Kft. az ellenőrzésen fennakadt társaságok közül tizenháromnak a németországi hivatalos ügyeit intézte - azok forgalmának 3-6 százalékát kitevő jutalékért. Tóth a HVG kérdésére a következőt mondta: a kontingensrendszer szabályai nem rendelkeznek egyértelműen arról, hogy a németországi engedélyek megszerzése után milyen rendszerességgel kell a cégeknek Magyarországon gazdasági aktivitást folytatniuk. Információink szerint a lebukott magyar cégek némelyikének szinte semmiféle itthoni tevékenysége nincs.

A magyar építő- és szerelőipari vállalkozások a német-magyar államközi szerződések alapján továbbra is csak az 1989 óta működő kontingensrendszer keretei között tevékenykedhetnek a német piacon, de más ágazatokban - a szolgáltatások Európán belüli szabad áramlása jegyében - már lehet Németországban vállalkozni. Míg az előbbi esetben a piacra lépés egy számos feltételt - például a hazai tevékenységet - vizsgáló minősítési eljáráshoz kötött, addig a szolgáltatók akár egyéni vállalkozóként is szerencsét próbálhatnak Németországban. Ez persze ugyancsak lehetőséget nyújt a német hatóságok által célkeresztbe vett visszaélésekre.