Az új szociális rendszer "kísérleti laboratóriuma" lesz Monok - erről állapodott meg Szűcs Erika szociális miniszterrel Szepessy Zsolt, a borsodi Monok település polgármestere. Ezzel sajátos kormányzati áldásban részesült a helyi képviselő-testület két, a jelenlegi jogszabályokkal ütköző rendelete: az egyik a gyermekvédelmi támogatástól fosztja meg azokat a szülőket, akik nem járatják gyermekeiket óvodába, iskolába, a másik pedig közmunkavégzéshez köti a rendszeres szociális segély kifizetését. Mindez jelenleg - mint azt a HVG-nek a helyi közigazgatási hivatal munkatársa megerősítette - törvénysértő, mert sem a gyermekvédelmi ellátást, sem a rendszeres szociális segélyt nem lehet feltételhez kötni. Ám a kormány is hasonló módosításra készül, hogy minél több segélyezettet munkára ösztönözzön. Monok, valamint a példáját követő Sárospatak vagy a Heves megyei Ivád csupán megelőzte, és Szepessy még a nyomásgyakorlásban is élen jár.

"Az, hogy a segélyt megpróbáljuk munkához kötni, arra a rétegre vonatkozik, amelyik tartós megélhetési formának tekinti a segélyezést, és esze ágában sincs munkát keresni. (...) A visszajelzésekből érződik, hogy elfogyott a társadalmi türelem. Ha egy törvény rossz, kötelességünk megváltoztatni" - érvelt a rendelettervezet mellett a május 21-ei képviselő-testületi ülésen a monoki polgármester, nem is eredménytelenül, mert azt a helyi jegyző jogi ellenvetései ellenére 6:2 arányban megszavazták a képviselők.

A ma is Nyíregyházán élő Szepessy évekkel ezelőtt vetődött Monokra "ingatlanfejlesztésben érdekelt" vállalkozóként, és családi cége megvette a 14. században épült, később reneszánsz stílusban kibővített Monoky-várkastélyt. Ezt az Európai Unió SAPARD-támogatását elnyerve felújította, s kastélyszállóként működteti. Helyi szociális segélyezettek is dolgoztak nála az építkezésen - állítása szerint legálisan, alkalmi munkavállalói könyvvel. Szepessyt az 1800 fős településen 2006-ban választották polgármesterré. Monokon jelenleg 170-180-an kapnak rendszeres szociális segélyt, de az önkormányzat csak 13-14 közhasznú munkást tud alkalmazni, őket is csupán napi hat órában. Ezért havonta 46 ezer forint nettó munkabért kapnak, "miközben van, aki otthon ül 53 ezer forint segéllyel" - háborog a polgármester.

Ez is a helyi feszültség kiindulópontja, holott a nyolcórás közfoglalkoztatásban a segély összegénél többet lehetne keresni. Ám forrás híján nincs több lehetőség, pedig a polgármester bővében van az ötleteknek: a helyiek közmunkában kifestették már a polgármesteri hivatalt, a temető bejáratát, felújították az iskolát, s Monok első embere a település számára hitelre vásárolt egy 230 négyzetméteres üvegházat is, amelyben szintén közmunkában lehetne zöldséget termeszteni a közétkeztetés számára. Az önkormányzat mindeközben 130 millió forintot költött a kálvária felújítására, amelyet évente 3-4 ezer búcsújáró keres fel. Amennyiben a rendszeres szociális segély összegéért szociális munkát végeznek a helyi munkanélküliek - havonta öt-tíz napot fejenként, s az új rendelet értelmében egy napot 5 ezer forint értékben számolnak el -, rengeteg munkabért megspórolhat a település. Feltéve, hogy van pénze közmunkára. Monok tavaly 52 millió forintot költött rendszeres szociális segélyre, ami a polgármester szerint ellentételezés - azaz a munkavégzés - nélkül csak ablakon kidobott pénz.

A kormány Út a munkához programjának több eleme egybecseng a monoki és a többi hasonló helyi kezdeményezéssel, például a hasznos tevékenységre alkalmas segélyezetteket a meghirdetése óta sokat vitatott munkateszttel válogatná ki (HVG, 2008. május 10.). Ám a kényszermunkát a kormány elutasítja - fejtette ki a HVG-nek Török Zsolt, a program miniszterelnöki megbízottja, szocialista parlamenti képviselő, aki szerint közmunkát kell felajánlani mindazoknak, akik képesek dolgozni, de nem segélyt, hanem bért kell érte fizetni. A közmunkaprogramhoz szükséges forrás egy részét a segélyre szánt keretből át lehet csoportosítani, 2009-ben például a munkaerő-piaci alapból 10 milliárd forint pluszt szánna a kormány e célra. Az elmúlt években - az egymást követő, közpénzmilliárdokat felemésztő programok dacára - a munkahelyteremtésben egyik kormány sem ért el átütő eredményt, s miközben a versenypiacon szinte megszűnt az alacsony képzettséget igénylő munka iránti kereslet, a népességen belül nem csökkent a kizárólag erre alkalmas felnőttek aránya. Ilyen okok miatt országszerte 170-180 ezren szorulnak rendszeres szociális segélyre.

Csakhogy a segélyért munkát jellegű követeléseknek esetenként nyílt vagy burkolt romaellenes élük is van, e jelszóval még a kódolt beszéd is megkerülhető. Miközben az elmúlt években a kormányok nem néztek szembe azzal, hogy a szakképzetlen, halmozott hátrányokkal küzdő népesség leszakadt, s gettósodó térségekben koncentrálódott, ahol 20-50 kilométeres körzetben sehol nincs munkalehetőség, most, amikor több helyütt már-már elviselhetetlen a feszültség, a jobb- és baloldali populizmus uralja a közbeszédet - figyelmeztet Ladányi János szociológus. A Budapesti Corvinus Egyetem docense a mechanikusan értelmezett "segély helyett munkát" jelszóval szemben értelmes közmunkaprogramokat, valamint az iskoláztatásra és az infrastruktúra fejlesztésére koncentráló, esélyteremtő programokat sürget évek óta.

Szakemberek éles kritikáját váltotta ki az a terv, hogy akit feketemunkán lefülelnek, egy időre eltiltanák a segélytől. Ferge Zsuzsa szociológus, a gyermekszegénység elleni program felelőse több publikációban is arra figyelmeztet, hogy a kiszolgáltatott embereket ilyen retorzióval alapvető létfenntartási forrásuktól fosztanák meg. Mindazonáltal egyelőre politikai adu ásznak számít az az érvelés, hogy a segélyezettek nem akarnak dolgozni. "A családtámogatási rendszer felgyorsította és egyre gerjeszti az alacsonyan szocializálódott tömegek népességnövekedését, megélhetési formává fejlesztette a gyermekszülést, maffiaszerű bűnözéssé a szociálpolitikai csalást és a tiltott banki tevékenységet" - áll például a Szerencsi Többcélú Kistérségi Társulás 18 településének polgármestere által aláírt és Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének eljuttatott, törvénymódosítást sürgető levélben.

A HVG kíváncsi volt, pontosan milyen megélhetést nyújt a szociális ellátórendszer egy nagycsaládnak, amely csaknem kizárólag segélyekből él. Monokon a kilencgyermekes Horváth családban a 35 éves családfő, Ferenc 16 éves korától dolgozott állatgondozóként, míg tíz éve a helyi téesz felszámolásával utolsó állandó munkahelye meg nem szűnt. Azóta hétosztályos végzettségével sehol nem tud elhelyezkedni, nem szerezhet jogosítványt, még a munkaügyi központ által szervezett nehézgép-kezelői tanfolyamon sem vehetett részt, amelyen egyébként negyven helybéli kapott bizonyítványt. Felesége, Éva 42 éves, és szintén csak hét osztályig jutott, ő mindig is otthon volt a gyerekekkel. A legnagyobb lány nagykorú, élettársával él. A háznál a legkisebb gyermek karonülő, a legidősebb 16 éves. A nyolc gyermeket nevelő család bevétele az apa 45 600 forintos rendszeres szociális segélyéből, 28 500 forint gyesből, valamint a gyerekek után járó 128 ezer forintból jön össze (utóbbi a három vagy több gyerek után fejenként járó 16 ezer forint nyolcszorosa). A 202 ezer forint bevételt a családfő alkalmi munkával egészíti ki, egy napra 2500 forintot kap az építkezésen segédmunkáért vagy napszámban, ilyenkor a vállalkozó - ha szabályosan jár el - 500 forintos bélyeget ragaszt az alkalmi munkavállalói könyvbe. A családfő által megkeresett, átlagosan havi 25 ezer forintnyi jövedelemkiegészítéssel végül mintegy 230 ezer jön össze. Ebből 40 ezer elmegy rezsire, másik 40 ezer kölcsöntörlesztésre (a házra havi 27 ezer forintot fizetnek, 13 ezret pedig személyi hitel törlesztése visz el). Tehát mintegy 150 ezer forintból élnek - tízen. Nagy segítség, hogy két gyermek az óvodában, négy pedig az iskolában ingyen étkezhet, a tankönyvért sem kell fizetni, ezenkívül a család jogosult - a HVG számítása szerint - évi mintegy 38 ezer forint lakásfenntartási támogatásra. Hogy mindez milyen életszínvonalat tesz lehetővé, arra a Központi Statisztikai Hivatal legújabb, 2007-re számolt létminimumadatai szolgáltatnak támpontot: egy ekkora családnak csaknem 400 ezer forint bevételre volna szüksége a minimális létfeltételekhez, ebből csak az élelmiszer-szükséglet 170 ezer forint lenne... Horváthék bevétele ennek ellenére mindazokban a családokban rossz érzést kelthet, ahol mindkét szülő dolgozik - bár ekkora gyermekszám mellett ez szinte elképzelhetetlen -, keresetük alig haladja meg a minimálbért, és azzal szembesülnek, hogy jövedelmük esetleg néhány száz forinttal túllépi azt az összeget, amikor még jár ingyen tankönyv és étkezés.

Nem is titkolja Szepessy, hogy a rendeletmódosításra egy olyan réteg viselkedése késztette az önkormányzatot, amelynek tagjai "nem vesznek tudomást a mi kultúránkról, a történelmünkről, a vallásunkról". Akik alkalmasak a munkára, szerinte azok is életmódszerűen a segélyek adta lehetőségek kihasználására szakosodtak. Azért is az ingyensegélyt teszi felelőssé, hogy a környéken sokan jól szervezett bűnözői csoportok áldozataivá váltak, például "kamatozók" csapdájába kerültek; soha nem tudják visszafizetni a havonta 100 százalékkal kamatozó kölcsönt, amit szorult helyzetükben könynyelműen igénybe vettek. A HVG látogatása idején vendégeskedett Monok polgármesterénél a másik rendeletalkotó település, a Heves megyei Ivád első embere, Ivády Gábor, aki miután monoki kollégája érvelését meghallotta, elállt attól az eredeti tervtől, hogy közös törvénymódosító javaslatot készítsenek. Ivády a HVG-nek kifejtette: meggyőződése szerint a rendszeres szociális segélyből élők 90 százaléka önhibáján kívül jutott mai helyzetébe, és nem a deviáns 10 százalék megleckéztetése, hanem csakis a kiszolgáltatott helyzetben lévő többség helyzetének a javítása lehet a célja mind az önkormányzatok, mind a kormány segélyezéssel kapcsolatos intézkedéseinek. Lapzártánk idején Ivádon egy olyan rendeletszövegen dolgoznak, amelyben egy másik rendszer körvonalazódik. "Akik munkaképesek, azokat ki kell venni a segélyezettek köréből, az ellátásukra szánt összeget át kell csoportosítaniuk a munkaügyi központoknak, és képzésekkel egybekötött, a munkanélküliségből kivezető programokat kell szervezni számukra" - fejtegette az ivádi polgármester.

SÁGHY ERNA