Az akkor még csak 30 milliós Kínában bő egy évtized alatt 2 milliónyian vesztették életüket háborúkban, áttelepítésekben vagy a közembereknek kötelező, évente legalább egy hónapig tartó kényszermunkában. Ez volt az ára a világtörténelem leggyorsabban, legalaposabban és legbrutálisabban kivitelezett egyesítő és egységesítő politikájának, amit Csin Si Huang-ti, az első kínai császár hajtott végre a Kr. e. 3. században.

Az egymással vetélkedő hét fejedelemség vezetőinek egyike-másika már próbálkozott azzal, hogy birodalmat kovácsoljon a hasonló kultúrájú régióban, ám az egyesítéshez egyik uralkodónak sem volt elegendő ereje. A gyermek Cseng hercegről aligha sejtette környezete, hogy ő hajtja majd igája alá a régiót. Bár atyja, a Csinből származó Csuang-hsziang fejedelmi sarj volt, jóformán egész életét afféle előkelő túszként tengette a szomszédos Csao fejedelemségben - olvasható Polonyi Péter Kína története című könyvében. Ott barátkozott össze Lü Pu-vejjel, a kor leggazdagabb luxuscikk-kereskedőjével. Lü pedig - amellett, hogy megunt élettársát is feleségül adta hozzá, aki így Cseng anyja lett - némi pénzzel és intrikával elérte a királyi rokonságnál, hogy a már veszélytelennek ítélt férfit ültessék Csin trónjára. Így is történt, ám mivel Csuang-hsziang hamarosan meghalt, fia, a 13 éves Cseng követte a trónon.

Gyakorlatilag még kilenc esztendeig Cseng anyja, illetve a kancellárnak megtett Lü Pu-vej vezették az országot. Ám az ifjú uralkodó ekkor már kezdte megmutatni az oroszlánkörmeit. Pu-vej és az anyakirályné új bizalmasa, Lao Tu eunuch, bár nem szívelték egymást, még szövetkezni is hajlandóak voltak, hogy megfékezzék az időközben a katonaságot is maga mögé állító Cseng hatalmas ambícióit. Cseng azonban kiszimatolta az összeesküvést, szövetségesévé tette Lüt, aki - sorsa felől megnyugodva - lovakkal szakíttatta szét Laót, s száműzött 4 ezer lázadót. Csengben egy csepp hálaérzet sem volt: kisvártatva száműzte Lüt, aki bánatában mérget ivott - vagy mások itatták ki vele a keserű poharat.

Az ifjú király ekkor kezdett hozzá a birodalom megalkotásához. Közeli tanácsadói javaslatára előbb ajánlatokkal és belső ellentétek szításával igyekezett meggyengíteni a környékbeli hat fejedelemséget, s csak ezután vetette be félelmetes, 100 ezer katonát számláló seregét. A hat fejedelem közül az utolsó 221-ben megadta magát. Ekkor született meg az első kínai birodalom.

És ekkor vette fel Cseng az elkoptatott vang (királyi rang) helyett a császárnak vagy istencsászárnak fordítható huang-ti nevet is. Amint Cay Rademacher német történész állítja, a császár úgy utalt magára, mint az Ég jóváhagyásából uralkodó vezetőre, s dinasztiáját örökkévalónak gondolta, vagy legalábbis olyannak, amely "tízezer nemzedéken át" kitart. Alattvalóitól az "első Csin császár", vagyis Csin Si Huang-ti megszólítást követelte meg.

Csin Si Huang-ti tűzzel-vassal irtotta az addigra egész Kínában elterjedt konfuciánus tanokat. Az őt mégis túlélő gondolatrendszerre azért nézett rossz szemmel - írja Ecsedy Ildikó Kínai császárok és alattvalók című munkájában -, mert az konzervatív módon tanított a családbeli szerepekről, egyebek között azt hirdetve: a legfőbb családfő, azaz az uralkodó gondoskodni tartozik népe jólétéről, s a társadalmi szabályok és rendelkezések a piramis csúcsán álló császárra is érvényesek, akinek elsősorban nem erővel, hanem inkább példaadással kellene uralkodnia. Rendőrminisztere, Li Sze azzal vádolta a konfuciánusokat, hogy azok "nem a jelent tekintik vezérlőjükül, hanem a múltat tanulmányozzák, hogy ezzel lejárassák a mai időket, és a nép közt kétségeket s nyugtalanságot keltsenek".

A korabeli ideológiai tisztogatás során elevenen elástak, illetve a főtereken kivégeztek 460 konfuciánus tanítót, s további ezreket száműztek. Aki a császár parancsát követő egy hónapon belül nem szolgáltatta be a birtokában lévő konfuciánus írásokat és egyéb tiltott történeti műveket, azt a Nagy Fal kezdődő építésére küldték kényszermunkára. Hogy a létesítmény a kialakuló birodalomnak az északi nomád népektől való védelmét szolgálta-e elsősorban, vagy inkább a társadalom fegyelmezését, azt máig nem tudni, de azt igen, hogy még Csin Si Huang-ti életében 4 ezer kilométernyi készült el belőle.

"A nép meghódol a hatalom előtt, de nagyon keveseket lehet megnyerni az igazságosság erénye által" - ez a filozófus tanácsadói által hangsúlyozott gondolat lett a császár politikai ars poeticája. Persze igazságtalanság lenne megfeledkezni azokról a döntéseiről, amelyek hosszú időkre megalapozták az egységes kínai társadalmi és gazdasági fejlődést. Ilyen volt a pénz- és a mértékegységrendszer, valamint az írás egységesítése. Csin Si Huang-ti egyetlen tollvonással eltörölte az írásjelek általa feleslegesnek ítélt negyedét. Azzal is beírta a nevét Kína történetébe, hogy az egész birodalomban azonos szélességű utakat építtetett, s elrendelte: szabványos hosszúságú szekértengelyeket gyártsanak.

Majdhogynem joggal gondolhatta hát: ha valaki, ő igazán megérdemelné a szó szerinti halhatatlanságot. Ezért 3 ezer emberét és vezető tudósát elküldte a déltengerekre, hogy elhozzák neki az örök élet vizét a "halhatatlanok szigetéről". Felfedezői mind egy szálig odavesztek, ám Huang-ti nem volt hajlandó könnyen lemondani neve fennmaradásáról. Miután már 270 palotát építtetett magának, hozzálátott a mai Hsziantól 50 kilométerre fekvő síremlékének megalkotásához, benne egy föld alatti erőddel. A nagyjából 50 négyzetkilométert lefedő komplexumot több százezren építették, maradványait 1974 márciusában találták meg kútásó parasztok. Nemsokára az egész világ tudomást szerzett arról, hogy mi rejtőzött a felszín alatt: több mint 7 ezer, életnagyságú terrakottakatona.

Egy hirtelen betegség vitte el Huang-tit Kr. e. 210-ben. Halálos ágyán megbocsátott a Nagy Fal építésére két évvel korábban elűzött fiának, és őt jelölte ki utódául. A kancellár és a főeunuch hosszú hetekig titkolták a császár halálát, sőt a nevében még legyártottak egy sor rendeletet, de végül mégiscsak bejelentették a hírt. Ám Huang-ti végakaratát megváltoztatva azt üzenték a választott fiúnak és a legfőbb hadvezérnek, Meng Tien tábornoknak: az uralkodó halálos ágyán öngyilkosságra kötelezte őket. Ők - ekképpen bizonyítva uralkodásra való alkalmatlanságukat - engedelmesen eleget is tettek a Huang-ti száját el nem hagyó óhajnak. A birodalom - nem utolsósorban a főtisztviselők intrikájának köszönhetően - hamarosan szétesett. De a birodalmi minta már örökre Kínáé maradt.

IZSÁK NORBERT