A világ kőolajkészleteinek tizedét birtokló Kuvaitban, ahol az egy főre jutó GDP évi mintegy 18 ezer dollár, évszázadokon át a hajózás volt a lakosság egyik legfőbb megélhetési forrása. Noha a halászat és a tengeri kereskedelem ma csupán a GDP töredékét adja, a kuvaitiak tenger iránti vonzalma mit sem csökkent. E gazdag ország polgárai közül azok, akiknek kedvük szottyan rá, meg is engedhetik maguknak, hogy saját jachtjuk legyen. Kuvaitváros belső tengerparti szakaszán négy jachtkikötő is működik, amelyekben a legkülönbözőbb méretű és komfortfokozatú hajók sorakoznak. Itt egyébként nem az számít igazán, hogy valakinek a hajója 9 vagy 15 méteres-e, hanem hogy hol készült: a negyedmillió dollárért vesztegetett, Dubaiban gyártott jachtoknál sokkal nagyobb becsületük van az ugyanekkora, de háromszor annyiba kerülő amerikaiaknak.

A gazdag olajmonarchia állampolgárai számára - a 2,75 milliós lakosság közel kétharmada külföldi munkavállaló - a pénz más tekintetben sem számít. Az emírség minden kuvaiti család részére, állampolgári jogon biztosítja az otthonhoz jutás lehetőségét - kész lakás, illetve kedvezményes építési hitel formájában. Kuvaitváros belső kerületeiben általánosak a két-három szintes, 500-800 négyzetméter alapterületű villák; ahhoz, hogy valaki igazán jómódúnak számítson, az kell, hogy a háza például a tengerparton legyen (eközben az itt élő vendégmunkások zöme nem is álmodhat saját házról).

Nem egy kuvaiti érzi úgy, azt is megengedheti magának, hogy vagyona egy részét az iszlám kultúrának, országa szellemi értékeinek megőrzésére-ápolására fordítsa. Az elmúlt évszázadok beduinjainak természetközeliségét igyekszik bemutatni a ma emberének, különösen az itt naponta megforduló iskoláscsoportoknak Tárek al-Dughaisim és családja, akik saját költségükön alapították meg és üzemeltetik népszerű állatkertjüket. Tárek Radzsab iskolatulajdonos és műgyűjtő 1980-ban nyitotta meg a nevét viselő múzeumot, ahol ingyenesen tekinthetők meg az iszlám előtti és az iszlám kultúra emlékeit őrző 30 ezer darabos gyűjteményének legszebb darabjai.

A leglátványosabb ilyen múzeum azonban az Abdul Huszein Marafie által építtetett Al-Hasemi-II. hajó, amely a kuvaitvárosi Radisson SAS Hotel melletti tengerparton fogadja a látogatókat. A Marafie-vállalatcsoport jelenlegi elnöke Calicutban, a dél-indiai Malabar tengerpart híres hajóépítő központjában, a névadó Mohammedi 1915-1916-ban készült tervrajzai alapján építtette meg a Mohammedi-II. vitorlást. A háromévi munka után vízre bocsátott hajóval átvitorlázott Kuvaitba, ahol az ma a Radisson szálló egyik ékessége: a betontalapzatra helyezett, 40 méter hosszú hajó ad otthont a hangulatos Al-Boom étteremnek.

A ma mellette álló Al-Hasemi-II. megépítésével Marafie hajóács dédnagyapjának kívánt emléket állítani, aki épp egy évszázada bocsátotta vízre az első Al-Hasemit. A hajótest faanyagát Marafie Kamerunban és Elefántcsontparton választotta ki, az árboc- és keresztvitorlarudakhoz szükséges öles fenyőket pedig Oregonból hozatta. A 84 méter hosszú, többemeletes hajót 2000. január 1-jén avatták fel. Belsejében impozáns rendezvénytermet alakítottak ki, de helyet kapott benne egy hajózási múzeum is, mellette pedig egy 19. századi kuvaiti falu pontos mását építették fel. A különleges hajó - "a kuvaiti nép ezredfordulós ajándéka az emberiségnek" - 2000-ben a legnagyobb, fából készült arab dhauként bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is.