Magyarországon 2007 júliusa óta - az uniós irányelv elfogadását megelőzve - az egészségügyi tevékenységről szóló törvény szerint az ügyelet teljes időtartama munkaidőnek minősül. Így teljes egészében beleszámít a heti munkaidőkeretbe, amely az egészségügyben 48 óra kötelező és 24 óra önként vállalható részből áll. Míg korábban Magyarországon megkülönböztették a munkával töltött aktív és a zömében csupán a jelenlétet megkívánó inaktív ügyeletet, másként is díjazva azokat, ez a különbségtétel teljesen megszűnt. A munkaidő-irányelv egyik pontjaként viszont most az uniós szakminiszterek abban egyeztek meg, mintegy lazítva a korábbi javaslatok szigorán, hogy az ügyelet aktív és inaktív időre osztandó, és csak az aktív rész veendő teljes munkaidőként figyelembe. Jóllehet az inaktív ügyelet nem tekinthető pihenőidőnek sem, viszont ilyen laza munka mellett a munkaidőkeret heti öt órával meghosszabbítható.

A hazai kórházak az elmúlt egy évben alkalmazkodtak a teljes egészében munkaidőnek számító ügyelet szabályához. Az ügyeleti rendszer ésszerűsítésére kényszerülve számos egészségügyi intézményben megszüntették a felesleges vagy nélkülözhető éjszakai ügyeleti beosztásokat, a sok munkát adó helyeken pedig műszakokba szervezték a dolgozókat. "A munkaidőkeret csak a hiányszakmákban okoz gondot, mert ott egy orvosra akár havi öt-hét ízben is sor kerülne. Egyéb területeken a havi két-három alkalom belefér a keretbe" - mondta a HVG kérdésre Kőszegfalvi Edit egészségügyi jogász. Nyugat-Európában is hasonló gondot okoz a munkaidőkeret felső korlátja: egy német orvosszövetség számítása szerint a munkaidő 33 százalékos csökkentése 70 százalékkal növeli az egészségügyi dolgozók létszámigényét.

Magyarországon eddig mindössze néhány orvos indított pert az uniós tagságig - 2004. május 1-jéig - visszamenőleg járó ügyeleti díjért. Bár a felperesek minden esetben kivívták, hogy az ügyeletben töltött idő teljes egészében munkaidőnek számítson, arról csak két, egymástól eltérő jogerős döntés született, milyen díjazás jár érte: az egyik túlóradíjat állapított meg, a másik pedig a normál bérnél valamelyest kevesebbet. Az ítéletek többségében ennek meghatározását a munkavállaló és a munkáltató megegyezésének körébe utalták. A jogászok nagy érdeklődéssel várják a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását, amelyben meghatározná, mekkora díjazás illeti meg az ügyeletben szolgálatot teljesítőket. Ha így forintosíthatóvá válik a követelések összege, bizonyára megélénkül a pereskedési kedv - prognosztizálja Kőszegfalvi Edit.